Long ösvénye – avagy a tápellátás zavarai (2)

tuning

Az első részben áttekintettük, mit is “szállít” valójában az elektromos hálózat, milyen jelek, energiacsomagok, hullámok és hullámformák azok, amelyekkel a 230 V / sin 50 Hz-re tervezett audio- és video-készülékeinknek a legjobb tudásukat kellene számunkra biztosítani.

Mielőtt továbblépnénk, néhány gondolat a JÓ tápellátás két legfontosabb ellenérvről, melyek a fórumokon rendszeresen elhangzanak (leíródnak):

A szkeptikusok minden beszélgetésben legalább egyszer elmesélik “saját” történetüket, ami arról szól, hogy “kábelhívő” ismerőseiket hogyan verték át, valójában meg sem történt kábelcserével, aminek hatásaként azok mégis különbséget hallottak a kétféle hangkép között. Ezúton hívom fel mindenki figyelmét, hogy az ilyen jellegű kísérlet nem a kábelek placebo-hatását bizonyítja, hanem egy ősrégi pszichológiai megfigyelést, az emberek megfelelési kényszerének jelenségét. Az ilyen “összehasonlító” kísérlet pontosan ugyanilyen eredménnyel zárul akkor is, ha pl. ugyanazt a pohár kólát kóstoltatjuk meg kétszer, miközben a kísérleti alany azt hiszi, kétféle italról van szó. Talán még a szkeptikusok is előrébb jutnának, ha eme mantraszerűen ismételt, a tápellátásról, a különféle hangtechnikai kábelekről semmiféle információval nem rendelkező kedvenc “történetük” helyett inkább gondolkodnának, tapasztalatot gyűjtenének.

A másik gyakran ismételt “ellenérv”, amely szerint legalábbis Paksig kellene valamilyen jobb kábelhálózatot kiépíteni, már értékesebb felvetés, sőt határozottan logikus. Erről már lehet, sőt kell beszélni! Az elektromos hálózatra rárakódó zavarjelek különböző frekvenciával és hullámhosszal rendelkeznek. Ezen jelek a kábelellenállás következtében hosszabb-rövidebb időn belül önmaguktól is elhalnak – azonban, ha nem teszünk ellene semmit, folyamatosan rakódnak fel újabb és újabb zavarjelek. Minél alacsonyabb frekvenciával (nagyobb hullámhosszal) rendelkezik a káros jel, annál tovább jut a vezetékben, minél nagyobb frekvenciával (kisebb hullámhosszal), annál hamarabb elhal. A mellékelt kép, ezt a – hifista számára pozitív – jelenséget, szemléletesen mutatja. Tehát, ahogy az ábrán is látszódik, maximum a készülékeink előtti kb. 100 métert kellene jó minőségű kábellel ellátni – teljesen felesleges és értelmetlen lenne Paksig újrakábelezni a rendszert.

tápellátás

Az ábrán azonban látszódik még egy nagyon fontos információ is.

Az igazán zavaró legmagasabb frekvenciák ugyan már néhány centiméteres távolságon elhalnak, de ugyanennyi kábelhossz alatt fel is rakódnak a rendszerre. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy van az elektromos ellátásban egy olyan szakasz, amire nagyon oda kellene figyelni, a legtöbbeknél mégis afféle mostohagyereknek számít. Ez a készülékeken belüli AC és DC kábelszakasz, valamint a különálló táppal rendelkező készülékeknél a tápot és az elektronikát összekötő vezeték – függetlenül attól, hogy egyen-, vagy váltóáramot szállít. Sőt, ugyanezen probléma fennáll az akkumulátoros táplálásnál is! Az akkumulátor és elektronika között futó kábel ugyanúgy képes mindenféle “szemetet” összeszedni és azt a készülékbe “bejuttatni”, mint az elektromos hálózat bármely más része.

Egy valós kísérlet:

Az egyik nagy kábelgyártó meglehetősen jó (és sajnos drága) kábeléből készítettek 1-től 7 méterig hét különböző hosszúságú hálózati-kábelt. Ezeket vaktesztben összehasonlították egy hétköznapi párszáz forintos kábellel. Az egyre hosszabb és hosszabb kábeleket egyértelműen egyre jobbnak találták a sima vezetékhez képest. Majd összehasonlították az 1 és 7 méteres minőségi kábelt. Most jön a lényeg! A legrövidebb és a leghosszabb kábel között nagyobb hangzásbeli különbség volt (van), mint az 1 méteres minőségi kábel és a hétköznapi között – ez nagyon fontos és a fentebb leírtakkal teljesen összhangban lévő észrevétel.

Összegezve az eddigieket:

  • Az elektromos hálózat “vége” a készülékeken belül van.
  • A különféle hosszúságú rádióhullámként terjedő zavarjelek számára mindegy, hogy egy adott kábel egyen-, vagy váltóáramot szállít, és bizonyos frekvenciák számára az is, hogy az készüléken kívül, vagy belül van.
  • Ugyanazon “minőségi” hálózati-kábelből készített hosszabb kábel “hangja” jobb, mint a rövidebbé.
  • Javasolt legalább 2-3 méter hosszúságú kábelben “gondolkodni”.
  • Nincs értelme a minőségi kábelek hosszának vég nélküli, akár Paksig való növelésének.

Sajnos a legjobb “hangminőségű” kábelek sem mindenhatóak. Nem képesek gátat szabni a kéretlen egyenáramnak, nem képesek helyreállítani a frekvenciát, a különféle jelalak-torzulásokat, és persze nem képesek korrigálni a feszültséget. Amit várhatunk tőlük, az a különböző zavarjelek különböző mértékű passzív szűrése, a “munkavégző” elektronos szabadabb áramlása.

További tápellátás

Long ösvénye 2

Megosztom:

Hozzászólások

1 Hozzászólások

Hozzászólás

  • bta

    A jóminőségű hálózati kábel egyik fontos ismérve, hogy elég jól szól az extrém hosszú változata is. Ugyanez vonatkozik az elosztókra! Ha megtehetjük, kössünk sorba egymás után legalább hármat-négyet… rögtön egyértelműbb lesz, van-e helye a hifiben, vagy inkább hajítsuk el jó messzire.

    A kísérletből kiokoskodott spekuláció viszont egyértelműen téves. Miért merem ilyen határozottan, a részletek ismerete nélkül kijelenteni? Elképzelhető ugyan, hogy a hétszeres hosszban tekergő 230V-os kábel adó- illetve vevőantennaként kevesebb zavart vett fel / sugárzott le, mint az egyméteres hétköznapi betápkábel, csakhát én egyformának tekinthető geometriájú kábelekkel kísérletezve jutottam hasonló eredményre (lásd fent).

    Darvas Első Törvénye jut eszembe: “Amikor azt állítod, hogy igenis hallasz valamit, valószínűleg igazad van. De amikor meg is akarod magyarázni, hogy miért hallod, akkor valószínűleg tévedsz.”;))

Scroll Up