A fizika szabályai és a fizika törvényei

Audio, Egyéb, Erősítő

English language can be selected in upper left corner (British flag).
Már a blogcímből is kiderül, hogy most egy kicsit nehezebb témáról lesz szó – sőt, egy teljes témasorozat indul útjára.

A blognak köszönhetően a hobbitársak mellett több konstruktőrrel, fejlesztőcégekkel is megismerkedhettem, akik / amelyek sok-sok izgalmas, értékes információt osztottak meg velem, melyek egy része publikus, másik része nem. Óhatatlanul jött az ötlet, hogy beszélgetőpartnereim ne csak velem osszák meg gondolataikat, tapasztalataikat, javaslataikat, hanem veletek, olvasókkal is.

Néhányan, talán már a blogcikk nyitófotójából is rájöttek, hogy ki nyitja a „sort”, ráadásul nem is csak egyetlen cikkel, hanem a tervek szerint egy nyolc-tíz részes cikksorozattal. A kép és a rajta lévő három darab órafelhúzó a Hi-Fi News 1989 februári számában jelent meg, egy lemezjátszótuning bemutató részeként, ami Pierre-Jean Farkas, vagyis Farka Péter ötlete volt.

Péter csapongó, néha kicsit nehezen érthető stílusát megőrizve, egy az egyben adom át gondolatait, jelen esetben a hosszabb lélegzetűre tervezett sorozat bevezetőjét.

BEVEZETŐ:

A fizika SZABÁLYAI a természetből vannak, amelyek megváltozhatatlanok és áthághatatlanok – vagyis nem lehet megkerülni őket.

A fizika TÖRVÉNYEI az ember által létrehozott szabályok. Főleg olyanok hozták létre, akik már nem élnek közöttünk. 

Ezekben a fizika-törvényekben rengeteg igazság van, de megváltoztathatóak – főleg azok a törvények, amelyek tévedések (utólag kiderült róluk) vagy korlátozzák az egyéb fizika szabályok által megnyitható tudományos felismeréseket.
…ennyi a bevezető az elektroakusztikai tudományághoz, amiben később csak a két alapszót használom (magában) hogy ‘szabály‘, vagy ‘törvény‘!

A szabály az, hogy egy valós impedanciával rendelkező terhelést – mint pl. a hangszóró – azzal azonos ohmikus értékű generátorral vagyis erősítővel kell azt meghajtani! Innen ered a régi szabály hogy TELJESÍTMÉNY-illesztés legyen, vagyis hogy az elektroncsöves erősítők kimeneti transzformátorait ennek a szabálynak megfelelően kellett megtervezni. 

A félvezetős, vagy újabban a digitális teljesítmény-erősítők, kivétel nélkül mind feszültségforrások, ami annyit jelent, hogy a kimeneti-feszültségértéke terhelés-független, vagyis ezek az eszközök nem felelnek meg a teljesítményillesztés szabályainak. Sőt még törvény is létrejött hozzá, miszerint minél alacsonyabb a kimeneti ellenállása egy erősítőnek annál torzítatlanabb az akusztikai rendszer, mert annál jobban csillapítja elektromosan a hangszórót.

Ez a törvény egy súlyos nagy tévedés! Emiatt égtek / égnek le állandóan a hangszórók, mert az erősítő inkább csak fűtötte a légrésben levő tekercset, minthogy mozgatta volna mechanikusan azt, ami a mágneses térrel kölcsönhatásban van – mint ahogy tették ezt a korábbi elektroncsöves erősítők, melyeknél korrekt volt ez a szabály.

Ebből eredően az egész hangszóróipar elindult abba téves irányba, hogy védekezzenek a hővel szemben pont azon a helyen, ahol elektroakusztikailag a legkényesebb a hangszóró. A csévetest anyagában, ami a tekercs és a membrán között van, alumíniumot kezdtek használni a régi papír helyett, ami mechanikailag alkalmatlan a magasabb frekvenciák továbbításra, mert mivel fém elkezd csörömpölni. Ennek oka, hogy hosszirányban nagy terhelések jönnek létre hiszen az egész membrán rajta áll.

Emiatt a hangszóróipar elkezdett mindenféle csillapítóanyagot használni a membránra hogy lelassítsák a membrán sebességét, hogy eltűnjön ez a kellemetlen csörömpölés. Bextrém, kevlár STB műanyagokkal vonják be a hangszórómembránokat.

Igen ám, de mit tett a zenével ez az egész művelet?

Tudjuk, halljuk, hogyha rákötjük ezeket az új hangszórókat csupaszon egy hagyományos, korrektül impedancia-illesztett erősítőre egy sima régi papírmembrános hangszóróhoz képest. Röviden: minden eltűnik a zenéből, ami élő, ami impulzív vagy információgazdag.

Pongyolaságból azt mondják a hangszórógyártók, hogy majd a másik hangszóró, a magas sugárzó majd pótolja ezt a hiányt! Ez is történik, de van egy nagy hiba, hol van a zene, mint akusztikai esemény?

Sehol, hiszen ezt a két hangszórót valami hangváltó szűrővel próbálják összehozni, ami szintén egy nagy tévedés (sajnos), ugyanis az is SZABÁLY, hogy a kondenzátor vagy a tekercs önmagában, ha az áram útjába kerül, azt 90 fokkal elcsúsztatja időben vagyis frekvencia függésben, ami kétdimenzióssá teszi az egyébként 3 dimenziós elektromos jelet, amit a felvételekből nyerhetünk.

Vagyis elektromosan SZABÁLY, hogy CSAK a rezgőkör 3 dimenziós elem elektromosan (180 fok) amikor egy kondenzátor és egy tekercs soros vagy párhuzamos kapcsolásban, vagyis kötésben van, DE MINT kétpólus! Nem lehet ebben a kötésben más elem, sem ellenállás, sem hangszóró stb.

Ezt a hibát másképp is előidézhetjük – mármint, hogy kétdimenzióssá váljon a hang -, a hangszínszabályzók, ekvalizerek megteszik ugyanezt, mert a szabály hiányzik belőlük. Vagyis ezek az eszközök a kondenzátor és az ellenállás értékeinek variálásával hozzák létre a frekvencia amplitúdó-változásokat, amiben közben állandóan ott szerepel az összevissza 90 fokos HIBA.

Vagyis ez így, egy elektromos ‘integrátor’ amit ha zenei komplex jelre kötünk, időben teljesen elcsúszik az alaphang és felharmonikusai között levő kötés, összevissza zavaros lesz a hang, vagyis torz az egész – DE nem amplitúdóban hanem időben.

Ezt, akinek van füle hallja már vagy 70 évre visszamenőleg.

Törvény, hogy ha kevés pl a magashang, megtolom ezzel a hangszínszabályzóval, hogy amplitúdóban a helyére kerüljön. Igen(?), de hová tűnt az az élmény, hogy felismered a hangszerek eredeti tónusát?
Emiatt van, hogy ha a régi, jó 3 dimenziós felvételt REMASTER-elik és az a modern kornak megfelelően(?) csillog, bummog, a zenei történés és a hangszerek tónusai egyszerűen eltűnnek. Mert hozzáidomították a felvételt a mai, hibás erősítő-hangsugárzó komplexumhoz.

Nem vicc, még a régi jó szimfonikus felvételeket is rákötik mindenféle ekvalizerre, ráadásul a digitális hozzáférés miatt, ma már hangonként is megteszik ezt a rettenetes lépést.

Figyelmen kívül hagyták / hagyják az első számú szabályt, az elektromos teljesítményillesztést, és így kozmetikázzák ki a felvételeket ROSSZRA.

Tudni illik, hogy az 50 éve tartó elektroncsöves és félvezetős erősítők közötti vita már nem vita többé mert az igényes zenehallgató továbbra is fűti a lakását ezekkel a monstrumokkal.

Hogy mi miatt?

Hát a szabály miatt, mert a természet szabályait – ahogy az elején írtam – nem lehet áthágni vagy elkerülni. Ha kimész mondjuk egy HIGH-END showra, (jobb helyeken) 80%-a a kiállítóknak csöves erősítőkkel demonstrál, és persze jön a gúnyolódás az „alacsonyabb szintről” hogy ez egy sznobéria.

Nem, nem az – a félvezetős erősítők nem tudnak megszólalni, zeneileg elindulni és megállni, nincs kicsengésük a hangoknak, és maguk a hangok is természetellenesen korán elhalnak.
Ja! Hogy mihez képest? Az elektroncsöves végfokokhoz képest, mert előerősítőt lehet építeni félvezetővel ugyanolyan jót mint elektroncsővel, de a félvezetős végfokoknál ott a nagy hiba, a TELJESÍTMÉNY ILLESZTÉS SZABÁLYÁNAK be nem tartása.

folytatom…
Farkas Péter
Ultraphysics Conductive Line, Ultraphysics Amphille

Megosztom:

Comments

1 comments

  • cdrulez

    Csöves erősítőknél sincs teljesítményillesztés. Csöves erésítőknél az impedanciaillesztés azt jelent, hogy az adott kimenetről a megadott impedanciával lehet kivenni a max. telejítményt, ez azonban nem a kimeneti ellenálláshoz köthető még egy visszacsatolás nélküli erősítőnél sem, mivel csövesnél a terhelés értéke a feszültségerősítést is meghatározza (lévén az anódkör része). Az ajánlott impedancia értéke jóval kisebb, mint az anód ellenállás (kimenti ell.)

    A hagyományos impedanciaillesztés (Rterhelés=Rgenerátor) audió áramköröknél nem számít.