Long ösvénye – avagy a tápellátás zavarai (3)

A hosszúra nyúlt (kétrészes) bevezető után vágjunk is a tápellátás közepébe – hogyan tudunk kedvére tenni audio- és video-készülékeinknek, hogyan tudunk számukra kedvezőbb áramellátást biztosítani.

Az első és legfontosabb lépés, minden készülékünk számára meg kell keresni a helyes fázist, vagyis a helyes dugóállást a fali konnektorban, elosztóban.

Az elektromos fogyasztók hálózati kábelében két vezeték fut, melyek közül egyik a fázis, a másik a nulla – a harmadikkal, a védőfölddel most ne foglalkozzunk. Attól függően, hogyan dugtuk be a hálózatidugót a falialjzatba, hol az egyik, hol a másik vezetéken „fut” a fázis, ami az elektromos fogyasztók számára nem mindegy! Pusztán a hálózatidugó 180 fokos elforgatásával (a hálózati-vezetékben futó fázis és nulla helyének felcserélésével) időnként meglepően sokat javíthatunk, vagy éppen ronthatunk audio- és video-készülékeink hangján, képén.

A helyes dugóállást el tudjuk dönteni hallás/nézés útján (a kétféle dugóállásnak eltérő a „hangja” és a „képe”), de el tudjuk dönteni tapintással is – ez utóbbihoz szüntessük meg a vizsgált készülék más készülékekkel való összekötését, vagyis húzzuk ki belőle az RCA, XLR, ethernet, stb. kábeleket, a hangszórókábeleket viszont hagyhatjuk. Bekapcsolva a vizsgált készüléket, annak fémfelületén különböző mértékű bizsergés érezhető, amit legjobban a kézfejünk finom ráhelyezésével, s a készüléken való apró mozgatásával érzékelhetünk. A rossz dugóállásnál erősebb a bizsergés, jó dugóállásnál kisebb, vagy teljesen megszűnik.

A helyes fázis megtalálható méréssel is. A készülékek háza (bekötött védőföld esetén az RCA-aljzatok külső része) és a lakás védőföld hálózata között feszültség mérhető. Ezen érték a helytelen dugóállásnál mindig nagyobb (akár több tíz volttal), mint a helyesnél. Akiknek van multimétere, hallgatózás és kézrátétel helyett így is megtalálhatják a helyes utat.

A készülékek egy részén ma már valamilyen módon (pl. felragasztott pöttyel) jelzik a helyes fázisbekötést, valamint létezik erre egy szabvány is – erre láttok példát a képek között. Sajnos, mivel egyetlen „jómunkásember” sem tévedhetetlen, a szabványos bekötés időnként nem sikerül szabványosra, régebbi készülékeknél pedig egyáltalán nem törődtek vele így időnként jobb a fülünkre, kezünkre, mérőműszerre hagyatkozni.

A dugóállás problémájával kapcsolatban feltétlenül érdemes kiemelni, hogy a készülékek működésük közben nem csak felvesznek energiát az elektromos hálózatból, hanem arra vissza is termelnek különféle zajokat, amely káros (zaj)energiák helyes dugóállás esetén kisebbek, tehát kevésbé zavarják a többi készüléket. Sőt, az elektromos fogyasztók működésük közben EMI sugárzást bocsájtanak ki magukból, amely sugárzás is kisebb helyes dugóállásnál. Már csak ezért sem szabad a fázishelyes bekötés fontosságát elbagatellizálni.

Miután így végigvizsgáltuk a hang (és video) rendszerünk minden elemét és megtaláltuk mindegyik helyes fázisát, üljünk le zenét hallgatni (filmet nézni) és garantált a fültől fülig vigyor!

Most pedig kellene valami magyarázat is, hogy miért is áll fenn a jelenség! Egy teljesen hihető és az elektrofizikának is megfelelő magyarázat, hogy a készülékek transzformátorai kevesebb zajt termelnek, ha a fázis a transzformátorok tekercselésének belső ágára kerül. Logikus, akár meg is nyugodhatnánk…
Aztán kivesszük a homokból a fejünket és feltesszük a kérdést: Mi van az olyan toroidtrafóknál, ahol a tekercs eleje és vége egymás mellett van – nincs belső és külső ág…

Ez ráadásul még csak a jéghegy csúcsa, így innentől már csak az igazán bátrak olvassák tovább!

Gondolom, mindenkinek vannak a lakásában különféle kislámpák, állólámpák, ráadásul ezek egy részének van valamilyen fém alkatrésze – pl. tartólap, szár, keret. Javaslom, a készülékeknél leírt módon, nagyon finoman érintsétek a fémrészhez kézfejeteket és mozgassátok lassan. Majd húzzátok ki a hálózatból a kislámpa hálózati-vezetékét és dugjátok vissza elfordított dugóállással. Vizsgáljátok meg a kezetekkel az említett módon ismét a fémrészeket. Az egyik állásban érzitek a bizsergést (általában nagyon kicsi a hatás), a másikban nem – máris megtaláltátok a kislámpa helyes dugóállását. Akinek van műszere, az a már említett módon ki is mérheti. Se trafó, se elektronika, csak egy kapcsoló, némi vezeték és egy izzólámpa, az egyik dugóállásban mégis több zajt termel (érezni!), a másikban pedig kevesebbet. Hogy is van ez?

A válaszról fogalmam sincs, talán valaki egyszer ad rá elfogadható magyarázatot. Addig azonban lehet mosolyogni, meg vicceseket kommentelni, vagy esetleg körbe lehet járni a lakást és minden egyes kislámpa (állólámpa) helyes dugóállását megkeresni, jelölni és ezen, helyes állásban használni.
A lámpák számától, a „rosszul” bedugott lámpák arányától függően az auditív nyereség akár készülékcserével felérő is lehet.

Még most sincs vége!

Zenehallgatás közben (is) meglehetősen sok készülék van a környezetünkben az elektromos hálózatra kötve. Ezek egy része működik is (pl. a mindig rosszkor bekapcsoló hűtőgép, vagy akár a router), másik része csak rá van kötve a hálózatra. Ezen készülékek szintén kisebb mértékű zajt termelnek, kisebb mértékben vannak „jelen” helyes dugóállásnál. Javaslom, akár zenehallgatós teszttel, akár mérőműszerrel minden egyes fogyasztónak a helyes fázisát megkeresni és azokat úgy használni. Nem csak a hang lesz jobb, hanem hosszútávon a közérzeted is.
…és sohase felejtsük el kihúzni az összes nem használt, feleslegesen a hálózatot (és minket!) terhelő telefon-, tablet-, laptop- és egyéb akkumulátortöltőket sem!

Az eddig felsorolt „hangzásjavító” lehetőségek egyetlen fillérbe nem kerülnek, pusztán csak a nyitottságon és persze lustaságon múlik, hogy élünk-e velük. Az eredmény nem függ a hangrendszer, vagy a házimozi árától – éppúgy profitál belőle egy olcsó, „teszkógazdaságos” összeállítás, mint bármely értékesebb.

További tápellátás