1971-ben – skarlátos kisgyerekként – kórházba kerültem.
A betegség nem volt kellemetlen, sőt!
Mivel néhány nap alatt barátaim nagy részén is jelentkeztek a tünetek, kórházi betegszobám szédületes sebességgel baráti klubbá alakult 24 órás traccspartival, éjszakai zseblámpás kórházi kalandtúrával…
Természetesen szüleim látogatásaikor látványosan szenvedtem, előadtam a „de nagyon hős és bátor vagyok” szerepet. Ők persze „bevették” a dolgot, s gyógyulásom örömére bármit kívánhattam! Sem játékautót, sem csokihalmot, sem cirkuszjegyet és még csak egy árva gombóc fagyit sem kértem tőlük…
6 évesen álmaim „netovábbja” az Omega együttes kislemeze – egyik oldalán a Gyöngyhajú lány, másikon a Petróleum lámpa – volt. Hetekig én voltam a legboldogabb kisgyerek a Földön, amikor „szenvedéseimet” kárpótolandó célzattal megkaptam.
Így kezdődött a lemezgyűjtési mániám és ismerkedésem a zenével, hangkeltő eszközökkel sok-sok évvel ezelőtt…
Comments