Básti Juli / Cserhalmi György – Hallgass kicsit
Udvaros Dorottya (számomra) tökéletes albuma után a szerzőpáros és a Hanglemezgyártó Vállalat úgy gondolta, emeli a tétet és kiad egy újabb színészes énekes lemezt a Dés-Bereményi szerzőpáros dalaival, ráadásul ezúttal két híres és szeretett színészt állítottak a mikrofonok mögé – Básti Juli, Cserhalmi György.
Básti Juli
Tehetségének köszönhetően kibújt a hihetetlen terhet jelentő „apám, a nagy színész Básti Lajos gyermeke vagyok” szerepből. 1988-ra túl volt rengeteg színházi és 12 filmszerepen, kétszer is megkapta a „legjobb női alakítás díját”, háromszor a „filmkritikusok díját” és a „Jászai Mari díjat”. A dívának hatalmas rajongótábora volt (és persze van) Magyarországon és külföldön egyaránt.
Cserhalmi György
A magyar „taxisofőr” (Dögkeselyű) – aki, ha nem hazánkban születik, talán tényleg megkapja Robert de Niro szerepét Scorsese filmjében – a nők bálványa. Igazi magyar macsó, aki nélkül nem készülhetett mozi- és TV-film, akit mindenki ismer és kedvel(t).
Nagyon jó páros, mondhatni tökéletes. Egy apró dolgot azonban egyikük sem tud, nem tudnak énekelni. Básti Julinak még csak-csak van egy szűk sáv a hangterjedelmében, ami úgy-ahogy megszólal, de Cserhalmi remek orgánuma beszédre és nem éneklésre „teremtődött”. Nem baj, eme apróságot majd pótolja a színészek tehetsége, kisugárzása, a szövegek és persze Dés zenéje – gondolta a Kiadó. Tehát elkészült egy lemez a tökéletesen összeillő szerzőpáros és és remek zenészek bábáskodása mellett, melyen két nagyszerű színészünk tesz úgy, mintha énekelne…
Nagyon szeretem ezt az albumot (is), ám tipikus példája annak, hogy mindent a megfelelő helyen, a megfelelő közegben kell értelmezni, megítélni. Tényleg lehet szeretni, mert szeretem (szeretjük) az előadókat, a szerzőket, ám az igazság az, nagyon távol van az „etalon” Udvaros lemeztől. A szerzőpáros sem zeneileg, sem szövegben nem éri el az „Átutazó” csodálatos világát. Minden sokkal egyszerűbb, üresebb, ötlettelenebb. Azaz van egy szerzemény, a „Záróra után”, ami tökéletes folytatása az „Átutazónak”. Szövegileg, zeneileg akár azon az albumon is megjelenhetett volna, sőt, Básti Juli úgy énekli ezt a dalt, hogy akár Udvaros Dorottya alteregója is lehetne.
Amennyiben az említett hiányosságoktól el tudunk tekinteni és zene helyett, inkább, mint egy színházi előadást hallgatjuk az albumot, akkor lejátszódik előttünk „A” férfi-nő kapcsolat minden konfliktusa, helyzete szépsége, nehézsége.
Egy-egy jelenetben (dalban?) magunkra ismerhetünk, átélhetjük régen volt, vagy éppen meglévő saját helyzeteinket. A páros teljes hitelességgel adja át a szerető, a kedves, a megjövő, a távozó, a várakozó, vágyakozó stb. embert, aki képes elveszni a másikban. Így tekintve (hallgatva) a lemezt, egy nagyszerű előadásban lehet részünk, melynek végén felállva tapsolunk a szereplőknek és még azt is megbocsájtjuk nekik, hogy tényleg nem tudnak énekelni – talán, nincs is jelentősége.
Az albumról külön meg kell, hogy említsem Malek Andreát, aki ugyan „csak” vokalistaként járul hozzá az előadáshoz, ám rövid betétei maradandó élményt jelentenek, a színészek „játékához” sok-sok érzelmi (és hangi) pluszt adnak.
Megosztom:
Comments