Básti Juli / Cserhalmi György – Hallgass kicsit

lemezkritika

Udvaros Dorottya (számomra) tökéletes albuma után a szerzőpáros és a Hanglemezgyártó Vállalat úgy gondolta, emeli a tétet és kiad egy újabb színészes énekes lemezt a Dés-Bereményi szerzőpáros dalaival, ráadásul ezúttal két híres és szeretett színészt állítottak a mikrofonok mögé – Básti Juli, Cserhalmi György.

Básti Juli

Tehetségének köszönhetően kibújt a hihetetlen terhet jelentő “apám, a nagy színész Básti Lajos gyermeke vagyok” szerepből. 1988-ra túl volt rengeteg színházi és 12 filmszerepen, kétszer is megkapta a “legjobb női alakítás díját”, háromszor a “filmkritikusok díját” és a “Jászai Mari díjat”. A dívának hatalmas rajongótábora volt (és persze van) Magyarországon és külföldön egyaránt.

Cserhalmi György

A magyar “taxisofőr” (Dögkeselyű) – aki, ha nem hazánkban születik, talán tényleg megkapja Robert de Niro szerepét Scorsese filmjében – a nők bálványa.  Igazi magyar macsó, aki nélkül nem készülhetett mozi- és TV-film, akit mindenki ismer és kedvel(t).

Cserhalmi György

Nagyon jó páros, mondhatni tökéletes. Egy apró dolgot azonban egyikük sem tud, nem tudnak énekelni. Básti Julinak még csak-csak van egy szűk sáv a hangterjedelmében, ami úgy-ahogy megszólal, de Cserhalmi remek orgánuma beszédre és nem éneklésre “teremtődött”. Nem baj, eme apróságot majd pótolja a színészek tehetsége, kisugárzása, a szövegek és persze Dés zenéje – gondolta a Kiadó. Tehát elkészült egy lemez a tökéletesen összeillő szerzőpáros és és remek zenészek bábáskodása mellett, melyen két nagyszerű színészünk tesz úgy, mintha énekelne…

Cserhalmi György

Nagyon szeretem ezt az albumot (is), ám tipikus példája annak, hogy mindent a megfelelő helyen, a megfelelő közegben kell értelmezni, megítélni. Tényleg lehet szeretni, mert szeretem (szeretjük) az előadókat, a szerzőket, ám az igazság az, nagyon távol van az “etalon” Udvaros lemeztől. A szerzőpáros sem zeneileg, sem szövegben nem éri el az “Átutazó” csodálatos világát. Minden sokkal egyszerűbb, üresebb, ötlettelenebb. Azaz van egy szerzemény, a “Záróra után”, ami tökéletes folytatása az “Átutazónak”. Szövegileg, zeneileg akár azon az albumon is megjelenhetett volna, sőt, Básti Juli úgy énekli ezt a dalt, hogy akár Udvaros Dorottya alteregója is lehetne.

Amennyiben az említett hiányosságoktól el tudunk tekinteni és zene helyett, inkább, mint egy színházi előadást hallgatjuk az albumot, akkor lejátszódik előttünk “A” férfi-nő kapcsolat minden konfliktusa, helyzete szépsége, nehézsége.

Egy-egy jelenetben (dalban?) magunkra ismerhetünk, átélhetjük régen volt, vagy éppen meglévő saját helyzeteinket. A páros teljes hitelességgel adja át a szerető, a kedves, a megjövő, a távozó, a várakozó, vágyakozó stb. embert, aki képes elveszni a másikban. Így tekintve (hallgatva) a lemezt, egy nagyszerű előadásban lehet részünk, melynek végén felállva tapsolunk a szereplőknek és még azt is megbocsájtjuk nekik, hogy tényleg nem tudnak énekelni – talán, nincs is jelentősége.

Az albumról külön meg kell, hogy említsem Malek Andreát, aki ugyan “csak” vokalistaként járul hozzá az előadáshoz, ám rövid betétei maradandó élményt jelentenek, a színészek “játékához” sok-sok érzelmi (és hangi) pluszt adnak.

További lemezkritikák

Megosztom:

Comments

Leave a Reply

EnglishFrançaisDeutschMagyar
Scroll Up