Csupa-csupa placebo – mert csak egyesek és nullák…

English language can be selected in upper left corner (British flag).  Miközben zenét sohasem, vagy csak nagyon ritkán hallgató digitális-mérnökök és a csak tankönyvből tájékozódó „mérnökhifisták” – akik sohasem használják a fülüket – folyamatosan placebo-t emlegetnek, sőt, azt megállás nélkül kiabálják, a zenehallgatók egyre újabb és újabb, elsőre érthetetlen és látszólag megmagyarázhatatlan tapasztalatokat szereznek a digitális forráskészülékekkel és kiegészítőikkel kapcsolatban.

Mielőtt rátérek az aktuális megtapasztalásomra (megtapasztalásunkra) a digitális technikával kapcsolatban, pontokba szedve felsorolom, hogy mik azok a megoldások, eszközök, melyek a bármilyen hangosan kiabált placebo és önpszichózis ellenére biztosan hatással vannak a digitális forrásból megszólaló hang minőségére. Mivel egyre többen tették le voksukat a hálózati-lejátszás és / vagy PC-s forrás mellett, így csak az ezekkel kapcsolatos észrevételekre térek ki.

Tehát a „csak egyesek és nullák” alkotta adathalmazból kibontható zene minőségére hatással van:

– Milyen a Sata kábel.
– Milyen az Ethernet-kábel.
– Mi a digitális jelforrás (adattároló) HDD, SSD, memória vagy pendrive.
– Mi a HDD, SSD, memória, pendrive konkrét típusa.
– Külső, vagy belső házban van a HDD, SSD.
– Milyen a HDD, SSD tápellátása.
– Mi a modem és router típusa.
– Milyen a modem és router tápellátása.
– Milyen a PC alaplapja, processzora.
– Milyen a PC tápellátása.
…

Sokáig lehetne még sorolni, de az irány ennyiből is látható. A „csak egyesek és nullák” ellenére a digitális jelek pont annyira érzékenyek szó szerint mindenre, mint az analóg jelek.

Mielőtt továbblépnénk, néhány gondolat a „csak előkapott” pendrive-ok „lelkéről” – bocsánat, a velük kapcsolatos placebo hatásokról.

Sokan tapasztalták már, hogy, ha a zenét kimásolják gépük SSD/HDD egységéről egy pendrive-ra és azt bedugva akár a PC-be (vagy „almás” gépbe) akár a hálózati-lejátszójukba, a zenét (bocsánat, a biteket) arról olvassák be, a kapott hangminőség jobb. Ez azonban, csak a jéghely csúcsa.

A fo.Q nevű japán cég különféle és igen hatékony, öntapadó, rezgéselnyelő lapocskákat, csíkokat árul, melyeket az analóg zenei világban (vagy éppen a CD-futóművek esetében) nagyon sokan használnak. Javaslom, hogy a zenék hallgatására, hordozására szánt pendrive-otokra ragasszatok fo.Q csíkot. Az ok-okozati összefüggést nem értem, de a rezgésmentesített(?) pendrive-ról beolvasott digitek szebben zenélnek.

Ugyanígy nem értem az okát, de a Demag-ra helyezett és demagnetizált(?) pendrive szintén jól érzékelhetően kellemesebb, teresebb zenét szolgáltat. Sőt, a placebo emlegetés ellenére a különféle antisztatizáló eszközök – pl. Zerostat – szintén javítják a pendrive-ról hallgatott zene minden tulajdonságát.
A pendrive-val kapcsolatos „tuningokat” természetesen sok-sok ember, több csoport előtt mutattam már meg, ráadásul vaktesztben is, amennyiben fogalmuk nem volt, hogy mit csinálok nekik hátat fordítva a hasam előtt. Érdekes módon a jelenlévők egyike sem kezdett el kiabálni, hogy placebo, placebo… (mint most az olvasók közül ugyanazok, akik mindig is szoktak)

Van azonban egy jelenség, egy olyan „tuning”, amit önmagam is félve írok le, mert még az én igencsak nyitott gondolkodásmódomat is zavarba hozza. Tehát adva van a pendrive, amiről zenét hallgatunk, majd kiveszem a rendszerből, két percig csinálok vele valamit és visszadugva újra indítjuk a zenét.

Ezt a procedúrát többször megcsináltam több, 3-10 fős csoport előtt, megmutattam humán és műszaki foglalkozásúaknak, zenerajongóknak és zenét sohasem hallgatóknak. Nem igazán mertem elmondani, hogy mi okozza a két állapot közötti igencsak jól hallható hangkülönbséget. Ha pedig mégis elmondtam csak hümmögtek, vagy szentül meg voltak győződve, hogy mindazt csak azért mondom, mert a valódi okot („tuningfogást”) meg akarom magamnak tartani.

A kihúzott pendrive-ot minden említett esetben pránanadi kezelésben részesítettem. No komment. Akinek van ötlete – a placebo kiabáláson kívül -, hogy mi és miért történt a kezelésen átesett adathordozókkal, ne tartsa magában.

A hosszúra nyúlt bevezető után végre áttérek arra, ami miatt nekiálltam kopácsolni a billentyűzeten.

Az elmúlt években a tv-m alatti állvány néhány tudatos, vagy éppen sajnos kényszerű átrendezése során az annak alsó polcán heverésző router és modem alá is bekerültek az aktuális anyagú polclapok. Nem tudtam nem észrevenni, hogy a polclapok cseréje után a másik állványon lévő hálózati-lejátszómról lejátszott filmek és zenék minősége megváltozott. Furcsa módon ezt a változást egy darabig elhessegettem a gondolataimból, majd a nyilvánvaló helyett, elkezdtem mindenféle egyéb okokat keresni.

Mivel a végére akartam járni a dolognak, ezért (magamban és magamon mosolyogva) letettem a modemet és a routert a földre, majd egy youtube felvétel meghallgatása után visszatettem azokat az állvány alsó polcára és újra meghallgattam ugyanazt a számot. Ezt a procedúrát elkövettem a gyerekem szerverén lévő egyik felvétel meghallgatásával is. Mivel semmi mást nem változtattam, a hang pedig igencsak különböző volt a földön vagy a polcon heverésző készülékek esetében, így teljesen egyértelművé vált, hogy a két hálózati-eszköznek pont annyira nem mindegy, hogy min állnak, mint pl. egy lemezjátszónak.

Továbbgondolva a jelenséget, meghallgattam, milyen hatással vannak a különféle tüskés, golyós, stb. elcsatolások a router és modem alatt. Bizony működnek. Pontosan ugyanazon jellegzetes változások figyelhetők meg a hangképben, mint amikor pl. a SolidSteel tüskét és annak kicsi, illetve nagy alátámasztását a CD-játszó alá tesszük. Tisztán meghallható, hogy fémtüske, Vibra golyós alátét, vagy éppen valamilyen nemesfa kocka van a modem és router alatt. A különbségek (kisebb mértékben ugyan) a tv-képen is észrevehetőek.

Ezen előzmények után (amiről már több emberrel beszélgettem, megosztottam fényképet) átmentem Attila barátomhoz azzal a céllal, hogy meghallgassuk, új DAC-ja alatt milyen hatást fejtenek ki a különféle faanyagok. Fémtüskében eleve nem gondolkodtunk, mert bármennyire is hatásosak, nagyon gyakran felkeményítik, tolakodóvá teszik a hangot.

A próbák során megtaláltuk, milyen fára téve szól legjobban a DAC és bizony azt is, hogy a tetejére mit (milyen fát) kell tenni. Azt, hogy pl. egy DAC mennyire érzékeny arra, hogy, min áll és mi van rajta, valamint azt, hogy a fák különféle rezgései (NEM mechanikus!) milyen jelentős hatásúak mi sem jelzi jobban, hogy régi és új DAC-ja között kisebb a hangkülönbség, mint aközött, hogy a DAC az üvegpolcon áll közvetlenül, vagy a választott fán, s ugyanolyat rátettünk-e pluszban. Akik még emlékszenek az „ortos” mennyiségre – egy orto az a hangminőségbeli különbség, amit a sarki rendőr is észrevesz -, azok kedvéért, a fás „mutatvány” legalább 3-4 orto hangminőség-javulást eredményezett.

Mivel Attila jelenlegi fő zenei forrása a Youtube, így javasoltam neki, hogy az eredményen felbuzdulva varázsoljunk tovább. A varázslatok céltárgya a szomszéd szobában lévő router lett. Csak, hogy mindenkinek teljesen világos legyen, a szomszéd szobában, kb. 15 méter ethernet kábellel elválasztva (meg egy ajtóval és fallal) hevert az asztalon egy router, ami alá és fölé különféle fadarabokat rakosgattunk.

Véges türelmetek miatt zanzásítom a közel kétórás „játék” (placebo kergetés) leírását, ezért pontokba szedem a különféle állapotokat.

1. Rendkívül kemény hang, felül erős magas-kiemeléssel. Alul eltűnik a hangszerek teste, kopog.
2. Ez kicsit jobb, már nem kopog, nem szúr, de hiányzik a tér, a levegő.
3. B-meg ez nagyon jó. Megnyílt a tér előre-hátra, kisimult a frekvenciamenet, selymesebbé vált a hangkép.
4. Az előbb „hazudtam”, ez most kurva jó, hozzá ne nyúljál! Szélesebb a hangtér, mint a hangsugárzók szélessége.
5. Most meg mit csináltál, hagyd így és inkább hallgassunk zenét. Ez a szoprán, ez a kórus annyira valóságos, hogy a hideg futkos a hátamon, a vonósok pedig most már egyáltalán nem visítanak.
6. Mi a fenét csináltál, ez nagyon rossz. A tv-képen a feketék beszürkültek és kékes lett a tónusuk. (Ez a változás különösen durva volt hangban és mivel a tv is be volt kapcsolva, mert Morricone filmzenéinek dániai nagyzenekari előadását néztük, hallgattuk, így a változás a tv-képén is igen-igen szembeötlő volt.)
7. Ez így jobb, mint az előző. Határozottan erősebb a basszus, nagyobb tömegű a zenekar.
8. Az alsó tartomány tovább erősödött, de most már minden elmerül a mély- és középmély tartományban, hiányzik a felbontás, a részlet. Jobb, mint a 6. és az 1. változat, de meg sem közelíti az 5. verziót.

No, de mi is történt a routerrel az említett nyolc esetben:

1.  A router 3 db „valamilyen” fakockán állt, amit egy bútorlapból vágtak ki.
2.  A router az asztalon állt a saját „lábain”.
3.  A router alá bekerült 3 db kicsi Cardas fakocka.
4.  A router alá bekerült 3 db nagy Cardas fakocka.
5.  A router alá bekerült 3 db nagy Cardas fakocka + plusz a tetejére 3 db kicsi Cardas.
6.  Router visszakerült az asztalra, tetejéről le lettek véve a Cardas kockák.
7.  3 db Yamamoto ébenfatüske került a router alá.
8.  3 db Yamamoto felkerült a router tetejére is.

A történteken (leírtakon) érdemes elgondolkodni, és főleg, érdemes legalább egy személyes próbát tenni, mert vétek (lenne) elengedni egy ennyire komoly tuning-lehetőséget pusztán azért, mert „csak egyesek és nullák”. A különböző faanyagok pontosan ugyanolyan irányba „vitték” a hangképet a DAC és a router esetében is.

Attila barátom nem is „engedte el”, hanem placebo emlegetés helyett azonnal elrohant Cardas kockákat venni a DAC-ja és a routere alá és azóta sokkal boldogabban hallgat zenét.