LGT – X

Lemezkritika

…egy rendkívül hosszú agónia, a vég kezdete. 1981-ben az LGT nem adott ki albumot – nem volt mondanivalójuk. Voltak egy hosszú koncertturnén a Szovjetunióban, felvettek egy rövid demó anyagot az Abbey Road Stúdióban (minden eredmény nélkül). Azonban 1981 legfontosabb, a teljes szocialista rendszert érintő eseménye a lengyelországi Szolidaritás mozgalom megerősödése és politikai “nemtetszés nyilvánítása” volt. Ez az LGT-t is érintette. A megmozdulások hatására bevezetett szükségállapot miatt meg kellett szakítaniuk lengyel koncertturnéjukat.

Tehát X, vagyis tizedik lemez (1982). Sokan felkapják most a fejüket, hogy is van ez, és elkezdenek számolni, majd kilencnél megállnak. Az a 10, valójában csak kilenc – ez “csak” a kilencedik (sor)albuma az LGT-nek.

Először az album pozitívumai.
A “visszatért” fúvósszekció, valamint Horváth Kornél ütősjátéka, Soltival való “együtt dobolása” színesíti a lemezt. Olyan (számomra) az egész album, mint valami nagy, puha meleg kék tónus, mint egy vastag ecsettel festett, elnagyolt, ám barátságos, szemnyugtató festmény. Amikor hallgatom, csak a “tónusok” úsznak felém, nem bontom szét szövegre, hangszerekre, hanem megnyugszom az “összképen”. Így hallgatva, egészen jó album.

…és a negatívum.
A közönség nem igazán fogadta lelkesedéssel. A régen eltűnt zenei “tűz” mellett, erre az albumra, valahogy minden kifogyott, kiüresedett. Úgy gondolom, a vég kezdetét már a zenekar is érezte, s talán nem véletlenül zárták az albumot a későbbi búcsúkoncertek állandó záródalával: “A szél lassan elfújja az utolsó dalom…”

További LGT
További lemezkritikák

Megosztom:

Comments

Leave a Reply

EnglishFrançaisDeutschMagyar