Long a grafikus 12 – „Nem ez volt a feladat!”

Egyéb

English language can be selected in upper left corner (British flag). A DTP, a nyomdai előkészítés nem igazán kedvelt területe a különböző programokban és különböző nyelveken készült eredeti anyagok fordításra való előkészítése, majd fordítás utáni újratördelése, újraszerkesztése.

Vannak nehezebb helyzetek, amikor az eredeti (nyelvű) számítógépes állomány nincs meg, csak egy nyomtatott változat, vagy csak egy valamilyen formában, valamilyen alapanyagból készült pdf. Természetesen vannak könnyebb helyzetek is, amikor rendelkezésre áll a komplett, eredeti nyelvű anyag összes fájlja, képi- és grafikai állománya, sőt, a fontkészlet is.

A témakörben találkoztam már (szinte) mindennel, kerültem szembe a legváratlanabb helyzetekkel, látszólag megoldhatatlan problémákkal, nem ismert, még csak a nevüket sem hallott programokkal.

…és kerültem szembe hr-essel, akinek reakcióján nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy röhögjek. Szerintem, ti sem fogjátok tudni eldönteni, de javaslom, inkább mosolyogjunk…

Adva volt egy fordítóiroda, amelyik úgy működött, ahogy a XXI. században az összes, számítógépes állományokkal foglalkozó cégnek kellene. Az ország különböző pontjain éltek, dolgoztak a fordítók, a tulajdonos, a cég szervere és én, a grafikusuk. Személyesen sohasem találkoztunk, mégis minden flottul ment, a határidőket betartottuk a Megrendelő pedig maximálisan elégedett volt.

Azért írtam egy személyben, hogy Megrendelő, mert az említett Fordítóirodát egy japán gépgyártó óriás magyar leányvállalata annyi munkával látta el, hogy mellette nem lehetett, és nem is kellett más céggel együttműködni.

Hatalmas mennyiségű fordításról volt szó, ami számomra mintegy 100 000 (százezer) oldalnyi gépkönyv fordítási előkészítését és utómunkáját jelentette. Ez nagyon sok – olyannyira, hogy a műszaki rajzok utómunkájában a nagyobbik (műszaki mérnök) fiam is besegített.

Minden ment, mint a karikacsapás, de csak addig, amíg a Cég át nem ment egy másik fordítóirodához. Nem azért, mert elégedetlenek voltak velünk, nem azért, mert drágák lettünk volna, mindössze csak új ember került döntéspozícióba…

Ezután, ment mindenki tovább, fordítók „erre, én „arra”, és annak örültem, hogy volt néhány nagyon jó évem.

Talán egy hónap telhetett el a szétválás után, amikor felhívtak egy másik fordítóirodából:

– Láttuk, hogy nagy tapasztalattal rendelkezik fordítóirodákkal, fordításokkal kapcsolatos munkákban. Van-e kapacitása, és elkészítene-e egy próbamunkát?

– Igen, és igen – természetesen ezt hosszabban, és udvariasabban válaszoltam, majd elbeszélgettünk arról, hogy milyen tördelő és milyen fordítást segítő programokkal találkoztam már.

Ezután megérkezett a próbamunka, egy ötven oldalas, angol nyelvű gépkönyv…

Igen, igen, jól gondoljátok, annak a gyárnak az egyik anyaga, amelynek 2+ évig minden gépkönyv-fordítása rajtam ment keresztül.

Először azt hittem, kandi-kamera, majd azt, hogy a volt tulajdonos valójában csak átmentett mindent egy új cégbe, de nem. Az a fordítóiroda, amelyik elhappolta előlünk a kívánatos Megrendelőt, teljesen véletlenül engem talált meg.

Alaposabban megnézve a kapott anyagot, felismertem, hogy melyik gép, melyik részegységéről van szó.

Az ifjabb grafikusoknak, a tanítványaimnak azt javaslom, azt próbálom beléjük verni, hogy mindig, mindent tegyenek el. Ma már a terrákkal sem kell spórolni, tehát mentés, tárolás.

Ezt teszem én is, ezért csináltam egy gyors keresést az adott Cég wincseszteremen lévő gépkönyveinek százezernyi oldalán, és a gép azt dobta ki, hogy bingó. Az előkészítésre küldött gépkönyv-fejezet angol eredetije és a betördelt, a Cég által elfogadott, átvett magyar fordítása nálam van – mert annak is én készítettem az elő- és utómunkáit.

Én kis naiv, úgy gondoltam, hogy kifejezetten ütőssé teszem a próbamunkámat, ezért nem szimplán előkészítettem az angol anyagot, hanem visszaküldtem a lefordított, és hibátlanul betördelt magyar változatot.

Úgy véltem – mondom, én kis naiv -, hogy meglátják, dobnak egy hátast, és enyém a meló.

A hr-es vetett egy pislantást a próbamunkára, és csak annyit válaszolt – nem ez volt a feladat, nem fordítót keresünk.

Esélytelen volt megértetnem vele, hogy nem vagyok fordító – ellenben egy hónappal korábban még én készítettem a Cég összes munkáját, és százezer oldalnyi gépkönyvvel a „hátam mögött” meglehetősen nagy tapasztalatot szereztem az ominózus japán cég gépkönyveinek tördelésében, fordítói elő- és utómunkáiban.

A próbamunkát sikertelennek tekintette, és nem engem választott.

Megosztom:

Comments