Long ösvénye – avagy a tápellátás zavarai (9)

tuning

Akár építünk a tápellátás részeként “ösvényt”, akár nem, előbb-utóbb felmerül a kérdés, milyen kábellel kössük hangtechnikai készülékeinket a lakás saját elektromos-hálózatára, vagy az “ösvényre”, milyen elosztót használjunk, van-e értelme az áram különböző mértékű szűrésének, stabilizálásának? Rengeteg a kérdés és egyben a válasz is sokféle, amennyiben válaszoknak tekintjük a kábel-, elosztó- és szűrőkínálatot.

Tápkábel

Mielőtt elmerülnénk a lehetőségekben, azoknak, akik még nem próbáltak ki a készülékeikhez csomagolton kívül semmilyen tápkábelt, még nem építettek “ösvényt”, javaslom, hogy készítsenek el a 7. részben említett MCU tömör rézhuzalból egy legalább 2 méter hosszú tápkábelt az ott leírt fonási módszerek valamelyikével. Ezt a tápkábelt a különböző készülékeikbe bekötve, hallgassák néhány napig. Amennyiben észlelnek különbséget (az most mindegy, hogy javult, vagy romlott a hangkép), akkor érdemes tápkábelekben, elosztókban, szűrőkben “gondolkodniuk”, amennyiben pedig nem, akkor teljesen felesleges egyetlen fillért is költeni rájuk. Ez esetben azonban tudniuk kell, hogy a “hiba” nem a készülékeik minőségében, felbontásában keresendő.

tápellátás

Tehát, ha hallunk különbséget a tápellátás említett két kábele között, akkor gondolkodhatunk tovább és talán könnyebb lesz elfogadni mindazt, amiről írok.

A hálózati-kábel ugyanolyan meghatározó része a hangrendszerünknek, mint bármely más aktív eszközünk, vagy akár a hangsugárzónk. Alapvető feladataként, szűri a hálózat zajait, azonban ugyanúgy képes beleszólni a hangszínekbe, tónusokba, mint egy hangszínszabályozó, de annak hátrányai nélkül (nem szól bele a fázismenetbe). Ebből következően akár egy 2-3 méteres tápkábellel is képesek lehetünk rendszerünk hangját javítani, azt helyes irányba hangolni, de azt akár teljesen el is tudjuk rontani. Ugyanilyen hangszínszabályozó lehet maga a hálózatidugó is. Ezen dugóknak szintén meg van a saját jellegzetes “hangszínük”, amivel feltétlenül számolnunk kell. A legoptimálisabban akkor járunk el, ha tápkábel választás előtt a kiszemelt példányt letét ellenében hazavisszük és otthon, saját rendszerben hallgatjuk meg. Nagyon fontos tudatosítani, hogy az, amiről ódákat zengenek és a haverunknál is bevált, nem biztos, hogy nálunk örömet fog okozni.

Sajnos van még egy (sok) probléma. Amennyiben sikerült az erősítőnkhöz egy jó, nekünk tetsző kábelt kiválasztani, az nem biztos, hogy a következő erősítőnkkel is ideális lesz, valamint elég kicsi az esélye, hogy ugyanazon típusú tápkábel megfelelő partnere lesz CD-játszónknak, vagy akár lemezjátszónknak is. A tápkábeleknek tehát nem csak a fülünkhöz, hanem az adott készülékhez is illeszkednie kell – ez nagyon fontos észrevétel, amiről sajnos ritkán beszélnek (írnak)! Ezen információ hiányából is adódhat, hogy ugyanazon tápkábelt különböző rendszerekben különböző módon ítélnek meg és emiatt bukhatunk akár sok-sok pénzt, ha a megvásárolni kívánt kábelt nem próbáljuk ki saját készülékekkel.

Az eddig elmondottak ellenére létezik néhány olyan tápkábel, melyekben (szinte) vakon bízhatunk, azonban áruk általában nagyon messze van a józan ésszel elfogadható szinttől.

Szerencsére a nagy kábeldzsungelben létezik néhány általánosság, melyek mentén elindulhatunk (azonban figyelembe kell venni, hogy természetesen mindig vannak és lehetnek kivételek):

  1. A kábelek hangminősége nem az áruktól függ.
  2. A hálózati-kábel legyen legalább másfél méter hosszú, de inkább kettő, vagy több.
  3. Semmi értelme 70-80 cm kábelért sok-sok pénzt kifizetni, még akkor sem, ha jutányosan jutunk hozzá.
  4. Mindig egyfajta anyagból készült kábelt válasszunk – vagy réz, vagy ezüst (esetleg platina), ne dőljünk be az ezüstözött, pláne az ónozott réznek.
  5. A nagy tisztaságú anyagok “5-7 kilences”, ami azt jelenti, hogy 99,999… %-ban csak az adott anyagot tartalmazza (réz, ezüst) általában jobbak.
  6. Nem minden ezüstkábel “hideghangú” és nem minden rézkábel “meleg tónusú”.
  7. Az egyeres, tömör kábelek hangja egységesebb, kevésbé zavaró, különösen az alsóbb ártartományokban.
  8. A vastagabb kábelek “nagyobbat” szólnak, plusz dinamikát adnak a rendszernek – ugyanakkor felhívják magukra a figyelmet, ront(hat)ják a sztereóképet, a jelenlétérzetet.
  9. A vékonyabb kábelek visszafogottabbak, ám egységesebbek, nyugodtabbak, de időnként hiányozhat belőlük a lendület, a jó értelemben vett dögösség.
  10. A kábelek végén lévő csatlakozók nem csak a gyártók és forgalmazók biznisze, hanem azokkal sokat javíthatunk és ronthatunk egy rendszer hangján. Sajnos a kábeleket is, ezen csatlakozókat is hamisítják, erre feltétlenül oda kell figyelnünk!
  11. A tápkábeleknek is van beégési, bejáratódási ciklusuk. Egy már több éve használt kábel összehasonlítása egy “szűz” kábellel, esetleg tévútra vihet.
  12. Minden gyártó, kábelfejlesztő tápkábeleinek meg van a jellegzetes “saját hangja” csak persze különböző minőségi szinteken. Ha valamely gyártó kábeleiből többet is kipróbáltunk és egyik sem tetszett, nagy valószínűséggel a többi sem fog illeszkedni készülékeinkhez, hangideálunkhoz – még akkor sem, ha valamely drágább termékükhöz nagyon olcsón juthatunk hozzá!
  13. Sajnos, minden gyártóval előfordul, hogy valamely terméke nem igazán sikerült, amire érdemes odafigyelni. Tehát ha valamely tápkábelt csak rövid ideig gyártották és azok gyakran jelennek meg a használtpiacon, az mindenki számára rossz ómen.
  14. Viszont, ha valamely tápkábel 10+ évig gyártás alatt van /volt, a legkülönfélébb rendszerek tulajdonosai elégedettek vele, ugyanakkor senki sem magasztalja “szuperlatívuszokban” és senki sem nevezi katasztrofálisnak, azokra érdemes odafigyelni. Az ilyen tápkábelekkel kicsi az esélye, hogy rontunk rendszerünk hangképén.
  15. Ne ijedjünk meg a DIY-tápkábelektől! Időnként nagy meglepetéseket képesek okozni.

További tápellátás

Long ösvénye 9

Megosztom:

Hozzászólások

Leave a Reply

EnglishFrançaisDeutschMagyarItalianoPolskiРусскийEspañol
Scroll Up