Akár építünk a tápellátás részeként „ösvényt”, akár nem, előbb-utóbb felmerül a kérdés, milyen kábellel kössük hangtechnikai készülékeinket a lakás saját elektromos-hálózatára, vagy az „ösvényre”, milyen elosztót használjunk, van-e értelme az áram különböző mértékű szűrésének, stabilizálásának? Rengeteg a kérdés és egyben a válasz is sokféle, amennyiben válaszoknak tekintjük a kábel-, elosztó- és szűrőkínálatot.
Tápkábel
Mielőtt elmerülnénk a lehetőségekben, azoknak, akik még nem próbáltak ki a készülékeikhez csomagolton kívül semmilyen tápkábelt, még nem építettek „ösvényt”, javaslom, hogy készítsenek el a 7. részben említett MCU tömör rézhuzalból egy legalább 2 méter hosszú tápkábelt az ott leírt fonási módszerek valamelyikével. Ezt a tápkábelt a különböző készülékeikbe bekötve, hallgassák néhány napig. Amennyiben észlelnek különbséget (az most mindegy, hogy javult, vagy romlott a hangkép), akkor érdemes tápkábelekben, elosztókban, szűrőkben „gondolkodniuk”, amennyiben pedig nem, akkor teljesen felesleges egyetlen fillért is költeni rájuk. Ez esetben azonban tudniuk kell, hogy a „hiba” nem a készülékeik minőségében, felbontásában keresendő.
Tehát, ha hallunk különbséget a tápellátás említett két kábele között, akkor gondolkodhatunk tovább és talán könnyebb lesz elfogadni mindazt, amiről írok.
A hálózati-kábel ugyanolyan meghatározó része a hangrendszerünknek, mint bármely más aktív eszközünk, vagy akár a hangsugárzónk. Alapvető feladataként, szűri a hálózat zajait, azonban ugyanúgy képes beleszólni a hangszínekbe, tónusokba, mint egy hangszínszabályozó, de annak hátrányai nélkül (nem szól bele a fázismenetbe). Ebből következően akár egy 2-3 méteres tápkábellel is képesek lehetünk rendszerünk hangját javítani, azt helyes irányba hangolni, de azt akár teljesen el is tudjuk rontani. Ugyanilyen hangszínszabályozó lehet maga a hálózatidugó is. Ezen dugóknak szintén meg van a saját jellegzetes „hangszínük”, amivel feltétlenül számolnunk kell. A legoptimálisabban akkor járunk el, ha tápkábel választás előtt a kiszemelt példányt letét ellenében hazavisszük és otthon, saját rendszerben hallgatjuk meg. Nagyon fontos tudatosítani, hogy az, amiről ódákat zengenek és a haverunknál is bevált, nem biztos, hogy nálunk örömet fog okozni.
Sajnos van még egy (sok) probléma. Amennyiben sikerült az erősítőnkhöz egy jó, nekünk tetsző kábelt kiválasztani, az nem biztos, hogy a következő erősítőnkkel is ideális lesz, valamint elég kicsi az esélye, hogy ugyanazon típusú tápkábel megfelelő partnere lesz CD-játszónknak, vagy akár lemezjátszónknak is. A tápkábeleknek tehát nem csak a fülünkhöz, hanem az adott készülékhez is illeszkednie kell – ez nagyon fontos észrevétel, amiről sajnos ritkán beszélnek (írnak)! Ezen információ hiányából is adódhat, hogy ugyanazon tápkábelt különböző rendszerekben különböző módon ítélnek meg és emiatt bukhatunk akár sok-sok pénzt, ha a megvásárolni kívánt kábelt nem próbáljuk ki saját készülékekkel.
Az eddig elmondottak ellenére létezik néhány olyan tápkábel, melyekben (szinte) vakon bízhatunk, azonban áruk általában nagyon messze van a józan ésszel elfogadható szinttől.
Szerencsére a nagy kábeldzsungelben létezik néhány általánosság, melyek mentén elindulhatunk (azonban figyelembe kell venni, hogy természetesen mindig vannak és lehetnek kivételek):
- A kábelek hangminősége nem az áruktól függ.
- A hálózati-kábel legyen legalább másfél méter hosszú, de inkább kettő, vagy több.
- Semmi értelme 70-80 cm kábelért sok-sok pénzt kifizetni, még akkor sem, ha jutányosan jutunk hozzá.
- Mindig egyfajta anyagból készült kábelt válasszunk – vagy réz, vagy ezüst (esetleg platina), ne dőljünk be az ezüstözött, pláne az ónozott réznek.
- A nagy tisztaságú anyagok „5-7 kilences”, ami azt jelenti, hogy 99,999… %-ban csak az adott anyagot tartalmazza (réz, ezüst) általában jobbak.
- Nem minden ezüstkábel „hideghangú” és nem minden rézkábel „meleg tónusú”.
- Az egyeres, tömör kábelek hangja egységesebb, kevésbé zavaró, különösen az alsóbb ártartományokban.
- A vastagabb kábelek „nagyobbat” szólnak, plusz dinamikát adnak a rendszernek – ugyanakkor felhívják magukra a figyelmet, ront(hat)ják a sztereóképet, a jelenlétérzetet.
- A vékonyabb kábelek visszafogottabbak, ám egységesebbek, nyugodtabbak, de időnként hiányozhat belőlük a lendület, a jó értelemben vett dögösség.
- A kábelek végén lévő csatlakozók nem csak a gyártók és forgalmazók biznisze, hanem azokkal sokat javíthatunk és ronthatunk egy rendszer hangján. Sajnos a kábeleket is, ezen csatlakozókat is hamisítják, erre feltétlenül oda kell figyelnünk!
- A tápkábeleknek is van beégési, bejáratódási ciklusuk. Egy már több éve használt kábel összehasonlítása egy „szűz” kábellel, esetleg tévútra vihet.
- Minden gyártó, kábelfejlesztő tápkábeleinek meg van a jellegzetes „saját hangja” csak persze különböző minőségi szinteken. Ha valamely gyártó kábeleiből többet is kipróbáltunk és egyik sem tetszett, nagy valószínűséggel a többi sem fog illeszkedni készülékeinkhez, hangideálunkhoz – még akkor sem, ha valamely drágább termékükhöz nagyon olcsón juthatunk hozzá!
- Sajnos, minden gyártóval előfordul, hogy valamely terméke nem igazán sikerült, amire érdemes odafigyelni. Tehát ha valamely tápkábelt csak rövid ideig gyártották és azok gyakran jelennek meg a használtpiacon, az mindenki számára rossz ómen.
- Viszont, ha valamely tápkábel 10+ évig gyártás alatt van /volt, a legkülönfélébb rendszerek tulajdonosai elégedettek vele, ugyanakkor senki sem magasztalja „szuperlatívuszokban” és senki sem nevezi katasztrofálisnak, azokra érdemes odafigyelni. Az ilyen tápkábelekkel kicsi az esélye, hogy rontunk rendszerünk hangképén.
- Ne ijedjünk meg a DIY-tápkábelektől! Időnként nagy meglepetéseket képesek okozni.
Comments