English language can be selected in upper left corner (British flag). A Musical Fidelity név a legtöbb hifista számára ismerősen cseng. Készülékei kedveltek, megbízhatóak és többé-kevésbé megfelelő ár / érték aránnyal rendelkeznek. Ha megpróbáljuk a Céget pozicionálni, akkor mindképpen a kommersz gyártók (Marantz, Onkyo, Pioneer, Sony, Yamaha) fölé helyezhetnénk, azonban soha, egyetlen készülékével sem sikerült elérni, hogy a legfelsőbb körökben is elfogadottá váljon. Pedig a Gyár az évtizedek alatt forgalomba hozott több olyan erősítőt – ha mást nem is -, melyek bizony elérték a KRELL, Mark Levinson, Boulder, stb. jelképezte szintet. Ezek közül is a legnagyobb és egyben legritkább, a jelen poszt tárgyát képező Musical Fidelity kW1000.
Az 1982-ben alapított cég nagyon gyorsan közismert lett kellemes, meleg, nyugodt hangú integrált erősítőivel. A Musical Fidelity az évek alatt teljes sorozat integráltat majd végerősítőket készített ugyanazon „A-osztályú” alapkapcsolásra, ami valójában AB-osztály volt, és betette azokat ugyanazon elemekből készített készülékházakba. Igen illusztris tagokból áll a sor: A1, A100, A120, A200, MA50, MA100, P150, B200 (ez utóbbiak tiszta B-osztályú beállításban működtek). Ezek a 30 év körüli erősítők a mai napig best buy vételt jelenthetnek bárki számára.
Antony Michaelson azonban az anyagi sikereken túl, a felsőbb körök szakmai elismerését is szerette volna kivívni, ezért nekilátott egyre nagyobb végerősítőket tervezni (az előfokokra most nem térnék ki). Elkészült a P170, majd P270, melyek bár jók voltak, nem igazán hoztak változást a cég megítélésében. A házimozis olvasók miatt feltétlenül meg kell említenem, hogy a valamikori „nagy” házimozim frontcsatornáit először P170, majd P270 erősítőkkel hajtottam, a többi csatornát pedig hídba kapcsolt és szintén Musical Fidelity Typhoon monó végfokokkal.
A következő „próbálkozás” a modulárisan bővíthető P180 erősítő volt, ami a tiszta B-osztályban működő és legalább 50 ezer példányban eladott, Magyarországon is jól ismert B1 integrált továbbfejlesztése volt. A Moduláris felépítés 4 különböző használati módot tett lehetővé: egy végerősítő a saját tápegységével; egy végerősítő egy CRPS tuningtáppal; két végerősítő hídkapcsolásban egy CRPS táppal; két végerősítő hídkapcsolásban két CRPS táppal. A hatalmas reklámkampány és a pozitív tesztek ellenére az a bizonyos „legfelsőbb kör” észre sem vette, szinte nyom nélkül merült a feledés homályába.
Michaelson úr nem adta fel, úgy döntött, ha nem kell a B-osztály, akkor jöjjön egy igazi monstrum a brutális méretű és teljesítményű és felülmúlhatatlan (legalábbis akkor még úgy gondolta) SA-470.
A 100 kilós fűtőtest hangja – ami 99% teljesítményig valóban tiszta A-osztályban dolgozott – mindenkit elkápráztatott. Teljesítményben, hangminőségben simán hozta a „felső kör” által elvártakat, mégsem tudta felvenni a versenyt a hasonló méretű KRELL és Mark Levinson monstrumokkal. Egyszerűen nem „csengett jól” a Musical Fidelity név, a megfelelő pénzmaggal rendelkező sznobok nem tudták elfogadni, hogy olyan gyártó végerősítője kerüljön a rendszerükbe, amelyik (számukra) filléres integráltacskákat is gyárt. ’90-ben több teszt is megemlítette, hogy a készüléknek egyetlen baja van, a neve.
Ezek után jöttek a különféle Nu-Vista és Tri-Vista erősítők, valamint az F-sorozat. A megítélés a világon semmit sem változott. Ezek a készülékek egyrészt túl jók és túl drágák voltak, másrészt pedig túlságosan olcsók és túlságosan angolok. 2009-ben végre elkészült a nagy mű, piacra került az a végfok, melyet a szakma a mai napig a legjobbak között emleget, s amely végfokot egyes hangsugárzógyártók azóta is állandó munkaeszköznek, állandó demókészüléknek használnak.
Ez a végerősítő a kétdobozos Titan, ami bármilyen hangsugárzó meghajtására elegendő energiákat képes magából kiadni.
Csúcsteljesítménye: 1050W / 8 Ohm, 1700W / 4 Ohm, 2200 W / 2 Ohm. Kétdobozos készülék, melyből maga a sztereó végerősítő 45 kg, a tápegység pedig 68 kg. A Musical Fidelity-től szokatlanul teljesen szimmetrikus felépítésű. A csupa-csupa pozitív tapasztalat, kritika ellenére a Cég megítélésén a Titan semmit sem változtatott. Hiába volt ott szinte minden kiállításon, hiába mutatják be vele még ma is nagyon gyakran a legelitebb, „leghájendebb” hangsugárzókat, a Musical Fidelity-t és magát a Titan végerősítőt változatlanul kinézik a „legfelsőbb körökből”.
A történetet akár itt be is fejezhetném, mert a Titan erősítőt azóta sem sikerült a Cégnek felülmúlnia, ráadásul felvásárolta a közmegítélés szerint középszerű Pro-Ject. Úgy vélem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy mára teljesen esélytelenné vált, hogy a Musical Fidelity valaha is bekerüljön az audio elitbe.
A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után jöjjön a Musical Fidelity kW1000 – a nagy mesélésben nem felejtkeztem ám el róla, de mindezt le kellett írnom, hogy mondandóm és teljes értetlenségem érthetővé váljon.
Létezik tehát egy igen-igen jó és igen-igen brutális teljesítményű MF erősítő a Titan, ami pl. az MBL cég szerint az egyetlen nem MBL erősítő, ami képes a Cég kifejezetten energiavámpír hangsugárzóit meghajtani. Azonban a Titan csak egy aprócska játékszer a Musical Fidelity valaha volt legnagyobb végerősítőjéhez képest, ami gyakorlatilag már a megjelenése pillanatában eltűnt a köztudatból.
2004-ben a Nu-Vista és Tri-Vista korszak kicsúcsosodásaként megterveződött és elkészült a Musical Fidelity kW1000. Bemutatták, körbecsodálták, padlót fogtak a látványától, meghökkentek a mérési eredményeitől és elaléltak a hangjától. Ha a zene azt kívánta, mézédes középsávval énekelt, mint a legjobb triódások, ha arra volt szükség, a Halálcsillag felrobbanását idéző energiákat volt képes magából kiadni, és mindezt szürreálisan 3D-s hangtér megjelenítésével.
A Musical Fidelity kW1000 három dobozos végerősítő. Egy-egy önálló dobozban kaptak helyet a hídkapcsolású monó végfokok, a harmadik dobozban pedig a közös tápegység volt. Elkészült legalább egy példány dupla tápegységgel, vagyis ebben az esetben a végerősítő összesen négy dobozban lett elhelyezve.
Mielőtt rátérnénk a puszta adatokra, fel kell hívnom a figyelmeteket arra, hogy a „mindent meghajtó” Titan esetében csúcsteljesítményeket írtam, a kW1000 esetében pedig szinuszos (folyamatos) teljesítményről lesz szó. Tehát: sin 1100W / 8 Ohm, 1800W / 4 Ohm, 2500 W / 2 Ohm. A csúcsteljesítmények mérése közben John Atkinson – aki igencsak elismert név a szakmában – két dolgot tapasztalt. Egyrészt az erősítő 5000W teljesítményt még lazán kitolt magából, másrészt pedig Atkinson stúdiójának elektromos hálózatán a készülék tesztelésekor a126,5 V feszültség 121 Voltra esett. Egy beszélgetés során megemlítette azt is, hogy csak utólag tudatosult benne, hogy a mérések (majd a zenehallgatás) során az erősítő életveszélyes mértékű áramerősséget adott ki magából a hangszóró-csatlakozókon. Ezen azért érdemes elgondolkodni.
A Musical Fidelity kW1000 súlya sem szokványos. A monó végfokok és a tápegység is 43 kg / db, ami három dobozos kivitel esetén 129 kg, a dupla tápegységes változat pedig 172 kg.
Ez a végerősítő volt tehát a Musical Fidelity technikai, hangi csúcspontja. Mindent tudott, amit egy erősítőtől elvárhatunk (sőt, sokkal többet), a hangjáról pedig csak szuperlatívuszokban nyilatkoztak – soha semmilyen más erősítőtől nem hallott basszustartomány; „elektronika mentes” hang; a legintimebb kapcsolatteremtés zenész és hallgató között; …
Sajnos, úgy tűnt el a Musical Fidelity termékpalettájáról és a köztudatból, mintha soha nem is lett volna…
Megosztom:
Comments