Napi megvilágosodás 18 / 1 – Négyféle tápegység

Audio, Tuning

Most egy kicsit mesélek mindenféle állásfoglalás, magyarázatkeresés nélkül. Az első történet főszereplője a Popori W360 elektrosztatikus hangsugárzó “3 különböző” tápegysége, melyek közül az egyiknek ráadásul “két állása” is van. A másik történet főszereplője pedig – majd a második, 18/2 részben – kettő darab kábel lesz.

A nyitottabb, tapasztaltabb olvasó számára érdekes és elgondolkodtató történetek, a kevésbé befogadó, kevésbé tapasztaltak számára pedig…

Van nekem egy pár elektroszatikus hangsugárzóm, aminek a működési elvéből adódóan van külső tápegysége is. Eme apró, kapcsolóüzemű tápegységeket a hangsugárzó megvásárlása után kicseréltem két nagyobb teljesítményű kapcsolóüzeműre, melyek pontosabbak, magasabb frekvencián működnek, és az egyenáramú kimenetükön kaptak egy alapos szűrést.

A tápegységekkel való foglalatosság közben – mely tápegységek egyetlen feladata, hogy X ezer Voltra feltöltsék a hangsugárzó fóliáját – érdekes jelenségekkel találkoztam. A fóliát feltöltő tápegység alá, fölé tett “bármi” pontosan ugyanolyan irányba színezte, tolta a hangképet, mintha azokat pl. a CD-játszóm alá, fölé tettem volna.

Az aktív elektronikák tápegységeinek mechanikus rezgésekkel szembeni háklijait már ismertem, de azon, hogy egy fólia állandó töltöttségét biztosító 12 V tápegység – ami után ráadásul jön egy 44 kHz-es “szaggatás”, feltranszformálás, egyenirányítás, feszültségsokszorozás – ennyire érzékeny legyen, ráadásul a hangsugárzótól távol, bizony meglepett. Ez csak a bevezető.

Megkeresett valaki, hogy meghallgathatná-e az elektrosztatikusokat, mert még nem találkozott ilyen hangsugárzóval, és ha már eljön, mutatnék-e neki pár érdekességet, azok közül, amit a Long oldalon olvasott.

Eljött, beszélgettünk, kávéztunk, majd a lényegre tértünk. Mivel nem volt tisztában az elektroszatikus hangsugárzók működésével, felépítésével, valamint az erősítőm körül mindenféle egyéb kütyü is van – két hangsugárzó tápegység, CD-futómű tápegység, CD-tápegység pufferdoboza, Entreq doboz – , ezért egy kicsit “gonosz” voltam, amiért utólag is elnézést kérek.

Azt mondtam, hogy nagyon nagy segítség lenne, ha segítene eldönteni, hogy a nálam lévő háromféle tápegység közül melyiket használjam a hangsugárzókhoz. Tehát, első körben meghallgattuk az elektrosztatikus paneleket háromféle tápegységgel – legyenek A, B, C.

Annyit kértem, hogy nyugodtan mondja meg, ha semmiféle változást nem hall tápegység és tápegység között, de ha igen, azt próbálja meg jellemezni.

A-táp:
Ehhez hasonlítottuk a másik kettőt, tehát ez az alap. Ezzel hallgatva a hangsugárzókat csak annyi mondott, hogy más a hangkép, mint amihez a dobozosokkal szokott.

B-táp:
Kinyílt a színpad; valahogy körbevesz a tér; Louis Amstrong trombitája ércesebb, fényesebb; jobban érteni, hogy mit énekel Ella Fitzgerald, és Louis. Egyértelműen jobb, mit az A-tápegység.

C-táp:
Mintha valami vastag függönyt húztam volna a hangsugárzók elé; ez már nem trombita, hanem valamilyen fafúvós; az ének kevésbé érthető, viszont tetszik a tónusa. A C-tápegység a legrosszabb a három közül.

Mivel a B-t választottuk (szerintem is az volt a legjobb), de a C nyugodtságából, tónusából azért jó lett volna valamit a B-ben is megkapni, ezért azt mondtam, hogy maradjunk akkor a B-tápegységnél, de próbáljunk ki még valamit.

A B-tápegység kétféle kimenettel rendelkezik, melyek kapcsolhatóak – legyen B1 és B2.

Alaphelyzetnek azt a B1 állást tekintettük, amit addig hallgattunk, így ahhoz hasonlítottuk a B2 állást.

B2 állás: Egy picit kevesebb lett a fény, de lehet, hogy az esetleg csak valami torzítás volt; a trombita kevésbé érces, de egyben kevésbé harsány is, ezért tetszik; az énekhang érthetősége megmaradt, de közelített a C-tápegység tónusához.

Átbeszélve a hallottakat – valamint néhány oda-vissza “kapcsolás” után, a B2 állást választottuk, de azzal kiegészítve, hogy időnként lehet, hogy hiányérzetet fog okozni, tehát bizonyos zenéken, bizonyos felvételeken érdemes (lenne) a B1 állást használni.

Összefoglalva: A háromféle tápegység (és az egyik kétféle állása), melyek pontosan ugyanazt a 12 V egyenáramot küldték a hangsugárzókba, négyféle, határozottan megkülönböztethető hangképet eredményeztek. Ráadásul ezt még csak nem is én mondom (mondtam), hanem látogatóm, akinek ez volt az első elektrosztatikus élménye.

Akkor jöjjenek a versenyzők, vagyis a három (négy) különböző tápegység.

A-tápegység: Microsoft tuningtáp wenge fa tömbön.
B1-tápegység: Microsoft tuningtáp wenge fa tömbön + a táp tetején smirgli
B2-tápegység: Microsoft tuningtáp wenge fa tömbön + a táp tetején smirgli + a tápdugón egy kicsi Vibracsi üveggolyóval
C-tápegység: Microsoft tuningtáp wenge fa tömbön + a táp tetején egy másik wenge fa tömb

Amikor elmondtam, megmutattam látogatómnak, hogy valójában mi is az a bizonyos “négyféle tápegység”, enyhén szólva elcsodálkozott, elkért néhány nem használt Vibracsit (adtam mellé Cardas kockát is), és hazafelé vásárolt pár ív smirglit

Mielőtt Attila barátom rákérdezne, igen, megmutattam látogatómnak azt is, hogy mi történik, ha leveszem a hangsugárzók mögül a hengerbe tekert smirglit – gyorsan visszatetette. 🙂

Megosztom:

Comments

Leave a Reply

EnglishFrançaisDeutschMagyar