English language can be selected in upper left corner (British flag). A nappali – a konyhával egyetemben – a lakás olyan központi helye, ahol családi életet lehet élni, baráti összejöveteleket lehet tartani, vagy csak kényelmesen el lehet heverészni több embernek is.
Igen, ez (lenne) a nappali feladata.
Immár 30+ éve élek olyan lakásokban, házban, melyekben volt, van méretes nappali, és ahol mindazt a társas életet lehetne folytatni, amit a bevezetőben említettem. Azonban az igazság az, hogy 30+ éve élek (élünk) úgy, hogy a nappali helyett a konyhában szorongunk, a konyhában beszélgetünk, társasozunk, ünnepelünk.
…mert a nappali 30+ éve minden lakásunkban zeneszobaként funkcionált.
Az elmúlt hetekben rengeteg levelet, telefonhívást, személyes megkeresést kaptam, melyben félve tettétek fel a kérdést, hogy most akkor mi van? Baj van, gond van, történt valami szomorú? Jól vagy, tudsz róla beszélni? Tudunk bármiben segíteni?
Kerestek barátok, közeli és távoli ismerősök, valamint megkerestek olyan emberek is, akik félretették a nézetkülönbségeket, félretették a vélt, vagy valós sérelmeket, és őszintén érdeklődtek, őszintén felajánlották segítségüket.
Az a helyzet, hogy bizony többször is meghatódtam, még néhány könnycseppet is elmorzsoltam – de ezt úgysem fogom bevallani -, mert azzal nem számoltam, arra nem gondoltam, hogy ilyen sokakat és ennyire érzelmi alapon érdekli Long, vagyis én.
Ezúton kérek tőletek elnézést, mert nem gondoltam bele, hogy a rendszerem teljes felszámolása „közügy”, a döntés meghozatalánál nem gondoltam rátok, olvasókra (barátokra, ismerősökre). Igen, teljes mértékben igazatok van, ezt a döntést meg kell magyaráznom, mert közötök van hozzá, és egyben akár tanulságos is lehet.
Mindennek az alapja, a döntés elsődleges oka, a nappali, vagyis annak hiánya, valamint olyan események egymásba-fonódása, aminek eredményeként azt mondtam, ez egy jel, most, vagy soha…
Mivel egymás között vagyunk, abszolút őszinteséggel írhatom le a folyamatot, aminek végén döntöttem, s amely döntés nem érinti a Long blogot – az némi feltöltődés, ki-be pakolás, lakás átalakítás, rendszerépítés közben és után változatlanul íródik. Mivel egymás között vagyunk, azt is megírhatom, hogy a rendszer felszámolása közben ért egy olyan „arculcsapás”, KO-val felérő esemény is, ami semmilyen módon nem egyeztethető össze erkölcsi értékrendemmel, ezért az eseményt, az eseményig tartó utat töröltem agyamból. A lelkemből nagyon nehezen ment / megy, de továbbléptem.
Visszatérve a rendszereladásig vezető folyamat elmesélésére, először is köszönetet kell mondanom (a nevetekben is) feleségemnek, aki immár majdnem 30 éve viseli el hobbimat, és viseli el mindazt a kellemetlenséget, ami a hobbival jár – például a nappali hiányát.
Nagyon sokan találkoztatok vele, sokan közelebbről is ismeritek. Időnként etet, itat titeket, majd háttérbe vonulva viseli el, fogadja el az állandó jövés-menést, a kisebb-nagyobb csapatokat, a rendszeresen hajnalig szóló zenét. Egyetlen kérése volt / van, hétvégén reggelente ne hallgassak trombitára, szaxofonra épülő jazz-t.
Soha nem kérdezte, mi, mennyibe került, soha nem kérdezte, honnan „vettem” hozzá a pénzt, nem ellenkezett a hatalmas panelsugárzók ellen, nem rótta fel a földön kígyózó vezetékek, a polcokon, falakon lévő „izék” látványát – mert tudta, hogy ez nekem örömöt okoz, és neki ez volt a fontos.
Majd beindultak kis hazánkban a negatív változások, sorban jöttek és jönnek a „pofonok”. A Covid alatt tönkrement megrendelőim többsége, anno megszüntették az EVA-t, most kinyírták a KATA-t, mely lépések igen komolyan érintették vállalkozói énemet. Nyakunkba kaptuk Európa legmagasabb gázárát, a megemelt áramdíjat (gyermekem vállalkozásánál pl. tízszeresére emelték), amely események elgondolkodtattak minket.
Arra az eredményre jutottunk, hogy előrefelé „menekülünk” és kicseréltetjük a házunk összes ablakát (tokkal-vonóval) hő- és hangszigeteltre, a nappaliban kicseréltetjük a gázkonvektort…
Nos, eme lépésekhez szükséges a nappali teljes kiürítése, a hangrendszer teljes szétszedése, a kütyük eltávolítása, aminek eredményeként azt mondtam, hogy ez egy jel, amit észre kell vennem, mert most, vagy soha…
Úgy döntöttem, ha már mindent szétszedünk, kipakolunk, felújítunk, akkor közös életünkben először végre legyen igazi nappalink, és a használható, működő nappalihoz legyen igazítva a hobbi. (A kép a „zene nélküli”, kiindulási állapot, ami teljesen ki lesz pakolva, át lesz rendezve. Azok kedvéért, akik még nem jártak nálam, a „fotós” mögött még van öt méter a szobából.)
Ez egyrészt visszafejlődést jelent, másrészt viszont mégsem, mert már most azon jár az eszem, hogy miként lehet majd az adott helyzetből kihozni a maximumot. Sőt, már előzetes lépéseket is tettem, melyek közül egyet feltétlenül le kell írnom, mert az eredményt meghallva, csak annyit mondtam magamban: „ó én marha”.
Nagyon sok mindenről írok, beszámolok, de sajnos van egy komoly hibám. Gyakran megtörténik, hogy „nem járom végig az utat”. Kitalálom, megírom, a saját rendszeremben pedig nem csinálom meg.
A sztereó rendszer felszámolásával integrálnom kell a házimozit és a zenét, ami nehéz, de nem lehetetlen feladat. Azzal, hogy egy rendszerre kell / lehet (majd) koncentrálnom, egy rendszerbe kell az eszközöket, kiegészítőket, anyagiakat betennem bizonyos szempontból előrelépés, aminek még pozitív is lehet a végkifejlete.
A sztereó rendszer felszámolása után maradt egy 300 Wattos analóg tápegységem 66 ezer mikrónyi Mundorf kondenzátorral megpufferelve, kis értékű, ám jó hangú kondenzátorokkal by-pas-szolva. Az egyik éjszaka közepén arra ébredtem, hogy tökéletes lehetne e routeremhez, mellyel kapcsolatban rendszeresen leírtam, hogy a modem-router-switch minőségére igen-igen nagy hatással van azok tápegysége.
Leírtam a blogon, megírtam számtalan hozzászólásban, levélben, azonban a saját rendszeremben egyre csak tologattam a tápegység fejlesztését.
Még az éjszaka közepén megcsináltam a cserét – tehát a routerem kapott egy igen-igen jó tápot -, és az eredményt meghallva, hosszas zenehallgatásba kezdtem a még egyben lévő házimozimon, miközben tényleg kimondtam magamban többször is, hogy „ó én marha”…
Comments