Előre is elnézést kérek minden elvakult Piramis rajongótól, sőt, talán jobb, ha a következő sorokat nem is olvassák el.
Óvatosan, de tényleg csak nagyon óvatosan vessetek egy pislantást a nőcis, sárga lemezborítóra. Nem, nem tévedésből, hanem alapos megfontolás után, „nevelési” szándékkal tettem ide a Piramis 1980-as évéhez.
Igen, a hölgy Karda Beáta, akiről talán többen tudjátok, hogy Som Lajos felesége volt, majd válásuk után ment ki-ki a maga útjára – egyikük az arab világot hódította meg szőke, hosszú hajával, másikuk pedig az alkohollal erősítette tovább addig is jó kapcsolatát. Ha kigyönyörködtétek magatokat a címlap csajos dizájnján, nézzétek meg a hátoldalát is, különös tekintettel a szerzők és közreműködők névsorára…
Igen, tulajdonképpen ez egy teljes egészében Piramis album, ami 1980-ban meglehetősen nagy felháborodást keltett fanatikus Piramis rajongók és pusztán csak a zenéjüket kedvelők között egyaránt.
Nem azzal van a gond, hogy zeneileg kiállnak egy énekesnő mellett, hisz az LGT is készített két nagyszerű albumot Kovács Katinak, négy gyönyörűséges albumot Katona Klárinak, az Illés, Fonográf, KFT is odaállt Koncz Zsuzsa mögé, hanem az, hogy kit kísérnek. Karda zenei(?) pályafutásának minden pillanata vállalhatatlan, ő és a Piramis egyazon albumon pedig maga az antagonisztikus ellentét!
Azonban ez még nem volt elég, elkészített a Piramis ’80-ban egy angol nyelvű albumot is 10 000 példányban, ami később Svédországban „Rock Party” címmel jelent meg mindössze 300 darabban. A lemez egy totális katyvasz. Az első három albumról válogattak rá mindenféle tudatos zenei szerkesztés nélkül 9 felvételt, melyeket teljes egészében újra rögzítettek, a hangzásukon változtattak (leporolták) és írtak hozzá angol szövegeket. Michael Gray az angol szövegek szerzője nem követte a magyar dalszövegeket – a számok többségét átértelmezte.
Sem az angol nyelvet, sem az új dalszövegeket nem tudta Révész magáénak érezni – jól hallhatóan szenved az egésztől, pont úgy, mint a néhány angolszász menedzser – aki hajlandó volt belehallgatni az albumba – a kiejtésétől. Nagy kedvencem, Gallai Péter még Révésztől is szörnyűbb, tulajdonképpen vállalhatatlanul amatőr. Hallgatva az albumot, egyértelművé válik, hogy a Piramis zenéjében a zene és Horváth Attila magyar nyelvű dalszövegei elválaszthatatlanok egymástól.
Az angolnyelvű album zenéje megpróbál igazodni a korszakot jellemző újhullám stílusához, azonban azt mégsem vállalja fel. Eltávolodik a rockzenétől, de nem érkezik meg sehová. Olyan az egész lemez, mint egy próbálkozás, egy fércmű, amit elvetnek, mert rossz. Van itt minden, helikopterzaj, űreffektus, visszhangosítás, visítás, rosszul értelmezett újhullámos hangszínek – de minek? Azt pedig már csak halkan kérdezem, erről az albumról egyáltalán hova tűnt a Piramis?
Comments
2 comments
Molnár László
Sok év után most hallgattam meg. Teljes egészében egyetértek a szerzővel. Egy darabig figyeltem, hallgattam türelmesen, de elveszítettem a fonalat. És nem, nem olvastam el előbb a kritikát, hanem előbb meghallgattam a lemezt.
Bence
A nemrég megjelent Révész – Ezt én választottam könyv kapcsán előszedtem az angol nyelvű Piramis-t, és feltettem a lemezjátszóra. Korábban baromira nem tetszett, de most valamiért nálam betalált. Az A – oldal nagyon erős a Gyere közelebb és a Csak rövid idő angol nyelvű változataival, és szerintem Révész sem énekel rosszul angolul. Gallai az már más tészta, az Ő hangja angolul tényleg kritikán aluli.
A zene nagyon jó, ami talán annak köszönhető, hogy nem a korábban felvett zeneanyagot vágták rá a lemezre, hanem a banda újra feljátszotta a dalokat, legalábbis Révész a könyvénben ezt állítja.
Ha ez a lemez nem is érhet a nyomába a magyar nyelvű Piramis lemezeknek, azért nem árt beszerezni egyet belőle, egy sikeres kelet-európai zenekar önbizalommal teli nyugati próbálkozásait rejtik a barázdák. Nem rajtuk múlt, hogy nem sikerült: 1980-ban Nyugaton zeneileg a bőség zavarával küzdöttek: megjelent a brit heavy metal újhulláma, még ment a punk, de a sarkon már ott volt a durvább, az Exploited – féle UK82 vonal, virágzott a poszt-punk, és elkezdte szárnypróbálgatásait a nyugatnémet újhullám, az NDW, valamint a szintipop.
Ilyen felhozatal mellett kinek kellett volna a szocialista táborból érkező Piramis?