1981. július 14-én Révész Sándor kivált a Piramis együttesből. Bár várható volt, hogy valaminek változnia kell az Együttesnél, Révész döntése is megérthető, azonban, ahogy bejelentette (egy NDK-turné zárókoncertje közben a színpadon), nem volt korrekt. A Zenekarnak azonban mennie kellett tovább – lekötött koncerteket és egy aláírt lemezszerződést kellett teljesíteniük, melyek elmaradásának komoly pénzügyi vonzatai voltak.
Legalább ideiglenes jelleggel, azonnal találniuk kellett egy énekest. Elsőre mindenkinek Takács Tamás neve jut és jutott akkoriban is eszébe. Hangszínével, színpadi megjelenésével hasonlított Révészre (bár valójában sokkal „ösztönlényebb”), azonban pont ezért, mindenki Révész utánzatnak, afféle pótcselekvésnek tartotta volna. Felmerült Nagy Feró neve is, ami ha összejön, egy rendkívül izgalmas formáció is lehetett volna (vagy totális katasztrófa) – ezt azonban már nem fogjuk megtudni. Végül, a lekötött koncerteken Jorgosz (Tzortzoglou) énekelt, akit akkoriban a Gépfolklór együttesből ismertünk és szerettünk. Az igazat megvallva, a Piramis szellemisége, zenéje azonban nagyon távol állt tőle.
A kötelező koncertek letudtával, a Piramis tehát ott állt énekes és valójában mindenféle zenei koncepció nélkül. El kellett dönteniük, hogy menjenek-e vissza az első albumon megjelent zenei gyökerekhez, vagy az újhullámos vonalon alkossanak végre valami ütőset, valami eladhatót (végre valami jót). Gallai Péter hangjára, billentyűsjátékára alapozva ezen utóbbi út mellett döntöttek és elkészítették a Plusz című albumot.
Az albumnak a Piramis együttes életében betöltött szerepéről elég annyit írni, megjelent, boltokban maradt, a Piramis pedig néhány hónapon belül feloszlott. Ezzel be is fejezhetném a lemezbemutatót, hisz az Együttes legkevésbé piramisos, a rajongók szerint legrosszabb albumáról van szó, ami alig néhány ezer példányban kelt el – hol volt már az első hanglemez kétszázezres eladási mennyisége. Egyszerűen egy rendkívül rossz Piramis album, még az 1992-ben megjelent Piramis gyűjteményes kiadásba sem tették be.
Azonban, a lemez legnagyobb (talán egyetlen?) hibája, hogy szerepel rajta a Piramis név!
Vonatkoztassunk el attól, hogy milyen zenekar nevével fémjegyzett az album és vizsgáljuk (hallgassuk) meg úgy, mint egy korábban ismeretlen együttes első lemezét. Már a borító is izgalmas, egyedi, teljesen újszerű. Szakít a szokásos tipográfiával, fotókkal, színvilággal – pont annyira újszerű, mint az albumon található zene. Monoton zene, lüktetés, egyszerűség, távolságtartóan rideg hangzás és mindez párosul Horváth Attila meghökkentő, időnként polgárpukkasztó ám igazán „ütős”, elgondolkodtató szövegeivel. Felejthetetlen, ahogy a „Virágot Algernonnak” c. művet, Charlie Gordon megrázó életét mindössze négy versszakban írta meg úgy, hogy az a zenével, Gallai hangjával képes az eredeti mű hangulatát, drámáját visszaadni. Ugyanakkor, ezen albumnak és persze Horváth Attilának köszönhetjük a valaha magyar hanglemezen elhangzó leghosszabb szót is: Poly-vinyl-etil-chloryl-benzolin-angyal. …de a Plusz teremtette meg a „Húsevő virágot”, a „Kobraembert” és a „Nikkelpókot” is.
Egy beszélgetés során Horváth Attila azt mondta az albumról: „Sokkal inkább gondolatokat akartam közölni, szemben azzal, ahogy a zenekar korábbi lemezein – még az Erotikán is – többnyire az érzékeny történetek elmesélése volt a fontos.” Ez pedig tökéletesen sikerült.
A szövegeket, a lüktető újhullámot gyönyörűen ellenpontozza, lágyítja Kegye János szaxofonjátéka, amivel szintén valami egészen újat adott az album.
Megjelenésekor (és talán azóta is) kizárólag negatív kritikákat kapott. Sebők János szerint az újhullámos stílusjegyek és az alapokat adó rockzene egyenesen „kiirtották” egymást. Ezzel együtt, az album vitathatatlan erénye, hogy mertek előre lépni, mertek kísérletezni és mertek egy egészen egyedi és megismételhetetlen zenei világot létrehozni. Tulajdonképpen ez az első magyar albuma egy új korszaknak, aminek például a KFT-t, vagy a GM-49-et köszönhetjük.
Feltétlenül javaslom, meghallgatásra, de nem piramisos és nem rockzenész füllel!
További Piramis
További lemezkritikák
Comments