A nagy kékség

tuning

Egyik kedvenc rendezőm Luc Besson, megtette azt a “szívességet” hogy 1988-ban elkészítette (egyik) kulfilmjét “Le grand bleu” címmel és megtette főszereplőnek – és egyben fel is fedezte – Jean Reno-t. Nagyon jó film, feltétlenül érdemes megnézni, de a poszt a film esztétikai elemzése helyett leragad a kék szónál (vagyis színnél). Valahogy el kellett kezdenem mondandómat, de még mindig nem vagyok benne biztos, hogy a következő sorokat, vagyis inkább az elmúlt lassan egy évben tapasztalt jelenséget le kellene-e írnom. Nehéz belekezdeni egy olyan témába, amihez képest minden szokatlan jelenség, amiről eddig meséltem, szinte magától értetődővé válik – no persze a “mit, miért nem, és különben is önpszichózis” jellegű szájkarate helyett ki kellene próbálni azokat (is), ahogy (főleg a magánlevelekben írt) visszajelzések alapján tették nagyon sokan.

Ha nagyon rövid szeretnék lenni, akkor csak annyit írnék, hogy a jelszó: kék. Ugyan, nem a kedvenc színem, de tud valami olyasmit, amiről Luc Besson akár egy “Ötödik elem” jellegű fantasztikus filmet is készíthetne.

Barátaim, ismerőseim az utóbbi hónapokban egyre több kék gyöngyöt fedezhettek fel a szobámban, melyekre ha rákérdeztek, mindössze annyit mondtam, varázslat. Vérmérsékletütőktől függően, legyintettek, sóhajtottak, mosolyogtak, illetve rákérdeztek, hogy hívjanak-e mentőt. Természetesen megnyugtattam őket, hogy jól vagyok, sőt pszichológusra sincs szükségem, de hogy végkép eloszlassam félelmüket, zenehallgatás közben elvettem a helyéről 4 apró fakockát (rajtuk 2-2 kék gyöngy), majd visszatettem. Miután mindenkit megnyugtattam, hogy nincs kandikamera, nincs rejtett kapcsoló, távirányító nálam, el kezdtünk beszélgetni a jelenségről. A beszélgetéseknek volt egy közös pontja, abszolút egyetértettek azzal, hogy a blogon nem kellene beszámolni róla – no nem azért, mert a jelenség ne lenne határozott, bárki által azonnal érzékelhető (hallható), hanem mert a hifista társadalom egy igen jelentős része képtelen be- és elfogadni a szokatlan, napjaink fizikai ismereteivel (talán) megmagyarázhatatlan hatásokat, eszközöket.

Tulajdonképpen (majdnem) magamra maradtam mindazzal, amit a kék színről és annak hatásáról egy sokat tapasztalt, világlátott barátomtól hallottam, a neten olvastam, és amire önmagam jöttem rá. Mindössze egy szűk körben beszélgettünk róla, próbáltunk magyarázatot találni, próbáltuk a legjobb kék színt és a leghatékonyabb helyeket megtalálni. A kísérletekről és a hatalmas tévútról (mert olyan is történt) egy későbbi posztban beszámolok – feltéve, ha ez a poszt túléli a szokásos, szűk látókörű és befogadásra, megtapasztalásra képtelen, vagyis inkább nem hajlandó “hozzászólókat” a különböző megosztásokban.

Eljutottam (eljutottunk) a próbákkal valameddig, és onnantól tulajdonképpen egy helyben toporogtam, amiből azt szűrtem le, hogy a jelenségben “ennyi van”, elértem a maximumot. Örültem és használtam a filléres “eszközöket”, melyek legfontosabb eleme a már említett 2-2 db kék színű gyöngy, vagy éppen 13, attól függően, hova tesszük azokat.

Ekkor jött Sükösd Gábor – akiről már meséltem nektek a virtuális földeknél, és akinek már hónapokkal ezelőtt elárultam a jelszót (kék) -, majd zenehallgatás közben és után el kezdtünk beszélgetni a “nagy kékségről”. Hümmögött, megnézte a szerintem jónak tartott helyeket, majd egy zacskó kék gyönggyel távozott tőlem. Este felhívott, hogy nagyon működik a dolog és  továbbfejlesztette a “tárgyat”, vagyis a kékített bigyót, aminek fényképét el is küldte.

Ez volt az a “löket”, ami ismét megmozgatta az én agyamat is és elkészítettem néhány “bigyót” én is, rajtuk sok-sok kékkel és elhelyeztem a stratégiailag fontos helyeken. Az eredményt meghallgatva döntöttem úgy, hogy vállalva (a már megszokott) sárdobálást, beszámolok erről a végkép értelmezhetetlen és szokatlan jelenségről. Teszem ezt azért, mert a hatása (hatására a hangképbeli változás) olyannyira jelentős, ami akár készülékcserével ér fel – a felhasznált alapanyagok ára pedig mintegy 100 Ft, ami a többek által soknak(?) tartott lávaköves tuningnál is kevesebb befektetést és kockázatot jelent. Teszem ezt azért is, mert a kék szín segítségével nagyon sok ismerősöm, barátom, hifis felebarátom juthat(na) sokkal több zenehallgatási örömhöz.

Tehát a jelszó még egyszer – kék. A gondot azonban az jelenti, hogy nem mindegy, hogy milyen és nem mindegy, hova és miként tesszük.
Elárulhatnám a tutit, vagy legalábbis azt, meddig jutottunk, de önző módon nem teszem. Szeretném, ha kísérleteznétek, kutakodnátok ti is, elvégre közös munkával sokkal előrébb juthatunk (juthatnánk). Előre szólok, sajnos vannak kék árnyalatok, melyek katasztrofálisan tönkreteszik a hangot – nagyon szívesen elviszek a “hitetlen Jánosokhoz” egy adag “rossz” színű árnyalatot, leteszem azokat a “rossz” helyekre, de fejvesztés terhe mellett kell azokkal együtt hallgatniuk életük végéig a rendszerüket. Nagyon hamar le fognak szokni a zenehallgatásról – mi három másodpercig bírtuk elviselni.

Aki tapasztalni szeretne, eljön hozzám és az orra előtt leveszek a helyéről néhány meglepő formájú tárgyat, majd visszateszem. A hangkép változását, annak pénzbeli értékét pedig mindenki eldönti maga…

entreq

Lesz folytatás, nem hagylak titeket örökre félhomályban.

Megosztom:

Hozzászólások

12 Hozzászólások

Hozzászólás

  • Almási József

    Valljuk be, ez nem volt túlzottan sok információ…
    Nem folytatnád (mondjuk) most, rögtön?

  • Long

    Teljesen igazad van, tényleg kevés az információ, aminek két oka van:
    – Találkoztam olyan emberrel, aki ennyi információ alapján is el kezdett kísérletezni, próbálkozni és olyan eredményre jutott, ami engem is előrébb vitt.
    – Nem vagyok benne biztos, hogy országunk hifista közössége képes befogadni, megemészteni a témát (lásd. korábbi hasonló javaslatok). Mivel nagyon izgalmas, rendkívül hatásos – és végkép érthetetlen – a jelenség, magam is sokkal “óvatosabb” vagyok.

  • Hollik László

    Tényleg jó lenne, ha mihamarabb folytatnád én már kissé belefáradtam a kísérletezésbe.
    Ugyanakkor mindig felmerül bennem, hogy ezek a változtatások tényleg előrelépések-e, vagy inkább csak valamiféle hangolása a technikának valamilyen más irányba. Mi az előrelépés definíciója? Milyen változások testesítik meg, hogyan, mivel ellenőrzöd ezeket az állításokat.Számomra az előrelépést a felbontás, a dinamika, az életszerűség, a zenei élvezet növekedése fedi le, ellenőrizni többek közt egy nem agyonmanipulált koncertfelvétellel szoktam.

    Én az ásványok alkalmazásával értem el szerintem sokat, a vf-nél is többet, mások által is megerősítve. Idáig ezt tartottam a legjobb ár-érték viszonyú módnak, de ezek szerint a kék golyók ezen is túl tesznek. Ezért várom a tapasztalataidat, mint ahogy én is szívesen átadom a sajátjaimat.
    Az, hogy süket emberek a saját süket rendszerükből kiindulva mit fröcsögnek,szerintem ne érdekeljen, ne befolyásoljon.

  • Long

    Mivel ásványokkal én is “kísérleteztem”, így azt írhatom, a megfelelő kék szín hatása azonos irányba mutat – feltéve, hogy megfelelő helyre tesszük. Időközben volt néhány próba teljesen idegen környezetben is – bemutatóteremben -, ahol a kipróbált egyetlen “kékített” kocka hatását mindenki azonnal és ugyanúgy érzékelte.
    Úgy gondolom (biztos vagyok benne) a kék szín a Lens dobozaidat és a rendszert olyan szintre fogja emelni, amin napokig fogsz csodálkozni – felfoghatatlan mélységű, mennyiségű és simaságú basszus, még nagyobb tér, műszaki ember számára a hangsugárzók méretétől végkép elfogadhatatlan mennyiségű energia.

  • Csépány Zsolt

    Az ásványokról szóló tapasztalatokat szívesen meghallgatnám. Az arról szóló bejegyzést sajnos nem találom….
    Előre is köszönöm.

  • Hollik László

    Lehet hogy véletlen, de az elektronikáim, azoknak fényei kék színűek/midnight blue/. A kedvenc színem is a kék. Gondolom, nem mindegy, hogy milyen az a kék, ami működik.

    Az ásványokat ezidáig 3 rendszerben alkalmaztuk hasonló eredménnyel. Nekem a készülékekbe is “beépítésre” kerültek, de leírni mindent e témáról hosszú lenne, telefonon szívesebben elmondom.

  • Csépány Zsolt

    Kedves László!

    Megadnám a tel.számomat.
    706069104
    Visszahívom…

    Üdvözlettel
    Zsolt

  • Long

    Az ásványokról érintőlegesen olvashatsz a különféle virtuális földes posztoknál és azok megosztásánál a különböző fórumokon – külön poszt nem készült róluk.
    Gondolatébresztőként, indulópontként a saját kísérletekhez, saját megtapasztalásokhoz néhány “jótékony” ásvány neve: himalájai kősó (minél narancsosabb, sötétebb árnyalat), magnetit, turmalin (legjobb a teljesen tiszta zöld és rózsaszín), rózsakvarc (minél tisztább és legömbölyített formájú), hegyikristály (teljesen tiszta, patakból származó, amit az áramlás legömbölyített), de rendkívül jó lehet bizonyos helyeken a lávakő (erről írtam is), valamint a pirit.
    A próbákhoz legmeghatározóbb hely a DAC-chip, érdemes az ásványokat arra tenni, a hatásukat ott vizsgálni.
    Az ásványok pozitív, vagy negatív hatása nem az áruktól függ – tehát gyémánttal nem érdemes kísérletezni.

  • Hollik László

    Én lápis-lazuli sötétkék apró ásványokkal tettem néhány kísérletet több fajta kék mellett . Mind addig ez volt a nyerő, amíg meg nem próbáltam egy világos kékeszöld tárgyat, ami után, már arra hajlok, hogy mégiscsak a világos , kékeszöld színt kéne használni.Tehát az ásványdarabokat egy nyírfa korongra téve elkezdtem tologatni a középvonalon, a talajon. Ahogy közeledett felém a csomag, úgy lett egyre jobb a hang, végül a hátam mögött állapodott meg, ott hagytam. Volt otthon még néhány más kék golyó, ásvány, de egyik szín sem érte el a lápis-lazuli hatását.Tettem még kísérletet a hangdobozokon és a készülékeken is. Először a hangdoboz front felületére ragasztottam 6db-t, majd elkezdtem leszedni őket . A kettő volt a legjobb, de úgy gondoltam, hogy akkor inkább az egy. Ez az egy azonban csak a hangszóró porsapkáján működött igazán. Ezért még egy-egy szemcsét ragasztottam a többi elektronika homloklapjára is, szerintem ez így jó egyelőre. A hatás drámai, gratulálok e tuning kitalálásához.

  • Long

    Köszönöm a részletes beszámolót. A hangszóró középpontját azonnal ki is próbáltam – egyértelmű az energianövekedés.

  • Nagy Gábor

    Hát Zsolt, én is tévedtem.
    Luc Bessonnak nem egy, hanem 3 filmje is volt A nagy kékség előtt Jean Reno-val. L’avant dernier (rövidfilm, 1981), Élethalálharc (1983), Metró (1985).
    Az utóbbi kettő itthon is hozzáférhető, nagyon régen láttam már őket.
    https://hu.wikipedia.org/wiki/Luc_Besson

  • Long

    Köszönöm (köszönjük) a kiegészítést! 🙂
    A “Metro” és az “Élethalálharc” itt “hever” a polcomon, de szentül meg voltam győződve, hogy a “Nagy kékség” után készültek, az első filmről pedig még nem hallottam.

Scroll Up