A lemezgyűjtők előbb-utóbb szembesülnek azzal, hogy az LP-k minél valósághűbb megszólaltatásához a jó lemezjátszón kívül szükség van még néhány egyéb eszközre is, pl. egy igazán jó erősítőre. Kicsit részletezve az „igényt”, tehát szükségeltetik egy jó MC-erősítő (vagy MC-trafó), egy jó phono-erősítő, egy jó előerősítő és persze a végerősítő. Azon a végtelenségig lehetne vitatkozni, ezen részegységek közül melyik a legfontosabb és melyiket lehet(ne) egyszerűsíteni, valamint arról is érdemes beszélgetni, hogy feltétlenül azonos gyártótól érdemes megvásárolni a teljes „erősítősort”, vagy lehet különbözőtől. Márkahű vásárlóként számomra egyetlen megoldás létezett – természetesen a Musical Fidelity. Az időben visszafelé haladva eljutottunk a Cég talán legjobb MC/MM erősítőjét tartalmazó előfokig és a hozzá tudásban, kinézetben passzoló végfokig – vagyis a kilencvenes évek legnagyobb Musical Fidelity erősítőjéig.
Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, aztán meg is hallgattam… Közös életünk kb. 10 évig tartott, aminek a végén egy olyan jelentős döntést hoztam, amit csak az igazán megszállott LP-gyűjtők, lemezjátszó-rajongók tudnak átérezni. (Erről majd az Oracle történet folytatásában írok).
Musical Fidelity F25 előerősítő
A-osztályú előerősítő, olyan MC és MM beállítási lehetőséggel, ami minden hangszedő számára optimális körülményeket teremt. (Aki nincs tisztában az MC, MM, trafo, phono, stb szavak jelentésével, nyugodtan kérdezzen!). Szimmetrikus ki- és bemenetekkel rendelkezik, ám maga az áramkör nem szimmetrikus felépítésű – abban az időben viszont szinte kötelező volt a „nagyobb” készülékekre akár ál-XLR csatlakozókat rátenni.
Musical Fidelity F19 végerősítő
Az igazi nagy „durranás” azonban a végfok. Hatalmas készülék, kisplasztikának beillő hűtőbordákkal, testépítőknek kitalált súllyal. Szimmetrikus felépítésű, tehát ezen készüléken az XLR-bemenet már nem csak palifogó. A hűtőbordák méretéből gondolom, már többen rájöttek, A-osztályban működik (vagyis télen képes teljesen befűteni egy-egy kisebb nappalit). Ezen osztályban 75 wattot ad le 8 ohmon, ám van a készüléknek egy „nitro-kapcsolója”. Ha a tulajdonos (vagyis inkább annak hangsugárzója) nagyobb teljesítményre vágyik, ezen kapcsolóval az erősítő átváltható AB-osztályra, amelynél már tekintélyt parancsoló 300 wattot ad le.
Feltettétek nekem a kérdést, mi értelme annak, hogy jelenlegi erősítőm több, mint 2000 wattot képes kiadni magából. Az ok az F19-re vezethető vissza.
Többféle hangsugárzóval használtam, Sonus Faber, Audiostatic, Magneplanar, Shahinian. Ezen hangsugárzók mindegyike nehezen „hajtható”, szeretik, ha van „mögöttük” energia – minél több, annál jobb. Tiszta A-osztályban mindegyik képes volt ezt a hatalmas monstrumot lefullasztani. Sőt, a Sonus Faber kb. 10 literes dobozkája, vagy az Audiostatic még a 300 wattos AB-állapotban is képes volt az F19-et „fuldoklásra” kényszeríteni, amiből a tápegysége csak újraindítás után tudott magához térni.
Ezen problémát nem az okozta (okozza), hogy túlságosan nagy hangerővel hallgatnám a zenét – az ok sokkal egyszerűbb és műszakilag magyarázható.
Az alapelgondolás az, hogy az erősítő küldi a jelet, s a hangsugárzó ezen jel (energia) ritmusára táncol. Sajnos, ez így valójában nem igaz. A hangsugárzók nagyon nem egyformák. Vannak, melyek hagyják magukat irányítani, jól neveltek, nem dumálnak vissza, s vannak, melyek szeretnek uralkodni. Ezen utóbbiakat nagyon erős „kézzel” kell kordában tartani, sőt az erősítőnek el kell viselnie, hogy az ilyen hangsugárzók időnként szivattyúként működve szívják ki az energiát az erősítőből.
Ezért (is) fontos, hogy rendszerépítés során először a hangsugárzót válasszuk ki! Ez a legproblematikusabb láncszem – ehhez kell kiválasztani az erősítőt és a többi zenekeltőt.
Számomra a Magneplanar hangsugárzók jelentik a „végállomást”, amelyek megszólalnak ugyan kicsi integráltakkal, kisebb teljesítményű csövesekkel is, azonban igazi tudásukat csak szinte korlátlan energiával a „hátuk mögött” tudják megmutatni.
További Musical Fidelity
További erősítők
Comments
3 comments
Tamás
Fura dolog ez. Én erősítőt választottam először, ráadásul „kis” integráltat. Sok hangfallal próbáltam, mindenhol elég volt. Sőt több mint elég. Most vettem a legkisebb Magneplanart (használtan MG12), kicsit tartottam tőle, hogy kevés lesz. 4 ohmos is, lapos is, 84dB érzékenység, mi lesz itt…Az erősítő NuForce IA7 V3. Hát nem lett semmi. Leesett az állam, azóta is keresem…Rendesen meghajtja. Nincs hiányérzetem, van basszus is, sőőt, majdnem sok. Azért ehhez hozzátartozik, hogy az a „kis” cipősdoboz 4 ohmon 160 wattot tud, csúcsban meg 325 wattot…Szóval nem minden a méret.
Long
Azért a „cipős dobozok”, vagyis, kisebb teljesítményű integráltak és a NuForce között igen komoly különbség van. 🙂
A Magneplanar hangsugárzók nagyon szépen szólnak már 10-20 W teljesítményű erősítőkkel is. Azonban, a basszustartomány, a tér, a jelenlétérzet, az igazi Magneplanar hangzás eléréséhez elengedhetetlen a teljesítménytartalék. A Gyár javaslata az un. duplázós erősítő, vagyis az impedancia feleződésével duplázódjon az erősítő teljesítménye.
Az MG12 nagyon jó választás – amihez gratulálok. Egyetlen dolgot érdemes megvizsgálni, ha még nem tetted volna.
A vásznat a membránhoz nyomva, húzd végig az ujjadat a panel tetején és alján, hogy a vezetékek nem vált-e el a fóliától. Ha gond van, érezni fogod.
Tamás
Köszönöm a tanácsot. Megtapogattam, erős zseblámpával bevilágítottam, nem érzek/látok rendellenességet.