Sztatik – az orosz elektrosztatikus hangsugárzó (hangfal)
English language can be selected in upper left corner (British flag). A ’90-91-ben Magyarországról kivonult orosz hadsereg üres és lepusztult katonai létesítményeket, rengeteg szemetet és veszélyes hulladékot hagyott maga után. Ezenkívül a katonák hátrahagytak mindent, aminek visszaszállítása a Szovjetunióba értelmetlen és drága lett volna. A beosztástól, rendfokozattól függően ezen „hátrahagyott” tárgyak az értéktelen kacattól a megvásárlásra feltétlenül érdemes, különlegességekig, a legkülönfélébbek voltak. 1991-ben kaptam egy telefonhívást, hogy azonnal menjek, mert egy orosz tiszt a hazautazás előtt megvált hangfalától és az eladó lett. Ez így önmagában még nem lett volna érdekes és nem késztetett volna arra, hogy barátommal átautózzuk a fél országot, de a kérdéses „kedvenc” egy Sztatik nevű elektrosztatikus hangsugárzó volt.
Mint sokak számára ismeretes, az elektrosztatikus hangsugárzás elterjedését az otthoni zenehallgatásban, Edward Walker Kelloggnak és a Quad cégnek köszönhetjük. Az első sztatikus elven működő és forgalomba is került hangsugárzó az ESL-57 volt 1957-ben. Itt jegyezném meg, hogy miközben sok-sok önjelölt konstruktőr szinte havonta készít egy-egy világmegváltó újabb hangsugárzót, addig E. W. Kellogg egész életében egyet tervezett, de azt az egész világ ismeri és elismeri még így hatvan év után is.
Az alábbi képen Kellog 1929-ben bejegyzett szabadalmát láthatjátok, amivel megteremtette a sztatikus hangsugárzás lehetőségének alapját.
Tehát megjelent az ESL-57, amit követett az ESL-63, majd a sztatikus elvet felhasználva megjelentek az új gyártók – Martin Logan, Audiostatic, Metaxas, Stax… Természetesen keleti szomszédunk állampolgárai is hallgatnak zenét, ám hozzánk hasonlóan ők sem túl gyakran találkozhattak a „szakadék szélén táncoló kapitalizmus” hangtechnikai eszközeivel, ezért erősítőiket, hangsugárzóikat, lemezjátszóikat sokan maguk tervezték, építették. Leningrádban (Szentpétervár), az ottani műszaki egyetemen összeállt egy lelkes és fiatal hifista közösség, akik a sztatikus hangsugárzókban látták a lehetőséget a nekik tetsző legjobb hang eléréséhez, így nekiláttak a Szovjetunióban fellelhető alapanyagokból, alkatrészekből összehozni saját sztatikus hangsugárzójukat. Ezen közösségből nőtte ki magát a cég, ami Sztatik néven, sztatikus hangsugárzókat készített, s aminek egy példányához ’91-ben hozzájutottam.
A tervezési alapot az ESL-57 adta, így a Sztatik nem szélessávú, hanem három utas rendszer. Három darab panel a mélytartományt sugározza, egy panel pedig (megosztva) a közép és magastartományt. Azonban a Quad fakeretével szemben, sok-sok vasat használtak, ami alapvetően nem tesz jót a hangnak, ám ennek a kapott eredmény ellent mondott.
A nálam ideiglenesen otthonra lelt Sztatik nagyon jó hangsugárzó volt, talán az egyetlen, amit a hifiben való „utazásaim” tárgyai közül a mai napig visszasírok. Nagyon szép hangszerhangok, a tér remek megjelenítése, nyugodtság, hosszas hallgathatóság jellemezte. Néhány extrém durva (punk, metal) zenétől eltekintve mindenevő volt, de legjobb tudását természetesen akusztikus zenéken adta. A Sztatik rászoktatott a kórusművek, kamarazenei darabok hallgatására (is).
Azonban a Sztatik elektrosztatikus hangsugárzó gyakran betegeskedett.
Az orosz technológia és az orosz alkatrészek. Sajnos rendszeresen elfüstölt benne valami. A tönkrement alkatrészeket igyekeztem eredeti, orosz ellenállásokkal, kondenzátorokkal pótolni, ám egy idő után feladtam. A nagyon jó sztatikus elvhez, panelhez kellett volna építeni egy teljesen új, stabilan, biztonságosan működő elektronikát. Ezt nem akartam (nem mertem belevágni), így néhány évi használat után elajándékoztam egy tőlem lelkesebb és hozzáértőbb zenebarátnak.
Tudomásom szerint, az újabb példányok elektronikája már stabilan működik, így, aki szembetalálkozik egy Sztatik nevű hangsugárzóval, ne ijedjen meg tőle, ne idegenkedjen az orosz gyártótól, hanem rohanjon meghallgatni, megvásárolni.
További hangsugárzók
További sztatikus hangsugárzók
Comments
4 comments
szallasz
Kb. 15 éve használok Quad ESL 57-eseket. Hangzása nagyon közel van az én „hangzásidálomhoz”. Alaposan módositott Grundig NF20 erösítövel használom. Az erösítöben régi (eredeti) Mullard csöveket használok, ruszki PIO kondikat, etc. Nemrég meghalgattam egy Mission Cyrus Two erösítövel is, mellyel szintén elég szépen szólt. Nekem a csöves szimpatikusabb, különösen mióta az MC hangszedöt is csöves elöerösítövel hallgatom (illesztötrafo nélkül!).
Az orosz sztatikus nagyon hasonlít felépítésében a Quad ESL 57 hangfalakhoz. A Quad-ban a kétutas középsö panel magasabb, éppoly magas mint a mellette lévö mélyhangpanelek, mely utóbbiakból csak kettö van de azok szélesebbek. (Nem tudom mekkora az orosz panelek öszfelülete de úgy saccolom hogy nagyjából megegyezhet az angolokéval.) A Quad-okban osztott tekercselésü trafók illesztik a sztatikus paneleket az alacsony impedanciás kis kimenöfeszültségü erösítökhöz és RC-tagokkal oldják meg a freki-kiosztást meg eme dipol-sugárzók természetes basszusvágásának (panelméret!) kompenzálását. (Gondolom az oroszok is hasonlóképpen…)
Tulajdoképpen két dolog ragadta meg a figyelmemet: egyrészt a hasonlóság a Quad-okkal, másrészt pedig hogy már kb. egy évtizede töprengek azon hogy kiegészítem öket egy-egy bassz-panellel hasonló módon ahogy azt az oroszok tették! Van egy második pár 57-esem is amelyet már nagyjából restauráltam úgyhogy egymás fölé tehetnék kettöt-kettöt csak az a baj hogy így túlságosan dominálná „szalonunk” képét míg csak egy bassz-panel hozzáadásával csupán 30-40 centiméterrel lenne magasabb… További tervem hogy közvetlenül meghajtom csöves erösítökkel – elhagyván így mind hangszórók, mind az erösítö trafóit…
Nagyon kiváncsi lennék rá hogy milyen „elektronikája” van ezeknek az orosz sztatikusoknak! Jelenlegi tulajdonosa használja öket? Müködnek?
Üdv. László
Long
Köszönöm (köszönjük) a beszámolót.
Anno az orosz sztatikusomnak volt egy nagyon profin megépített kb. 25 kilós lábazata, aminek köszönhetően megingathatatlanul stabillá vált. Nem tudom, hogy emiatt, vagy a harmadik basszuspanel okozta, de számomra műfaj-függetlenebbnek, szélesebb sávúnak, energikusabbnak tűnt, mint a Quad. Az elektronikája felépítéséről nem maradt információm azon kívül, hogy rendkívül instabilan működött. Sajnos nem tudom, jelenleg mi van vele, mert lassan 25 éve történt az elajándékozás, az új tulajdonosával pedig megszakadt a kapcsolatom.
Az egymásra állított Quadok ötletét ne vesd el teljesen. Sokat hallott barátaim szerint nem igazán lehet felülmúlni.
Örömteli kísérletezést kívánva (és a beszámolót várva),
üdvözlettel:
Long
szallasz
Köszönet a gyors válaszért és a további információkért az orosz sztatikusokkal kapcsolatban!
Amint történik valami a Quadok fejlesztése körül jelentkezem. Igaz ez idöbe kerül majd. Mostanában egy csöves elöerösítö tuningolásával vacakolok mert bár jól szól de túl kicsi az erösítése. (Három SRPP fokozat csatornánként. Illesztötrafóval túl nagy az erösítése anélkül viszont kissé kevés. Ezt is öreg Mullard csövekkel járatom…) Ahhoz a hangszedöhöz amit most használok (Goldring Eroica LX) ahhoz éppen elég de ha végre berakom a „retipped” Ortofon Rohmann hangszedöt, ahhoz már valószinüleg túl halk lesz mert az Ortofonnak csak fele akkora a kimeneti feszültsége (a gyári adatok szerint). Itt jegyzem meg hogy éppen a Rohmann révén jutottam nagyszerü blogodig. Mészáros János – az új tü beültetöje – blogján volt egy link (a pénzérmés cikk) a tiédre (amit az öcsém közölt velem – ö szokta nézegetni a János blogját)… Én egy lassú tipus vagyok: az Ortofon hangszedö már lassan két éve várja hogy meghallgassam de elöször is szeretném lefényképezni mikroszkóp alatt azt a csodás, új microridge tüjét (alu cantileveren). (Elöbb persze meg akarok reparálni egy jobb mikroszkópot mint amit eddig használtam, s most az „új” elöerösítö… Szegény Mészáros János, azt hiszi hogy haragszom rá vagy hogy nem tetszik amit csinált…)
Az ESL-eken egyenlöre csak annyit módosítottam hogy tápegysége feszültség-többszörözö áramköreit cseréltem ki amikor az egyikben elment valamelyik komponens. Ahelyett hogy restauráltam volna az eredetit építettem új fesz-többszörözöket két-két müanyag sínre forrcsúcsok segítségével. Se doboz, se nyák, sem viasz. A komponenseket most levegö veszi körül. Kerámia kondik helyett Siemens MKP kondikkal építkeztem. Szebb, tisztább, dúsabb lett a hangzás.
Nem az eredeti lábain állnak hanem három-három függöleges, kb. 17cm magas fehér gránittömbön (így nem döl annyira hatrafelé mint a saját lábain). Mindegyik tömbre biggyesztettem három-három aprócska Blu-Tack bogyót hogy stabilabb legyen az egész. (Régebben HFNRR körökben melegen ajánlották a Blutackot. Próbáltam kisméretü dobozok alatt Heybrok féle fémállványon de nekem megdöglesztette a hangképet – maradtak a kúpos-fejü csavarok…) Ezzel is javult valamit a hangzás. A feleségemnek nem tetszik ez így: „Miért nem csináltatok alájuk is fémállványokat?” – Igaza van, de úgy hogy a harmadik panel is alá férjen! Nehéz lesz esztétikailag is elfogadható megoldást találni… Különösen hogy szeretnék némi súlyt hozzáadni és lehetöleg valahogy felülröl… Fönt egy nagy súly alul pedig kapaszkodik egy viszonylag könnyü de merev állványon tüskék által a padlóba. Ez a módszer nagyon bevált a kisdoboz-Heybrook állvány felállásban: A hangszórók tetejére tettem egy majd késöbb három súlyos terméskö darabot (hatszögletüek voltak kb. nyolc cm magasságúak arasznyi átmérövel). Minél nagyobb volt a súly annál jobban szólt a basszus és annál szebb volt a sztereó, tisztább a hangzás. Érdemes megjegyezni hogy a három kövel már flexibilissé vált az állvány! Ha az ember meglökte egy picit lassan imbolygott… (Olvastam egyik cikkedben súlyos állványzatokról melyek hasonlóan viselkedtek bár az nem derült ki hogy milyen felépítésüek voltak…)
Mikor egy-egy komolyzenei (hülye terminus) koncertröl hazamegyek és eszembe jut még valami zenét hallgatni a Quad-okon az az érzésem mintha hiányozna a megszólalás dinamikussága. Ugyanakkor nagyon jól reprodukálja az ütöshangszereket (zongorát is beleértve…). Érdekes dolog, de ez azt hiszem jellemzö az elektrosztatikus hangszórókra: „olyan mintha nem szólna”. (A izodinamikus vagy a ribbon rendszerüek talán jobbak e téren?) ESL57-eseket elöször Párizsban hallottam Levinson féle HQD rendszerben: 60 cm átméröjü Hartley basszushangszóró hatalmas, ruhásszekrény méretü dobozban, a „stacked” 57-esek között pedig DECCA ribbon tweeterek, mindez Levison aktiv váltóval és egy halom végerösítövel, méregdrága lemezjátszóról – ez még az analóg korszakban volt… Eme bemutatóról két tapasztalattal távoztam: az egyik az volt hogy ez a rendszer nem (sem) tudta tisztán hozni a Propius „Cantante Domino” kúrusát (ami most nálam egész tisztán szól, persze nem valami észveszejtö hangerövel), a másik pedig az volt hogy amint megszólalt a basszus vagy a magashangok magasabb oktávjai, eltünt az a fantasztikus tisztaság, torzítatlanság ami a középtartományt jellemezte… Néhány héttel késöbb Londonban hallottam 63-asokat (Revoxról) egy kisebb helyiségben – nem tetszett – kissé száraz, nyers, magas tónusú hangzás. Késöbb Budán majd Madridban hallgattam 63-asokat. Kicsit unalmasaknak tüntek. Szerintem a fázistoló rendszer, mely oly tökéletessé teszi a tranziens átvitelüket, az valamit öl a hangzásban… Persze ha hazahoznék egy párat ki tudja mit tudnék kihozni belölük? Nemrégen majdnem kisértésbe estem: valaki 600 Euróért árult egy jól müködö párat. Végül úgy döntöttem hogy nem bonyolítom tovább hifis életemet…
Egyik Amerikába szakadt barátomnak van két hatalmas Soundlab (A1) elektrosztatikusa (melyeknek nem érem fel a felsö szélét). Ezeknek van basszusa viszont a Quadjaim részletgazdagabbak és jobb a sztereójuk. Well Tempered lemezjátszót használt akkoriban. Egyébként az ö rendszere is nagyon szépen, tisztán szólt de nála is megvolt az a „mintha nem szólna” jelleg. Az ember ezen hamar túl teszi magát és élvezi a zenét mert az aztán döl a sztatikusokból…
Egyenlöre a mod cikkeiteket olvasgatom nagy érdeklödéssel. Örülök neki hogy efféle mod-okkal vacakoló társasággal találkoztam!
Üdvözlettel, László.
Long
Hozzászólásod már önmagában egy teljes értékű poszt, amit remélhetőleg sokan fognak elolvasni.
– Mészáros János szerintem van annyira türelmes ember, hogy megérti, nem szeretnél semmit sem elkapkodni. Mindössze néhány utcányira lakunk egymástól, de valahogy még sohasem jutottunk el egymáshoz.
– A tápegység tuningodról Takács Jenő megoldása jut eszembe, aki az ESL minden egyes paneljéhez külön-külön tápegységet készített csöves egyenirányítókkal, valamint megemelte a panelfeszültségeket. Szerinte enélkül nem is érdemes hallgatni az Quadokat. Talán érdemes lenne neked is kipróbálni.
– Nem tudom, melyik állványra gondolsz, amiről írtam. A Sztatikom állványa súlyos volt ugyan, de tüskés – teljesen stabil, imbolygás mentes. „Imbolygó” állványt, vagyis inkább alátámasztást készülékek esetében javasoltam fa fiókgombokból készített alátétek segítségével.
– HQD megoldást sajnos nem volt módomban hallani, de ribbon magassal és / vagy nagyméretű szubbal kiegészített ESL-t igen. Ugyanarra a következtetésre jutottam, mint te, sajnos nem lehet büntetlenül toldozni, foltozni. Ugyanez igaz nagy kedvenceimre a Magneplanar hangsugárzókra is. Ki lehet ugyan egészíteni alul egy aktív szubbal, ami stabilabbá teszi a hangképet, kiterjeszti a basszustartományt, de mindez színezettebbé, monósabbá teszi az összképet.
Üdvözlettel:
Long