English language can be selected in upper left corner (British flag). Az elmúlt hónapokban két igen-igen fontos eseményre emlékezett az emberiség, melyek 1969-ben történtek. A fél évszázaddal ezelőtti események megünnepléséről beszámolt minden valamire való hírügynökség, TV, rádió, újság:
– 1969. július 20-án Neil Armstron világgá kürtölte a Holdon, hogy „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek”, amitől rögtön világhírű lett. Na jó, biztosan szerepet játszott benne, hogy mindezt a Holdon tette. Az utána Holdra lépő Edwin „Buzz” Aldrin meg nem mondott semmit, ezért szinte alig emlékeznek rá, a mindeközben a Hold fölött keringő Michael Collins neve pedig végkép törlődött a köztudatból.
– 1969. augusztus 15-17. között megrendezték a máig legismertebb, legkultikusabb rockfesztivált a Woodstocki Zenei és Művészeti Vásár keretében Max Yasgur farmján. A háromnapos rendezvényen fellépett mindenki, aki számít, valamint ott volt a Föld lakosságának legalább negyede. Na jó, ez elsőre viccnek tűnik, de a hivatalosan félmillióra becsült nézőszám ellenére, az azóta eltelt évtizedekben az USA és Európa lakosságának legalább a fele vallotta, hogy személyesen volt jelen a koncerten. Olyan ez, mint Magyarországon az ’56-os hősök – legalább öt millióan voltak, meg persze a Dózsa László.
Volt azonban egy harmadik, éppen fél évszázados ünnepelni való is a nyár végén, amiről feltétlenül meg kell emlékeznünk. Jim Winey 1969 júniusában otthagyta állását a 3M cégnél. Ezt sem a 3M, sem a családja nem értette, sőt orroltak is rá rendesen miatta. Jim tettének mi hifisták, zenehallgatók azonban igencsak örülhetünk, mert önkéntes munkanélkülivé válása volt az első lépés a Magneplanar hangsugárzók megvalósulásához. Elképzelése a síkmembránnal és a kiterített tekerccsel kapcsolatban elsőre áprilisi tréfának tűnt, de végül sikerült elkészítenie a működő prototípust. Az urbánus legendák szerint munkáját a hadiipar is támogatta, de ezzel kapcsolatban Jim Winey soha sem tett konkrét kijelentést – se pro, se kontra.
A síkmembrános hangsugárzó gyártásához, népszerűsítéséhez pénzre, gyártóhelyre, társakra volt szüksége, ezért bátran a családja elé állt és elmondta jövőbeni terveit, ami „mindössze” annyiból állt, hogy a család teljes vagyonát, tevékeny közreműködését igénybe véve megalapítja a Magnepan céget. A családi segítség mellett az igazi lökést az indulásnál William Z. Johnson adta, aki a frissen megalapított Audio Research céggel beállt a hangsugárzók „mögé”, és azok forgalmazását teljes egészében átvette.
A sors fintora, hogy amíg a Magnepan a mai napig a család tulajdonában van és igazi amerikai cégként működik, az ARC ma már egy nemzetközi érdekeltségű cégcsoporté. (Nem is kínálnak Magneplanar-t az ARC erősítők mellé…)
Az újfajta hangsugárzó azonnal népszerű lett az amerikai audiofülek között és néhány éven belül jelentősen felfutott a termelés – legalábbis a nem büdzsé kategóriához képest. Az első években gyártott hangsugárzóik közül ma is nagyon sok működőképes, a Tympani első változata pedig mára egyenesen kultikussá vált.
A hangsugárzók mellett Jim Winey tervezett ám még valamit, amiből ráadásul 10 000 darabot adtak el, mégis csak kevés (és egyre kevesebb) Magneplanar tulajdonos hallott róla. Ez a Magnepan Unitrac hangkar (1980). A történet a szokásos, Jim nem talált sehol egyetlen jó hangkart sem, ezért tervezett magának, majd 299 dollárért árusítani kezdte.
A Cég az anyagi megerősödéssel párhuzamosan teljes egészében saját kézbe vette a forgalmazást, saját disztribútor hálózatot épített ki az USA-ban, Kanadában, amivel kikerülte a többlépcsős kereskedelem útvesztőit. Minden kereskedő minden terméket ugyanannyiért ad, ugyanolyan közvetlen céges támogatással. Úgy működnek, mint egy nagy család.
A fél évszázadot a Cég (a család) mindenféle felhajtás, reklámkampány, marketingduma helyett szolid vacsorával, hosszas sztorizgatással ünnepelte meg.
Boldog születésnapot Magnepan és további sok-sok 50 évet!
A Long Pinterest oldalán közel ezer Magneplanar fotót láthattok – klikk.
Comments