Nem gondoltam volna, hogy valaha egy újabb blogbejegyzést fogok szentelni a JVC sx-wd9vnt hangsugárzóknak. Mindenféle zenén – gyakorlatilag műfaj függetlenül – örömmel hallgatom azokat, és élvezem az általuk lesugárzott zene minden pillanatát.
Sokak érdeklődését felkeltette, mindenki egy kicsit megmosolyogta – és persze engem is. Nem igazán tudták / tudják elképzelni, hogy miként is lehet egy ennyire apró hangsugárzót normális zenehallgatásra használni.
Többen is eljöttek meghallgatni a JVC sx-wd9vnt törpéket, majd a meghallgatás után különböző élményekkel, értékítéletekkel távoztak.
A látogatók egyik része kategorikusan elutasította a basszusának hiánya miatt. A látogatók másik része 30-40 percnyi zenehallgatás után felfedezte, hogy bizony nagyon szép, pontos, követhető és színes basszustartománya van. A harmadik rész pedig az első pillanattól, az első zeneszámtól abszolút teljes értékű hangsugárzónak tartotta, mindenféle basszushiány nélkül – sőt, kifejezetten élvezték, amikor egy-egy mélyebb és energikusabb beütés megremegtette a padlót és a zenefotelt.
Mielőtt továbbmennénk, el kell árulnom, némi jóhiszemű, és felebaráti szeretetből adódó turpisságot, ugyanis a hangsugárzók teljes tudását nem mindenkinek mutattam meg. Azon látogatóimnak, akik kisméretű hangsugárzók vásárlásában gondolkodtak, egyrészt „lebutítottam”, másrészt pedig „kihegyeztem” a hangzást. Megpróbáltam olyan hangképet mutatni nekik, amit egy Musical Fidelity Nu-Vista 800 és normális hangszóróállvány nélkül kaphatnának a kis famembrános hangsugárzóktól. Nem szerettem volna őket félrevezetni.
Néhány olyan felebarátomnak is „lebutított” hangot mutattam, akikről tudtam, hogy saját rendszerük hangminősége, annak minősége a mások rendszeréhez képest rendkívül fontos a számukra.
Amikor a JVC sx-wd9vnt viszont a legjobb formáját mutatta, bizony igen komoly meglepetést tudott okozni sokat hallott (tapasztalt) hifistáknak és akusztikus hangszereken játszó zenészeknek, énekeseknek. Közülük ketten is a kultikus Quad ESL57 legjobb pillanatait hallottak a csöpségekből.
Egyetlen dologban azonban minden látogatóm megegyezett, a kis szélessávú hangsugárzók (és a rendszer) térmegjelenítő képessége nagyon jó.
A szélsőséges megítélések és az általam hallottak kíváncsivá tettek, ezért hosszasan kutakodtam a neten, hogy tényleg én vagyok rendkívül elfogult, vagy ezek a kicsi hangsugárzók tudnak valami olyasmit, ami magasan az áruk és méretük fölé helyezi azokat.
A kutatás, keresgélés most három igen érdekes információt hozott elő az internet végtelen mennyiségű adatai közül – tulajdonképpen ezek inspiráltak arra, hogy ismét írjak a kis kedvenceimről.
A JVC sx-wd9vnt bemutatására szerveztek egy élő zene, kontra reprodukált zene összehasonlítást – természetesen Japánban. A látogatók (hallgatók) kizárólag hangmérnökök és zenészek voltak. A nem túl nagyméretű teremben néhány vonós, énekes és zongorista rögtönzött egy rövidke koncertet, amit rögzítettek és azonnal visszajátszottak a felvétel helyszínén.
Az egyik hangsugárzó, melyen meghallgatták egy igen méretes, számomra ismeretlen stúdiómonitor, a másik pedig a JVC sx-wd9vnt volt. A „zsűri” szerint energiában, dinamikában, a legmagasabb és legmélyebb frekvenciák megjelenítésében egyértelműen a nagy, stúdiómonitor nyert. Azonban a tér, a hangszerek elhelyezkedése, a hangszerek helyes hangszíne és úgy általában a nagybetűs ZENE megjelenítésében az apró dobozok sokkal jobban szerepeltek.
Ugyanezt az összehasonlítást megtették a visszahallgató-szobában is, ahol a technikai paraméterekben (a puszta hangokban) a stúdiómonitor nyert, zenehallgatásra viszont mindenki a kicsiket választotta.
Nem tudom, hogy ennek a meghallgatásnak van-e köze hozzá, de Toshiki Kadomatsu úr, aki a Sony Records hangmérnöke a saját hangstúdiójába beszerezte a JVC famembrános hangsugárzóinak korább változatát, majd a „legnagyobbat”, a blogbejegyzés tárgyát képező JVC sx-wd9vnt típust. Az otthoni munkái során – úgy látszik, a Sony-nál is van home office munkavégzés – az akusztikus hangszerek, énekhangok felvételeinél munkaeszköznek használja a famembrános miniket.
Munkatársainak látogatása, a közös munka eredményeként a 9-es típus szép lassan beszivárgott a Sony stúdióiba is, és több hangmérnök immár ott is munkaeszköznek használja.
A kutakodásnak van még egy érdekes és bizony elgondolkodtató eredménye is.
A kis JVC-kről semmiféle hivatalos mérésre nem leltem. Mindössze egyetlen pici kördiagramot találtam avval kapcsolatban, hogy a 9-es típusban bevezetett csillag alakú plusz membránréteg milyen hatással van a magashangok szórásában. Azonban bármiféle frekvenciamenet, fázismenet és egyéb információk megadásától a JVC / Victor kategorikusan elzárkózott – a hangsugárzókat füllel tervezték, füllel kell hallgatni.
Japán hifisták nem hagyták annyiban a dolgot, és készítettek egy igen érdekes frekvenciamérést.
A JVC sx-wd9vnt hangsugárzókat nem süketszobában mérték meg, hanem lakószobában, ráadásul nem szimplán egy 20 Hz – 20 kHz közötti frekvenciamenettel, hanem zenével. Két különböző felvételt hallgattak meg, s rögzítették az adott felvételekben lévő dinamikai csúcsokat és átlagokat.
Ebből egy nagyon érdekes és kesze-kusza görbe jött ki – ismételten hangsúlyozom, nem frekvenciamenet, hanem az adott zenén a JVC hangsugárzóval megjelenített dinamikai csúcsok az adott frekvenciákon. Ezeket piros vonallal jelölték.
A görbéket elnézegetve azonban több dologra is következtethetünk:
- A különböző felvételek basszustartománya nem egyforma. Nagyon nem mindegy, hogy a hangsugárzónk basszustartományának vizsgálatához, megítéléséhez, milyen hanganyagot használunk.
- A kis apróságok még a basszus szempontjából rosszabb görbén is kb. 57 Hz-ig dolgoznak a középsávnak megfelelő intenzitással. A basszusban erőteljesebb hanganyagnál ez az érték kb.52 Hz. Ez azért nem rossz. Tovább elemezve a görbéket, az is látható, hogy a basszustartomány egyenletes, a hangsugárzó tervezője nem veri át a hallgatót hamis basszusokkal a 100-250 Hz közötti frekvenciatartomány kiemelésével. Tehát a kis „cipősdoboz” bizony tényleg simán lemegy a gyárilag megadott és olvasva viccesnek tűnő 55 Hz környékére.
- Mindkét felvételen a frekvenciagörbe (hangnyomásgörbe) a magasabb tartományok felé lejt. Ez a fülnek kellemes, sokáig hallgatható, nyugodt hangképet eredményez – pont olyat, amit már két éve hallgatok.
Úgy vélem, ennyit még mindenképpen le kellett írnom a JVC sx-wd9vnt hangsugárzókkal kapcsolatban – sok-sok további képet pedig itt, a Long Pinterest oldalán találtok a famembránosokról.
Megosztom:Comments
8 comments
konzumpro
Ami engem legjobban meglepett ezekkel a kis dobozokkal, a magashangok minősége. Egy nagyon jól sikerült Sonus hangfal után, aminek igazán lineáris dómja van (Seas Prestige 19TFF1), voltak félelmeim, hogy a JVC-nek nem lesz meg a teteje. A gyakorlatban ez egy nagyon jól sikerült magassugárzó, aminek tisztességes mélye is van.
Rövid, pár napos bejáratás után már eltűnt a keménység a hangjából, a Sonushoz képest ami 35 Hz-től képes megmutatni a mélyeket, ez 45 Hz körül ad még hallható hangot. Egy szubládát tesztelve végülis kiderült számomra, hogy a hallásom alsó határa valahol 35 Hz körül van, alatta csak a levegő zaját hallom.
Amit szeret a JVC, a hozzá passzoló JVC médialejátszó K2HD technológiával, ami hasonló spektrális sávtükrözéssel pótolja a hiányzó felharmonikusokat, mint a Tidalban alkalmazott MQA. Vagy csöves előfokot és nem veti meg ha digitális végfokokkal van kiegészítve. Fahangú tranzisztorossal (Yamaha) nem volt vele szerencsém…
Nem jött be alátétnek se filc, se parafa, egy kvarchomokkal töltött Söund Arts állványon saját kis gumikorongjain szólt legjobban. De gyanús hogy polcon, komódon is hajlandó megtalálni a helyét. Elvégre Japánban nincs sok hely.
Érzékeny a tápkábelekre, elektromágneses zajokra, hangfalkábelekre, nagyon jól kijön a gyári kábelével, de érdemes lecserélni valami transzparensebbre, nálam QED Silver Anniversary-val jól kijött.
Szereti a japán jazzt, tradicionális zenéket, a basszus tesztre használt zenéken sem hazudik, ami szubládával megvan, az JVC-vel is hallható, csak épp gerjedés, túlzások nélkül.
Vigyázat, áthozhat komoly érzelmeket a zenéből, ami nem mindig leplezhető mások előtt, erre érdemes felkészülni, pl. Ulf Wakenius vagy Benjamin Herman kapcsán. Én szóltam…
Long
Annyira izgalmas és életszerű beszámoló, hogy már ezt olvasva is rohannék megvenni a kis JVC hangsugárzókat. 🙂
Az érzelmek megjelenítése talán tényleg a legnagyobb erényük a szélessávú JVC-knek, amely tulajdonsággal a hangsugárzók többsége sajnos nem rendelkezik.
csók gyula
„Annyira izgalmas és életszerű beszámoló, hogy már ezt olvasva is rohannék megvenni a kis JVC hangsugárzókat.” De hol? Jobb híján az alap típusokat tuningolom a VNT leírások szerint. Jó a hang de hajt a kíváncsiság milyen lehet a 9vnt.Japán import jöhetne szóba ha erről tudnátok vmi infót!
konzumpro
Én a want.jp-n találtam rá még decemberben, nemrég volt még rendszerben az erősítőjével együtt EX-HR99 néven, de ahogy nézem ott már nincs.
Long
Mielőtt bármit döntesz, javaslom, hogy gyere el meghallgatni. Ha élőben is tetszik, nem érzed, hogy a beszámolóban egyetlen szót is túloztam (túloztunk), akkor összehozlak a Tokióban élő barátommal, aki megveszi, és hivatalosan, konténerben hazaszállítja neked.
csók gyula
Kedves Zsolt!
Köszönöm az invitálást,rövidesen élni fogok a lehetőséggel az pedig külön öröm számomra ,hogy megcsillantottad a vásárlás lehetőségét!
Blockakkord
Hallo Zsolt, vielen Dank für die vielen interessanten Berichte im audioblog. Ich freue mich, deine Seiten gefunden zu haben. Ist dir bekannt, wie sich die Lautsprecherboxen EX-HR10000 von deinen Exemplaren unterscheiden? Könnten das die Nachfolgemodelle sein?
Long
Die gemeinsame Modellnummer der Lautsprecher + der HiFi-Anlage ist EX-HR10000.
Als ich ihn kaufte, war der Lautsprecher auch einzeln mit der Modellnummer sx-wd9vnt erhältlich.