JVC sx-wd9vnt – a kisdobozról egy kicsit másként

Nem gondoltam volna, hogy valaha egy újabb blogbejegyzést fogok szentelni a JVC sx-wd9vnt hangsugárzóknak. Mindenféle zenén – gyakorlatilag műfaj függetlenül – örömmel hallgatom azokat, és élvezem az általuk lesugárzott zene minden pillanatát.

Sokak érdeklődését felkeltette, mindenki egy kicsit megmosolyogta – és persze engem is. Nem igazán tudták / tudják elképzelni, hogy miként is lehet egy ennyire apró hangsugárzót normális zenehallgatásra használni.

Többen is eljöttek meghallgatni a JVC sx-wd9vnt törpéket, majd a meghallgatás után különböző élményekkel, értékítéletekkel távoztak.

A látogatók egyik része kategorikusan elutasította a basszusának hiánya miatt. A látogatók másik része 30-40 percnyi zenehallgatás után felfedezte, hogy bizony nagyon szép, pontos, követhető és színes basszustartománya van. A harmadik rész pedig az első pillanattól, az első zeneszámtól abszolút teljes értékű hangsugárzónak tartotta, mindenféle basszushiány nélkül – sőt, kifejezetten élvezték, amikor egy-egy mélyebb és energikusabb beütés megremegtette a padlót és a zenefotelt.

Mielőtt továbbmennénk, el kell árulnom, némi jóhiszemű, és felebaráti szeretetből adódó turpisságot, ugyanis a hangsugárzók teljes tudását nem mindenkinek mutattam meg. Azon látogatóimnak, akik kisméretű hangsugárzók vásárlásában gondolkodtak, egyrészt „lebutítottam”, másrészt pedig „kihegyeztem” a hangzást. Megpróbáltam olyan hangképet mutatni nekik, amit egy Musical Fidelity Nu-Vista 800 és normális hangszóróállvány nélkül kaphatnának a kis famembrános hangsugárzóktól. Nem szerettem volna őket félrevezetni.

Néhány olyan felebarátomnak is „lebutított” hangot mutattam, akikről tudtam, hogy saját rendszerük hangminősége, annak minősége a mások rendszeréhez képest rendkívül fontos a számukra.

Amikor a JVC sx-wd9vnt viszont a legjobb formáját mutatta, bizony igen komoly meglepetést tudott okozni sokat hallott (tapasztalt) hifistáknak és akusztikus hangszereken játszó zenészeknek, énekeseknek. Közülük ketten is a kultikus Quad ESL57 legjobb pillanatait hallottak a csöpségekből.

Egyetlen dologban azonban minden látogatóm megegyezett, a kis szélessávú hangsugárzók (és a rendszer) térmegjelenítő képessége nagyon jó.

A szélsőséges megítélések és az általam hallottak kíváncsivá tettek, ezért hosszasan kutakodtam a neten, hogy tényleg én vagyok rendkívül elfogult, vagy ezek a kicsi hangsugárzók tudnak valami olyasmit, ami magasan az áruk és méretük fölé helyezi azokat.

A kutatás, keresgélés most három igen érdekes információt hozott elő az internet végtelen mennyiségű adatai közül – tulajdonképpen ezek inspiráltak arra, hogy ismét írjak a kis kedvenceimről.

A JVC sx-wd9vnt bemutatására szerveztek egy élő zene, kontra reprodukált zene összehasonlítást – természetesen Japánban. A látogatók (hallgatók) kizárólag hangmérnökök és zenészek voltak. A nem túl nagyméretű teremben néhány vonós, énekes és zongorista rögtönzött egy rövidke koncertet, amit rögzítettek és azonnal visszajátszottak a felvétel helyszínén.

Az egyik hangsugárzó, melyen meghallgatták egy igen méretes, számomra ismeretlen stúdiómonitor, a másik pedig a JVC sx-wd9vnt volt. A „zsűri” szerint energiában, dinamikában, a legmagasabb és legmélyebb frekvenciák megjelenítésében egyértelműen a nagy, stúdiómonitor nyert. Azonban a tér, a hangszerek elhelyezkedése, a hangszerek helyes hangszíne és úgy általában a nagybetűs ZENE megjelenítésében az apró dobozok sokkal jobban szerepeltek.

Ugyanezt az összehasonlítást megtették a visszahallgató-szobában is, ahol a technikai paraméterekben (a puszta hangokban) a stúdiómonitor nyert, zenehallgatásra viszont mindenki a kicsiket választotta.

Nem tudom, hogy ennek a meghallgatásnak van-e köze hozzá, de Toshiki Kadomatsu úr, aki a Sony Records hangmérnöke a saját hangstúdiójába beszerezte a JVC famembrános hangsugárzóinak korább változatát, majd a „legnagyobbat”, a blogbejegyzés tárgyát képező JVC sx-wd9vnt típust. Az otthoni munkái során – úgy látszik, a Sony-nál is van home office munkavégzés – az akusztikus hangszerek, énekhangok felvételeinél munkaeszköznek használja a famembrános miniket.

Munkatársainak látogatása, a közös munka eredményeként a 9-es típus szép lassan beszivárgott a Sony stúdióiba is, és több hangmérnök immár ott is munkaeszköznek használja.

A kutakodásnak van még egy érdekes és bizony elgondolkodtató eredménye is.

A kis JVC-kről semmiféle hivatalos mérésre nem leltem. Mindössze egyetlen pici kördiagramot találtam avval kapcsolatban, hogy a 9-es típusban bevezetett csillag alakú plusz membránréteg milyen hatással van a magashangok szórásában. Azonban bármiféle frekvenciamenet, fázismenet és egyéb információk megadásától a JVC / Victor kategorikusan elzárkózott – a hangsugárzókat füllel tervezték, füllel kell hallgatni.

Japán hifisták nem hagyták annyiban a dolgot, és készítettek egy igen érdekes frekvenciamérést.

A JVC sx-wd9vnt hangsugárzókat nem süketszobában mérték meg, hanem lakószobában, ráadásul nem szimplán egy 20 Hz – 20 kHz közötti frekvenciamenettel, hanem zenével. Két különböző felvételt hallgattak meg, s rögzítették az adott felvételekben lévő dinamikai csúcsokat és átlagokat.

Ebből egy nagyon érdekes és kesze-kusza görbe jött ki – ismételten hangsúlyozom, nem frekvenciamenet, hanem az adott zenén a JVC hangsugárzóval megjelenített dinamikai csúcsok az adott frekvenciákon. Ezeket piros vonallal jelölték.

A görbéket elnézegetve azonban több dologra is következtethetünk:

1. A különböző felvételek basszustartománya nem egyforma. Nagyon nem mindegy, hogy a hangsugárzónk basszustartományának vizsgálatához, megítéléséhez, milyen hanganyagot használunk.
2. A kis apróságok még a basszus szempontjából rosszabb görbén is kb. 57 Hz-ig dolgoznak a középsávnak megfelelő intenzitással. A basszusban erőteljesebb hanganyagnál ez az érték kb.52 Hz. Ez azért nem rossz. Tovább elemezve a görbéket, az is látható, hogy a basszustartomány egyenletes, a hangsugárzó tervezője nem veri át a hallgatót hamis basszusokkal a 100-250 Hz közötti frekvenciatartomány kiemelésével. Tehát a kis „cipősdoboz” bizony tényleg simán lemegy a gyárilag megadott és olvasva viccesnek tűnő 55 Hz környékére.
3. Mindkét felvételen a frekvenciagörbe (hangnyomásgörbe) a magasabb tartományok felé lejt. Ez a fülnek kellemes, sokáig hallgatható, nyugodt hangképet eredményez – pont olyat, amit már két éve hallgatok.

Úgy vélem, ennyit még mindenképpen le kellett írnom a JVC sx-wd9vnt hangsugárzókkal kapcsolatban – sok-sok további képet pedig itt, a Long Pinterest oldalán találtok a famembránosokról.