Switch – újabb és újabb tapasztalatok

Audio, Bemutató, Egyéb

English language can be selected in upper left corner (British flag).  Az elmúlt másfél évben nagyon sok új ismeretet szereztünk switch ügyben. Eleinte mindenre rácsodálkoztunk, okokat kerestünk, majd tovább kutakodtunk. Javaslatunk is volt, a filléres Mercusys switch, valamint a drágább English Electric 8, majd lett tápegység javaslatunk, amit Szabó Zoltán készített / készít, és találtunk egy szenzációsan jó DC-kábelt, Cables „Z” típusát.

Minden lépéssel, kísérlettel előrébb jutottunk, és a végén már szinte sportot űztünk abból, hogy a kis Mercusys tudásának, minőségének csak azért is megtaláljuk a végpontját – és itt átváltok egyes szám első személybe, mert így egyszerűbb elmesélnem az esetet, annak legalábbis egy részét.

Azoknak, akik már a krimik elején tudni akarják, ki a gyilkos, elárulom, hogy immár nincs a rendszeremben Mercusys switch, sőt, barátom, teszttársam rendszerében sem.

Immár öt éve, hogy hosszabban nálam vendégeskedett a Core Audio akkori kísérleti switch-e, amit nagyon megszerettem és nagyon nehezen adtam vissza. Azaz, tulajdonképpen nem is történt „visszaadás”, mert azt a készüléket egy ismerősöm a hallottak alapján megvásárolta.

Azóta sok minden történt, sok minden változott, és eljutottam oda, hogy ha akkora különbség van switch és switch között, mint amit az elmúlt években tapasztaltam, ha már az aprócska Mercusys is képes akár jelentősen jobb hang- és képminőséget eredményezni, mint nagyon sok szokványos típus, lépnem kell.

A próbák során összehasonlítottam a Mercusys-t is, az English Electric 8-at is nagyobb, nevesebb készülékekkel, de azt az elementáris érzést, amit az a régi legelső (szerelem) adott, nem éreztem. Azaz éreztem, de nem közvetlen összehasonlítás alkalmával, hanem pusztán a látványától, kézbevételétől beleszerettem a Taiko switch-be, de szerencsére, ismerem a korlátaimat…

Felhívtam a Core Audio-t, hogy nem hever-e valahol egy aktuális kísérleti switch, egy béta-verzió, ami az öt évvel ezelőttinek utódja, netalán továbbfejlesztett változata, és ha igen, elhozhatnám-e? Igen és igen volt a válasz, aminek eredményeként bekerült a rendszerembe egy olyan switch, ami bizony más kategória, mint az addig használt két másik.

switch 1

Hazahoztam a tesztpéldányt, bekötöttem, elindítottam. Azonban, rögtön az elején elkövettem egy hatalmas hibát, ami majdnem félrevitt mindent, ami majdnem azt eredményezte, hogy ez a blogbejegyzés nem íródna, és a Mercusys-t magasabbra pozicionáltam volna, mint amit valójában kiérdemel.

Nos, bekötöttem, hallgattam, tetszett is az eredmény, de a múltbéli tapasztalataim alapján bekötöttem a Mercusys-t is. Ez a lépés azonnal hozta az apró switch-ben megkedvelt plusz balzsamosságot, hallgathatóságot. Megmondom őszintén, elcsodálkoztam, de azzal hessegettem el a kételkedésemet, hogy a több switch jobb, mint az egy. No, de a Core switch alapból dupla, vagyis, kettő van egy házban…

Aznap éjszaka zenét hallgatva, egyszer csak elkezdett felkeményedni a hang, az emberi hangok kifejezetten kopogóssá váltak, minden rideggé vált. Nem értettem a dolgot, ezért belehallgattam a délután hallgatott zenékbe, de azok sem tetszettek. Gondolkodtam, mi a fene történhetett, amikor szép lassan visszaállt a korábbi hangkép, sőt, nem is a korábbi, hanem attól jobb, még emberibb, még finomabb.

Felhívtam a Core Audio-t, elmeséltem, mit tapasztaltam, és máris megkaptam a választ. A fűtött órák hőmérsékletének stabilizálódása két napig is eltarthat, és addig, változik a hangkép.

Megnyugodtam és egyben el is gondolkodtam – nagy-nagy szerencsémre. Ha legalább két nap kell a végleges hangkép eléréséhez, akkor mit hallottam az első néhány órában, és mihez képest éreztem azt, hogy szükség van a Mercusys bekötésére? A biztonság kedvéért vártam még egy napot, és megcsináltam az ellenpróbát, vagyis kivettem a hálózatból a Mercusys-t – majd el is csomagoltam. A kivétellel a hangkép felszabadult, szárnyalni kezdett, kinyílt, finomabb, emberibb lett.

Megnyugodtam, nem vagyok elvakult, nem akarom mindenképpen jónak hallani a kicsit, megtaláltam azt a „ligát”, ahol ő már nem juthat szerephez.

A történet innentől egy másik Core készülékkel a P24 switch-el folytatódik, mert Zoli barátomnak oly nagy lelkesedéssel meséltem a kísérleti példányról, hogy hazavitte az aktuális „bolti” változatot. Ismét többes számra váltok, mert közösen hallgatóztunk, csereberéltünk, tapasztaltunk és leltünk újabb szokatlan jelenségre switch ügyben.

switch 2

Először arra voltunk kíváncsiak, hogy a P24 és a két „etalonunk” hogyan is viszonyulnak egymáshoz. A Mercusys-ről nagyon gyorsan kiderült, hogy analóg tápról nem nyújt alternatívát a P24-el szemben – még másodikként sem érdemes használni -, a saját tápjával pedig – megismételve önmagamat -, nem egy liga.

Az English Electric 8 megítélésével azonban, bajban voltunk. Hangilag, a hangok „műszaki tartalmát” nézve – gyorsaság, frekvenciamenet, tisztaság, pontosság -, alulmaradt a P24-gyel szemben, azonban hallgathatóbban, mélységében nagyobb hangszínpadot felépítve, nagyobb jelenlétérzetet keltve szólt. (Zárójelben említem, hogy a saját tápjával viszont meg sem közelíti a nálam lévő „tesztpéldányt”, és a P24 típust sem.)

A könnyebb érthetőség kedvéért a P24 mostantól legyen „A” switch, és mivel összességében ez a jobb, és viszonyítani kell valamihez, kapjon 10 pontot, az EE pedig legyen „B” switch, és kapjon 8 pontot. Ilyen pontozási arány mellett a „B” a saját, gyári tápjával 5 pont.

Ezután, azt próbáltuk ki, hogy a két switch együttes használata előrelépést jelent-e, ezért többféle módon is bekötöttük őket.

A-B-streamer sorrendben összekötve nem volt túl nagy a változás, nem is volt mindenben egyértelműen előrelépés, de valamivel jobbnak tartottuk, mint amikor, csak az „A” switch volt bekötve, ezért adtunk neki 11 pontot.

Felcserélve a sorrendet, már izgalmasabb lett az eredmény, vagyis B-A-streamer sorrendben minden javult, különösen a térábrázolás, a hangok finomsága, légiessége. Pontszámban kifejezve, 13-14 pont az eredmény, tehát egyértelműen előrelépés. (A nagyobb számot a légtér, a jelenlétérzet megnövekedésre kapta az összeállítás.)

A következő „próba” hozta az igazán ütős eredményt, amin feltétlenül érdemes elgondolkodni, és alkalmazni. Ez a próba a múltban kezdődött, amikor is azt tapasztaltuk, hogy az iFi LAN szűrő is, a Pink Faun is másként működik, mint várnánk, vagy mint a gyári ajánlásban elsődlegesen szerepel. Úgy hallottuk, hogy az iFi még abban az esetben is pozitív változást hoz a hangképben a LAN-kábel elején elhelyezve, amikor a végén, vagyis a streamer-be dugva a változás negatív. A Pink Faun esetében ugyanezt hallottuk – indulási oldalon elhelyezve pozitívabb a változás, mint érkezési oldalon. Ezen elgondolkodva, itthon csináltam egy tesztet a switch-ekkel, amit Zoli barátomnál megismételtünk.

Mint már írtam, azt hallottuk, hogy a B-A-streamer sorrend jobb hangot ad, mint az A-B-streamer. Mindkét esetben a switch-ek az érkezési oldalon, vagyis a LAN-kábel (hálózat) végén voltak elhelyezve.

Átültetve a LAN-szűrőknél tapasztaltakat, a „B” switch-et kivittük a zeneszobából, átvittük a ház másik felébe, és ott kötöttük be az „indulási oldalon”, kb. 30 méternyi LAN-kábel távolságra. Tehát, „B” switch közvetlenül a modem mellett, utána sok-sok méter kábel, majd „A” switch és streamer.

Az ezután megszólaló zenét lenyűgözve hallgattuk, és feledve a tesztet, feledve a „munkát”, ámulva kezdtük hallgatni ugyanazon felvételeket, mint előzőleg. Mindenféle túlzás nélkül állítom, hogy a hatalmas Vienna hangsugárzók sztatikusokat idéző könnyedséggel, lazasággal, hátsó falat kinyitó térrel szóltak. Ez a sorrend tehát a találkozónk magasan legjobb hangját eredményezte, ami pontszámra átültetve 18.

Nem értettük a dolgot – azóta sem értjük -, ezért megcsináltuk többször is az ellenpróbát, de minden esetben az jött ki, hogy ha a 30 méternyi LAN-kábel távolságra lévő Switch kikerül a rendszerből, a hangkép katasztrofálisan összeesik, bedurvul – visszaesik az „A” switch-nek adott, „mindösze” 10 pontos értékre -, bekötve pedig megjelenik a sztatikus hangsugárzó, vagyis, 18 pont.

Mivel két rendszerben volt próbából még nem lehet általánosítani, ezért kérlek titeket, hogy akinek 2 switch van a rendszerében, hasonlítsa össze a kétféle hangképet – swtch-ek közvetlenül egymás után, és a 2 switch egymástól távol, az indulási és érkezési oldalon -, és számoljatok be az eredményről.

Ez a tapasztalat, egy igen komoly problémát is felvet. A közvetlen összehasonlítás során az jött ki, hogy az „A” switch, 10 pont, „B” switch, 8 pont, „B” switch a saját tápjával, 5 pont. Vagyis az „A” switch-et hallgatva a rendszer hangja jobb, mint a „B-vel”, tehát, az „A” jobb, mint a „B”.

Igen ám, de amikor az utolsó helyzetben a „B” kikerült a rendszerből, akkor a hang nagyon durván leromlott. A romlás oly nagy volt, hogy 18 helyett, csak 10 pontot adtunk neki, vagyis, pontosan annyit, amennyit a tesztsorozat bevezetőjében a P24 switch kapott. Ha ezt így megtapasztaljuk, és nem ismerjük az előzményeket, akkor könnyen belefuthatunk abba a csapdába, hogy a „B” switch-et ítéljük fergetegesen jobbnak, hiszen azt kivéve a rendszerből, eltűnik az elektrosztatikus finomság, mint egy lufi, összeesik a tér.

Nehogy azt higgyétek, hogy nincsenek olyanok, akik az ilyen jellegű „turpisságokat” nem használják ki egy-egy eladás során.

Ha esetünkben az „A” switch-et vettük volna ki, a hangkép sztatikus jellege ugyanúgy megszűnt volna, mosottabbá, pontatlanabbá vált volna minden hang. Minden csak azon múlt / múlik, hogy melyik switch-et, melyik elektronikát szeretnénk „nyertesként” kihozni.

A nálam lévő „teszt-switch” esetében ugyanez a helyzet. Az English Electric beköltözött a modem mellé az „indulási” oldalra, a Core switch pedig a végponton lett bekötve. Talán, a kábelhossz az oka – nálam 7 méter, Zolinál kb. 30 -, talán, valami más, de a „két végen” való elhelyezés Zolinál nagyobb előrelépést jelentett, mint nálam.

A konklúzió pedig az, hogy öt évvel ezelőtt ugyan nem tudtam megvásárolni a Core Audio akkori teszteszközét, a mostanit viszont boldogan megvettem és örömmel „hallgatom”, „nézem”. A tapasztalatok alapján pedig még inkább várom, hogy az ebben a switch-ben kipróbált, alkalmazott megoldások sok-sok mindennel kiegészítve, egyszer majd a jövőben (egy távoli galaxisban) megjelenjenek a tervezett, „nagy” switch-ben.

(Konklúzió zárójelben. A két Core Audio switch messze nem egyforma. Más felfogásban, más tónusban zenélnek. Egymáshoz képest, a P24 racionális, kicsit magamutogató, kicsit hifis, a bal-jobb elrendezésre fókuszál. A „teszt-switch” nyugodt, barátságos, hosszan hallgatható, kicsit „gömbölyű” hangot produkál, amit, vagyis a zenészeket, hangszereket, mindenfelé kiterjedő légtérben helyez el.)

Megosztom:

Comments