Piramis – 1

A szocialista múlt emlékeiben kutakodva óhatatlanul kezünkbe akadnak különféle brigádnaplók, raj és örsi naplók, melyek egy-egy kisebb közösség életét, mindennapjait dokumentálták a rendszer kívánalmainak megfelelően. Ezen közösségek már a névválasztásukkal is igyekeztek megfelelni az állampárt elvárásainak, így egymást überelve jöttek létre előbb a Rákosi, meg „Ötévesterv”, stb. brigádok, később Gagarin, Tyereskova, Che Guevara, Angela Davis és egyéb, hasonlóan szocialista hősök neveit viselő közösségek. 1976-tól aztán szinte varázsütésre megváltozott valami! Sorban alakultak a Piramis őrsök, Som rajok, Révész Sándor nevű női brigádok… A kiváltó ok egy kislemez megjelenése volt, amellyel a Piramis Együttes pillanatok alatt az ország fiatalságának kedvence, első számú zenekara lett.

A Piramis Együttest 1974-ben alakította Som Lajos basszusgitáros, aki a Tűzkerék és Taurus zenekarokban betöltött „háttérzenészi” szerepéből kilépve, egy olyan alkotó közösséget szeretett volna létrehozni, ami az ő zenei elképzeléseit, stílusát játssza. A visszaemlékezések szerint, Som ezen jövőképének villámcsapásszerű kikristályosodása egy Black Sabbath koncerten történt (1972) – ezúton is hálás köszönet Ozzy-éknak.

Tehát ’74-ben megalakult a Piramis, ami először instrumentális zenéket játszott 2(!) billentyű, szólógitár, basszusgitár, dob felállással. Rendkívül izgalmas, némileg progresszív zenét játszottak, melyhez a magyar közönség még nem volt elég érett. Kicsit finomítandó a zenén, Gallai Péter egyre több számban énekesi feladatot is kapott, azonban valami nagyon hiányzott! Egy koncertező zenekar nem lehet meg egy igazi frontember, a közönséget (testet, lelket, szívet) megmozgató „bálvány” nélkül. Som megtalálta a legjobbat – az éppen utat tévesztett, a továbblépés lehetőségeit kereső Generálból elcsábította Révész Sándort. 1975-ben ezzel teljessé vált az ikonikus csapat: Gallai Péter billentyű / ének, Köves Miklós dob, Som Lajos basszusgitár, Révész Sándor ének, Závodi János gitár.

’76-os kislemezük (A becsület, Szállj fel magasra!) azonnal a csúcsra röpítette őket – a Gúnya Együttes paródiájaként, „Szállj fel Lajoska” címmel pedig még a „nagymamák” körében is ismertek lettek.

A folytatás egyértelmű volt, ’77-ben megjelenhetett első nagylemezük. A zenei anyagban, szövegekben az MHV semmiféle kivetni-, kötözködni valót nem talált, így a Zenekar elképzelése teljes egészében kiadásra került.

Remek album. Nagyon jó zenék, szövegek, kiforrott együttzenélések, izgalmas szólók. Tulajdonképpen minden részlete tökéletes. Révész hangjához egyáltalán nem hiányzik a Generálban megszokott női vokál . Sőt, Révész és Gallai hangja együtt-, vagy kérdés-felelt formájában énekelve, egészen egyedi összhatást ad, ami legalább annyira szép és izgalmas, mint a korábbi csajos összhangzat. Kifejezetten illik a rockzene műfajához. Igazi közös album. Bár zeneszerzői „vénával” leginkább Gallai rendelkezik a csapatból, a dalokat mégis közösen írták, hangszerelték és még egy-egy szöveghez is hozzátette mindenki a maga gondolatait.

A lemezről külön ki kell, hogy emeljem „A fénylő piramisok árnyékában” c. szerzeményt. Ez egy egészen más műfaj, mint maga az album. Ezen kompozíció mutatja meg igazán, hogy milyen remek zenészek találtak egymásra, s mutatja meg, hogy Som Lajos, mit is szeretett volna. Egy igazi progresszív(?)-rock felvétel, ami a legjobbak közül való. Nincs egyetlen unalmas, vagy üres másodperce sem, olyan, mint egy némileg zanzásított szimfónia, amit aztán a koncerteken időnként kibontottak, minden tagnak lehetőséget biztosítva az önfeledt szólózásra. Nagyon örültem volna, ha Som a Piramis Révészes (visitozós, csajos) vonulata mellett ezt a fajta, igazi, fajsúlyos zenét is „továbbviszi” – akár egy párhuzamosan működő négytagú Piramissal.

…és egy kedves történet:

1975-ben, egy Kotoroson élő kisfiú meghallotta az Együttest – rögtön tudta, mi élete legnagyobb álma, mit kér minden karácsonykor. Úgy döntött, egyszer énekelni fog, ráadásul nem is akárhol, hanem a Piramisban. Volt egy kis gond, egyrészt még túl fiatal volt, másrészt pedig ott állt az énekesi középpontban Révész Sándor. Nem adta fel – ti se adjatok fel soha semmit, hanem tartsatok ki tűzön-vízen keresztül, sohase féljetek megküzdeni sárkányokkal, démonokkal. Az akkori kisfiú, Nyemcsók János 2009-től a Piramis énekese és bizony nagyon jól csinálja. Meg sem próbál Révész nyomdokaiba lépni, hanem a régi (és új) daloknak új színt, új értelmezést ad.

2009-ig, azonban még nagyon sok minden történt Piramissal.

További Piramis
További lemezkritikák