Kurtzmann Glass Phonograph – lemezjátszó

Beírásaimban többször is megemlítettem, hogy a különböző formátumú hanghordozók sokkal több hanginformációt tartalmaznak, mint amennyit egy átlagos rendszeren kinyerünk belőlük. Példaként a különböző gramofonlemezek CD és LP átiratait szoktam említeni, melyek monó mivoltuk ellenére jó rendszeren lejátszva mélységi, magassági tagozódással és időnként kifejezetten valóságos légtérrel szólalnak meg – természetesen nem feltétlenül „teszkógazdaságos” CD-játszó és lemezjátszó használata esetén.

A Glass Phonograph – lemezjátszó

Louis S. Kurtzmann hosszasan elmélyedve a gramofonlemezek és gramofonok „lelki” világában új alapokra helyezte a hangreprodukálás minőségét. 1918-ban benyújtott és 1923-ban elfogadott szabadalma egy olyan gramofon leírását tartalmazta, ami egyes részleteiben, anyaghasználatban, korát legalább 60 évvel megelőzte és (szerintem) a minőségi otthoni zenehallgatás lehetőségének alapjait letette.

Először mert üveget használni (nem csak a szépsége miatt), valamint először (és nagyon sokáig utoljára) tekintette fontosnak a tányér anyagából adódó jobb hangzást, méretéből, tömegéből adódó pontosabb egyenfutást. Először használt „hifi állvány” is, hisz gramofonját optikailag, de hangilag(!) is megtervezett saját állványra helyezte. Újdonságot jelentett a szögletes tölcsér használata is, valamint annak fix rögzítése is.

A korabeli leírások (tesztek) szerint a „Kurtzmann Glass Phonograph” egészen új szintre emelte a gramofonhallgatás élményét. Éreztette a felvételek mélységét, ráadásul „látszólag” szélesebb frekvenciasávot szólaltatott meg, mint ami a lemezeken rögzítve volt. Egyes leírásokban még azt is megjegyzik, hogy ez a készülék csendesebben, kevesebb zajjal, sercegéssel szól, mint a többi gramofon. Sajnos, ára miatt (kb. 230 dollár), csak bankárok, olajmágnások „játékszere” lehetett.