Egy ruhátlan Primare i30

Bár a poszt központi alakja a nyolc évig használt Primare i30 erősítőm, de maga a készülék csak egy kiragadott eleme egy bizonyos szempontból teljesen egységes rendszernek és „szenvedő alanya” egy hangminőség-javító lehetőségnek.

A történet ott kezdődött, hogy egy „újrakezdés” során sok-sokévnyi szoros barátságom a Musical Fidelity erősítőivel megszakadt. A Cég olyan irányba ment hangilag, ami nagyon eltért a régi, megszokottól, ami sem nekem, sem a régebbi készülékeiket kedvelő vásárlóiknak nem tetszett. Többféle oka is volt, hogy némi keresgélés után a Primare i30 kötött ki nálam. Az egyik, természetesen a hangja, amire a legjobb értelemben vett semlegesség a jellemző, a másik ok, felépítésének egyszerűsége (ami természetesen kihat a hangra). Hazahoztam, megszerettem, nagyon sokáig örömmel hallgattam.

Sajnos, elég hamar megszegtem a magamnak tett fogadalmat – vagyis, hogy nem nyúlok bele, nem szedem szét -, már az első héten kicseréltem benne a biztosítékokat. Sokan kétkednek benne, placebónak tartják – éppen ezért nem is próbálják ki -, de alapvetően kötelezővé tenném már a gyártók részére is. A biztosíték csere után aztán felgyorsultak az események…

Szimmetrikus kimenetű transzformátor

Ha megnézzük a Primare i30 kockadiagramját, megnyugodva konstatálhatjuk, hogy nagyon jól megépített, stabil tápegységgel rendelkező készülékkel van dolgunk – az 1 ohmon leadott 300 W körüli teljesítmény nem szokványos ebben az árkategóriában! Azonban az ábrán láthatjuk azt is, vannak még kiaknázatlan tartalékok. Vettem egy nagy levegőt és rendeltem a készülékhez a gyári (300+300 Wattos) transzformátorok helyett 2 db 600 Wattos toroidot, de nem akármilyent, hanem szimmetrikus kimenetűt.

Akik olvasták a Long-ösvénye tápszűrőkkel kapcsolatos részét, találkozhattak a leválasztótrafók készülékcsoportjával és a szimmetrikus kimenet fogalmával – a transzformátor kimenetén nem 0 és 230 V jelenik meg, hanem 2×115 V ellenfázisban, ami kevesebb zajt, jobb energiaátadást jelent. Ugyanez a megoldás a készülékek saját transzformátorainál is jótékonyan hat a hangra – aki trafótuningra készül, feltétlenül vegye figyelembe ezt az opciót is

Nagyobb – főleg toroid – transzformátorok esetén a gyártók lágyindító áramkört helyeznek a készülékbe, aminek feladata, hogy megszüntesse a bekapcsolást kísérő hatalmas „áramszívást”, ami a kisebb kismegszakítókat lekapcsolásra készteti (nagyobb erősítők a 16-24 Amperes kismegszakítókat is leoldják). Elgondolkodtató, hogy néhány gyártó (pl. Krell) kategorikusan kerüli a használatát, és inkább azt javasolja, cseréljük nagyobb értékűre az elosztótáblán lévő kismegszakítót.

Ebből (is) megfontolva a hangrendszer önálló tápellátásának kiépítése során, az „ösvény” közvetlenül a villanyórai 32 Amperes főbiztosítékra lett kötve, aminek következtében a Primare erősítőből nem csak a régi trafókat, hanem a lágyindító áramkört is száműztem.

Az biztosíték és trafócsere, valamint a lágyindító kiiktatásának eredménye egy erőteljesebb, energikusabb, ugyanakkor simább, lágyabb hangú és egyben nagyobb felbontású erősítő lett. Jelentősen javult a térleképezése, jelenlétérzetet teremtő képessége is, ami számomra elsődlegesen fontos.

Itt akár meg is állhattam volna, de most jönnek az igazán fontos részek!

Létezik az az „urbánus” legenda, hogy a különböző erősítők deszkamodelljei mindig jobban szólnak, mint ugyanazon készülék bedobozolva, csatlakozókkal ellátva. Tulajdonképpen ez nem is legenda, hanem tekinthetjük ténynek. Annyival azért kiegészítem, hogy léteznek olyan dobozok – pl. alumínium tömbből kimartak, vagy fából készültek -, melyek kifejezetten jót tesznek az adott elektronika hangjának, azonban nem ez az általános.

Létezik az a legenda is – ami csak mindaddig marad legenda, amíg ki nem próbáljuk -, hogy minden egyes csatlakozónak van „saját hangja”, minden egyes szorítós, csavaros és egyéb mechanikus kötés beleszól a hangba. A piacon lévő és egészen szélsőséges árakon (időnként elvetemülten drágán) található RCA / XLR / tápdugó és egyéb csatlakozók bizony képesek akár jelentősen is megváltoztatni a rendszer hangját. Ronthatnak is, javíthatnak is, de mindenesetre jelen vannak.

Egy életem, én rendszerem alapon, ha már az erősítőhöz úgyis hozzányúltam, hirtelen felindulásból nekiláttam először a Primare i30 összes csatlakozóját, majd pedig a teljes rendszer minden csatlakozását megszüntetni. Nem volt egyszerű feladat, de szép módszeresen végigmentem minden kábelen, bekötésen és mindenütt forrasztottam, illetve a tápellátásnál ahol mindenképpen szükséges volt, „csokit” használtam.

(Az alsó polcon látható dzsumbuj, maga a Primare i30, a földön látható, félig eltakart, fehér tömbök a transzformátorok.)

Kiiktattam mindent, ami a hang szempontjából felesleges volt a villanyórától a hangszórókig tartó „útvonalon”. Ezután, jött az ötlet, hogy tulajdonképpen az erősítő doboza is felesleges, ráadásul egymás mellett vannak benne a transzformátorok és az elektronikai panel. A panel rákerült közvetlenül az állvány egyik polcára, a transzformátorok pedig a földre egy-egy dedikáltan nekik készült alátétre.

Ezúton hívom fel mindenki figyelmét a Demag néven található és CD / DVD / LP lemezek demagnetizálására használható fémkorongra. Nem tudom miként, hogyan és miért, de a transzformátorokkal (és készülékházakkal) közvetlenül, folyamatosan érintkezve hasonló hatást fejtenek ki, mint adathordozók esetén. Tehát a trafók rákerültek a Demag korongokból eszkábált saját „állványukra”.

No, de a lényeg, milyen volt a hang?

Mielőtt erre rátérnék, egy rövid történet. Az igaz barát mindig szemből támad és elmondja véleményét még akkor is, ha az időnként fáj. Laci barátom, akivel lassan 30 éve hallgatjuk egymás rendszerét (is) – és persze nagyon sokat beszélgetünk is -, az elmúlt években többször is megjegyezte, hogy bár a hang összességében sokkal jobb, mint korábban bármikor, de valami hiányzik belőle, valami eltűnt ahhoz képest, amilyen évekkel ezelőtt volt. Sokáig (az idő múlásával pedig egyre inkább) nem értettem, mire is gondol, de az Entreq és egyéb virtuális földek bekötésével (valamint a legújabb VF-megoldással, amire még visszatérek egy külön posztban), rájöttem, végre megértettem, mi az, amit a mai, sokkal jobb rendszerem nem tudott, amiben gyengébb volt, mint az, amiből minden csatlakozót és készülékdobozt száműztem. Ez az a természetesség, amit jelenlegi rendszeremben a virtuális földek hoztak meg, a „primárésban” pedig az, hogy száműztem minden felesleges elemet, alkatrészt, kábelt…

A régi, sallangtalanított rendszer legfontosabb jelzője tehát a természetesség volt. Megszűnt a technika, megszűntek a gépek, a hangok pedig összeálltak zenévé. Ez az, amit nagyon nehéz elérni és ez az, ami nem a készülékek, rendszerek árától függ. Nem függ a technikai adatoktól sem, hisz 50 Hz – 15 kHz tartományban és néhány Wattos erősítővel is lehet valami természetes, hosszan hallgatható, katartikus. Ezen kívül, feltétlenül ki kell emelni a hangok, a zene szabad és akadálymentes áramlását is. Minden dallam, ritmus, hangerő váltás mindenféle megtorpanás nélkül szólalt meg.

Nyolc évig használtam így a Primare erősítőt, majd nyugdíjaztam, és vele együtt felszámoltam a rendkívül nehézkesen használható és abszolút nem szobabarát kábelezési megoldás nagy részét. Nehéz döntés volt és bár technikailag az új és sokkal drágább készülékekkel előrébb léptem, zene szempontjából – mint utólag kiderült – hátrébb kerültem…

A történteken nem csak nekem szabad elgondolkodni!