…avagy valaki gondolkodik is – 2

Úgy gondolom – és ezt már többször is kifejtettem -, hogy mai (elektro)fizikai ismereteinkkel a hifiben nem igazán tudunk megmagyarázni bizonyos jelenségeket, bizonyos tárgyakat, eszközöket, melyek „működnek”. Hatásuk jobb, hallgathatóbb zenében, hosszabb távú zenei élvezetben jelentkezik, még akkor is, ha egyes felebarátaink azt nem érzékelik. Azonban a „nem érzékelés” és az eleve elutasítás, a placebo, az önpszichózis emlegetése között komoly különbség van!

Szerencsére élnek közöttünk olyanok is, akik a próba, az adott és elsőre nem igazán érthető módon „működő” eszközzel való megismerkedés után „előveszik” agyukat és nekiállnak gondolkodni.

Közülük az egyik Sükösd Gábor, aki az Entreq virtuális föld meghallgatása után nagyon rövid időn belül kitalálta, mi és miért történik és elkészítette saját vf-megoldását, amit folyamatosan fejleszt. Ezen kívül rendszeresen ellentmond a posztot nyitó gondolatomnak és a látszólag megfejthetetlen, megmagyarázhatatlan jelenségekre magyarázatokat keres – és be kell ismernem, általában talál is…

Egyik tavalyi látogatása során magával hozott néhány méretes hengert, melyeket a hangsugárzók plusz termináljára kell kötni. Az akkor megismert fejlesztései közül, talán ezek tették rám a legnagyobb hatást, így önző módon vártam, mikor alakul át végre béta-verzióból olyan tárggyá, ami majd az én hangsugárzóimon is ott fog „lógni”.

A napokban Gábor ismét átjött. Látogatásának elsődleges célja az említett, hangsugárzókra köthető „bigyók” aktuális verziójának megmutatása, meghallgatása volt.

Az elmúlt hónapokban sokat javított rajta, új alkatrészeket próbált ki, csökkentette a méretét és növelte a hatását. A fekete hengerek a tavalyi változathoz képest tényleg kisebbek lettek, ám emlékeim szerint a súlyuk megnőtt – de sajnos, még ezek sem végleges változatok, ami azt jelenti, hogy még hosszú hónapokig nem lesznek véglegesen a hangsugárzóimra akasztva… (kicsit előrefutottam)

Bemelegítésként egy Oscar Peterson CD-t hallgattunk, teljesen elmerülve a zenében és élvezve a nagyon jó rendszer nyújtotta hangképet, levegőt, zeneiséget. Nagyon sok kiegészítőt használok, melyek a mechanikai- és EM-zajok kiszűrését, blokkolását szolgálják. (Az ilyen eszközöket a rendszerek elengedhetetlen részének tartom.) Tehát Gábor hengereit nem egy EM-zajoktól terhelt, „sima” rendszerbe kötöttük be, hanem egy olyanba, amely ezen zajok ellen jelentősen fel van vértezve. Ráadásul külvárosi, családi házas környezetben lakunk, ahol az elektromos zavarok és az EM-sugárzás eleve kisebb, mint egy belvárosi, bérházi közegben. A hengerek azonban még így is képesek voltak a hangképen javítani, kivételükkel pedig a „nagyon jó rendszerről” kiderült, hogy van még hova fejlődni. 🙁

Ezt mondjuk Gábort ismerve, vártam is, azonban a hengerek hoztak egy rendkívül fontos újdonságot is!

Gábor vf-megoldásai, szűrői a tapasztalataim szerint más hangzásvilágot képviselnek, mint az Entreq. Az előbbiek elsősorban technikai paraméterekkel operálva az észre hatnak, a svéd gyártó pedig az érzelmekre, a lélekre. Mindkettő előrelépést jelent azonban az irány más. Talán ez lehet az oka, hogy nálam Gábor „dobozai” végül a házimozimban, az Entreq pedig a zenerendszerben kötöttek ki. Az előzetes elvárásaimtól (és a tavaly hallottaktól) eltérően az új, hangsugárzóra köthető hengerek hatása az Entreq világát idézte számomra. Kicsit nőtt a tér, a levegő, minden nyugodtabbá vált, csökkent a hangerő (ez már általában jó jelnek tekintem), szabadabban, gördülékenyebben áradt a zene. Megjelent néhány olyan hang, amit korábban nem vettem észre, fókuszáltabbá és mélyben dúsabbá váltak a hangszerek. Gábor elmesélése alapján nem hozott ugyan akkora változást, mint egy EM-zajszűrés szempontjából „szűz” rendszeren, de egyértelműen működött. Mindenképpen kiváltotta a „kell” érzést! A hallottak alapján, amennyiben a „Luca-széke” egyszer végre elkészül, nemcsak a planárjaimhoz, de a házimozim centeréhez is feltétlenül fogom használni.

A látogatás „másodlagos” célja ezek után került csak elő Gábor varázsbőröndjéből!

A különféle tuning-eszközökről szóló beszámolóim egyes közösségekben, Facebook-csoportokban időnként komoly indulatokat váltanak ki. Olyan olvasók, akik az adott tárggyal (tárgyakkal) kapcsolatban semmiféle tapasztalattal nem rendelkeznek, azokkal soha, semmilyen módon nem találkoztak, időnként minősíthetetlen stílusban adnak „magyarázatot” arra, mi, miért nem működik, mi, mért puszta átverés. Ennek egyik tipikus példája a LessLoss Black Body doboza, ami már-már beteges ellenkezést váltott ki – igaz főleg olyanokból, akiknek még a tápellátás fontossága sem emészthető. No de a lényeg, Gábor a poszt elolvasása után ismét gondolkodni kezdett és elkészítette a Black Body „sükösd-féle” változatát, ami egyelőre egy papírdobozba volt (van) beletéve – a dizájnon még egy kicsit csiszolni kell.

A „fekete dobozt” a rendszerbe téve dezsavű érzés öntött el. Ugyanúgy, ahogy korábban a Black Body, bizonyos elhelyezéseknél a diy-változat „kitisztította” a felső tartományt, növelte a felbontást, de kicsit kiürült a hangkép, más elhelyezésben pedig előjött az általam csak „Entreq-félének” titulált hangképbeli változás – vagyis feldúsult a hang (mintha megnőtt volna a planárok panelmérete), kellemesebbé, hallgathatóbbá vált a rendszer. Néhány próba után a papírdoboz megtalálta „végleges” helyét az Entreq Olympus elé téve, pont úgy, mint a LessLoss Black Body-ja, ami szintén ott adta a (számomra) legjobb hangot.

Nem tudom, Gábornak mik a tervei, lesz-e folytatása a legújabb gondolkodási és ötletrohamának, de nagyon remélem saját és a többiek nevében is, hogy igen. Javaslom, akit a jövőben Gábor meglátogat, feltétlenül kérje tőle a papírdobozos „varázslat” bemutatását is! A hangsugárzókra köthető hengerek miatt pedig mindazok, akik már hallották – és akik ezután fognak vele tapasztalatokat szerezni – együttes erővel tessék folyamatosan csesztetni az alkotót, hogy „Lucának végre legyen széke”…