Klipsch La Scala AL5 – Mini Klipschorn

1904-ben az Indiana államban (USA) lévő Elkhartban megszületett egy kisfiú, akinek nevét a XXI. században minden házimozi rajongó ismeri – azaz nem az övét, hanem a családnevét viselő hangsugárzókét. Paul Wilbur nagyon hosszú, izgalmas, munkás kort élt meg, 98 évesen távozott az örök zene birodalmába, így szerencsére nem élhette meg, hogy…

Megpróbálok nagyon finoman fogalmazni. Klipsch úr (mert róla van szó) egyik szeme napjainkban csillogva mosolyogna, mert cége abszolút világhírű lett, hatalmas forgalmat bonyolít le – a kínai segédmunkások nem is győzik összetákolni hm-hangsugárzóit -, ellenben másik szeme zokogna. A nagy-nagy marketing bullshitben (alias házimozi hangzás), tönkretették mindazt, amit Klipsch úr alkotott, a patinás nevet és a hozzáköthető minőséget beáldozták a minél nagyobb profit érdekében. HM-hangsugárzói az állandó és jelentős árengedménynek, csomagárnak és a hatalmas marketingköltségnek (fizetett teszteknek) köszönhetően hazánkban is minden utcasarkon megtalálhatóak és nagy rajongótábora van a házimozisok körében.

Szerencsére azonban létezik és fejlődik az igazi Klipsch is, amiben vitathatatlan anyagi segítséget jelent a nagy-nagy mennyiségben eladott silányabb termékkör. Az igazi Klipsch, igazi hangjáról azonban az átlagos hm-felhasználó semmit sem tud, de még csak nem is sejt, mert annyira távol van egymástól mondjuk a „Reference Premiere” hm-rendszer által megszólaltatott zaj a jelen írás tárgyát képező La Scala most megjelent legújabb változatától, mint Gobbi Hilda a szépségtől.

Maradjunk is inkább a zenénél, vagyis a most megjelent La Scala AL5 hangsugárzónál. Előre kell bocsátanom, az igazi, valódi Klipsch hangzás nem az én zenei / hangi világomat képviseli, azonban a La Scala korábbi verziója (2-es) ettől függetlenül elvarázsolt, ütemes lábmozgással kísért, hosszas (rock)zenehallgatásra késztetett – mert képes (volt) zenélni. Erőssége a hatalmas dinamika, az energia megjelenítése. Bár az alsó határfrekvenciája csak 45 Hz, a megingathatatlan mélyenergiák képesek a háttérbe szorítani a szubbasszus-tartomány hiányát. Sajnos a térhatása kifejezetten semleges, a színpad mélységi tagozódásából semmit sem képes megmutatni, de tulajdonképpen nem is arra tervezték.

Egy kicsit most térjünk vissza a kezdetekhez – Klipsch úr 1946-ban megalapította hangsugárzók gyártásával foglalkozó cégét „Klipsch and Associates” néven.

Az első pillanattól fogva termékeik jellegzetes eleme volt a tölcsér, aminek használatát a fonográfok tölcséréből vettek át. Azaz nem teljesen. Paul Klipsch, mint mérnök abszolút tisztában volt a tölcséres megoldás előnyeivel, de jó fülű zenehallgatóként nem tudta nem meghallani a gramofonok tölcsérmegoldásának hátrányait is. Ezért az elvet újragondolta, újratervezte. Azaz nem teljesen, mert először alaposan áttanulmányozta a „Bell Labs” tölcséres hangszórókkal kapcsolatos ötleteit, szabadalmait, s azokat felhasználva alkotta meg a máig talán legismertebb, legkultikusabb tölcséres hangsugárzót a Klipschorn típust.

A Klipschorn első változata 1948-ban készült el és került piacra.

Ízlelgessük egy kicsit az évszámot, mert jó régen volt, majd óvatosan nézzük meg a Cég aktuális kínálatát, aztán csukjuk be szánkat. A Klipschorn a mai napig a Klipsch védjegye, legjobb hangsugárzója, ami szinte alig különbözik a 70 évvel ezelőtt megtervezettől. Sajnos, rendkívül drága, használt példány ritkán bukkan fel a piacon, ráadásul az igazán régiek (korai változatok) többe kerülnek, mint a mai újak.

Az évtizedek alatt nem lett belőle néphangdoboz, aminek az árán kívül a mérete és korlátozott elhelyezhetősége is oka volt. Mivel a szoba falait beletervezték a hangképbe, ezért a Klipschorn kizárólag a szobák sarkaiban helyezhető el, s így a falak a mélytölcsér meghosszabbításaként működnek.

Kellett egy olyan (nép)hangsugárzó, ami olcsóbb és a sarkoktól függetlenül is képes megfelelő mélytartományt megszólaltatni. Így született meg a La Scala, aminek beceneve „Mini Klipschorn”. A méretcsökkentést és a szobasaroktól való függetlenséget dupla, „megtört” tölcsérrel érték el, ez azonban sajnos együtt járt az alsó határfrekvencia megemelkedésével (33-ról 45 Hz). Ekkor 1963 volt. A Gyár hűen önmagához, a mai napig szinte változatlan formában gyártja. A most megjelent La Scala AL5, nevével ellentétben mindössze a harmadik verzió (ha nem számoljuk a 70 éves jubileumi kiadást – lásd a képen), ami külsejében nem különbözik a második változattól. Anno, a Scala II megjelenésekor a Gyár nagyon komoly minőségi javulást ígért a korábbi változathoz képest. Külön dobozba került a felső szekció, a hangdoboz pedig a 3/4″ vastagságú rétegelt nyírfa helyett 1″ vastagságú furnérozott MDF-ből készült. Hozzányúltak a keresztváltóhoz és egy kicsit javítottak a hangszórókon is. (Csak csendben jegyzem meg, hogy az ortodox Klipsch rajongók szerint visszalépés lett a hangja.)

Az új La Scala AL5 a II-es változat továbbgondolása, tulajdonképpen a Klipsch egyfajta vezető modelljének is tekinthető.

Hangszórókészlete megegyezik a csúcsmodellével, ám használhatóbb, szoba- és (némileg) pénztárcabarátabb. Az 1″-os polyimide membránú magassugárzó egy rövid tölcsérke mélyén üldögél, a 2″-os fenolos membránú középsugárzó pedig a Klipsch jellegzetes, igen méretes szájnyílású és hosszú Tractrix tölcsérében található. Ezzel az információval máris rávilágítottam a Klipsch legnagyobb hibájára, a különböző frekvenciatartományok igen jelentős fáziskülönbségére. A magassugárzó membránja mintegy 30 cm-rel közelebb van a fülhöz, mint a középsugárzóé, a 15″ nagyságú mélysugárzó membránja pedig hátul található a 60 cm mélységű dobozban, ráadásul a mélyhangok útját még meg is növelték a megtört tölcsérrel. A hangszórócsatlakozók új, alumíniumból készült panelt kaptak. A hangsugárzó szerkezetét, kivitelét ezen a linkelt videón részletesen megnézhetitek.

Zárógondolatként pedig egy elgondolkodtató információ, amire a Gyár külön felhívja a figyelmet. Az AL5 hangsugárzót az USA-ban tervezték és amerikai munkások Amerikában építették – nem úgy, mint a sokkal közismertebb, hm-szériákat.