A router lelki világát hangi szempontból boncolgató korábbi poszt a Facebook-on hatalmas szócsatát váltott ki. Az egyik oldal beszámolt a routerekkel kapcsolatos és a hangminőséget érintő valós tapasztalatairól, a másik oldal pedig kategorikusan kijelentette, hogy minden a routerek-kel kapcsolatos zenei észrevétel össznépi hülyeség. Érveikként ismét a tankönyvet hozták fel, mit sem törődve azzal, hogy volt a beszélgetésnek olyan, a számítógépes hálózatokban meglehetősen jártas résztvevője is, aki jelezte, hogy annak számítástechnikai alapja, amiről mi, zenehallgatók beszámolunk, bizony ott van azokban a bizonyos tankönyvekben.
A beszélgetésnek volt egy külső szemlélője is. Elolvasta a posztot, elolvasta a beszélgetést, majd utánanézett, hogy mit mond minderről a „nagyvilág”. Mivel meglehetősen jó hallású illetőről van szó, így értette, hogy a zenehallgatók mit hallottak, milyen hangi / zenei különbségekről számoltak be, számítástechnikai, elektronikai és a hálózatokkal kapcsolatos ismeretei pedig gondolkodásra késztették. A gondolkodást tett követte – azaz először egy alapos tervezés, majd építés.
Menyhárt Laci (Core Audio) – mert róla van szó – elkészítette a képen szereplő „izét”. Dupla és külön-külön fűtött órajellel rendelkező switch-ek önálló analógtápokkal.
Nagyjából minden megoldás rákerült a deszkamodellre, amit azon routerek tartalmaznak, amelyekkel kapcsolatban a zenehallgatók azt tapasztalták, hogy bizony sokkal jobb hangminőséget adnak, mint a hétköznapi kivitelűek. Még szinte el sem készült, máris gyorsan tovább is lett gondolva, így a végleges megoldás 4 db switch-et, sokkal jobb tápellátást, és egyetlen, a teljes digitális rendszerrel szinkronban lévő stabilizált órajelet fog kapni.
A gyors továbbgondolás oka az a lelkesedés volt, amit a hálózatba behelyezett deszkamodell okozott – azaz nem is maga az elektronika, hanem az a jelentős javulás, ami a Tidal-ról hallgatott zene hangminőségében következett be. Érdekes módon, azaz tulajdonképpen abszolút a várakozásnak megfelelően, a hangminőség akkor is jelentősen javult a hálózatra kötött panelnek köszönhetően, ha a zenelejátszás nem hálózatról, hanem a hálózatra kötött PC-n tárolt állományokról történt.
Részemről az öröm, hogy a poszt és az azt követő beszélgetés eredményeként a Core bemutatóteremben ma jobb a hang, mint tegnap, mert bizony a megvalósított ötlet végleg bekerült az ott látható, hallható rendszerbe.
Azonban a router-ek „lelkéről” szóló beszámolóm még nem ért véget.
Sükösd Gábor barátunk, aki állandóan kitalál valamit, elgondolkodott, miként lehetne a legegyszerűbben „megtámogatni” a digitális készülékek tápegységét. Ezt azért is fontosnak tartotta, mert bizony a digitális eszközök tápegysége általában meglehetősen egyszerű, a tervezők kevésbé tartják annak minőségét, milyenségét fontosnak. Természetesen vannak üdítő kivételek is, de nem túl gyakran. A gondolkodást nála is tett követte és elkészült egy, a digitális készülékek USB-bemenetére köthető kis bigyó. A félreértések elkerülése végett, nem virtuális föld. Sokan kipróbáltuk és tátott szájjal hallgattuk, mit tesz az USB-dugóból, rövidke kábelből és a végén apró „csomagból” álló egyszerű szerkezet az a DAC-ok, digitális forráskészülékek (számítógép is) hangjával, TV-k képével. Amennyiben publikus, Gábor majd megírja, mit tartalmaz a kábelvégen fityegő „csomag”.
A meghallgatása után azonnal készítettem magamnak is kettőt, melyek közül az egyik a hálózati-lejátszóm, a másik pedig a TV-m USB-csatlakozójára került.
Az előző router-es posztot követő beszélgetést olvasása közben egyszer csak jött az ötlet, hogy ha már van egy eszközöm, ami jól hallható változást hoz mindazon digitális készülék hangjában, melyeken kipróbálták, kipróbáltuk, valamint van egy router-em, ami sajnos (egyelőre) csak kapcsolóüzemű tápegységgel rendelkezik, a kettőt össze kellene kötni.
Összekötöttem, aminek következtében hajnali fél háromig megállás nélkül zenét hallgattam a Youtube-ról. Az USB-s kiegészítő igen-igen pozitív hatással volt (van) a router tápjára és ezáltal a routeren keresztülmenő bitekből kibontható zene hangminőségére. A különbség nagyobb légteret, pontosabb színpadképet, mélyebb tónusú, barátságosabb hangszerhangokat és sok-sok apró, az USB-s „kanóc” nélkül nem érzékelhető részletet jelent.
Akinek van az említett Gábor-féle eszközből, vagy éppen maga készített hasonlót, feltétlenül tegyen egy próbát azt a routerbe bedugva is – garantáltan nem fogja onnan kihúzni többet.
Az informatikusok által placebónak tartott analóg tápos, stabilizált órajeles megoldás meghallgatható a Core Audio bemutatótermében, az USB-s „fityegő” hatását pedig Gábortól elkunyerálva bárki a saját otthonában is megtapasztalhatja.
Megosztom:
Comments