Megnyitott a Core Audio bemutatóterme

bemutató, egyéb

Ez ismét egy kicsit elfogult beszámoló lesz, de aki ismeri Menyust – a Core Audio műszaki zsenijét -, megérti az okát, a többieknek pedig gyorsan elmagyarázom.

A hifiben mindig voltak, vannak és biztosan lesznek is olyan megszállottak, olyan szabadon gondolkodók, akik maradandót alkottak / alkotnak, akik műszakilag és emberileg egyaránt előrébb viszik közös hobbinkat. Vannak közöttük olyanok, akiknek személye egyet jelent egy-egy céggel, és ha ilyen-olyan okokból azt elhagyni kénytelenek, akkor már a cég sem lesz ugyanaz – Mark Levinson, Franco Serblin, Dan D’Agostino

Vannak közöttük olyanok, akik bár nem tulajdonosai az adott cégnek, de nevük (szignójuk) már önmagában garancia az adott cég magasabb minőségi szintet képviselő termékein. Elsősorban Ken Ishiwata-ra gondolok, akinek “KI” szignója örök etalon minden Marantz rajongó számára. Most, hogy 41 évnyi közös munka után elhagyta a céget, a Marantz nem pusztán egy kultikus tervezőt vesztett, hanem elvesztette a minőségi garanciát jelentő márkajelét is. Bár lehet, hogy Ishiwata úr a szignóját időlegesen bérbe adta, mint Wáberer György a nevét a Waberer’s eladása után…

Természetesen kis hazánk is “kitermelte” a maga kultikus személyeit, akiknek neve egybefonódik a hifivel. Elsőnek Darvas László nevét említem (lassan 30 éves barátság fűz hozzá), aki a Hi-Fi Magazinnal – amit egyaránt lehet szeretni és szidni – megteremtette a magyar hifi-kultúra alapjait. Csontos István – aki sajnálatosan keveset élt, de vele kapcsolatban szinte mindenkinek van egy-egy személyes élménye. Huszti Zsolt – aki nélkül nincs Heed, aki nélkül nem születhettek volna meg a Stand Art és Enigma hangsugárzók (s akinek 28 évvel ezelőtt (már gombócból is sok, nemhogy évből) kiállítást szerveztem, valamint segédkeztem az egyik vidéki bemutatótermének beindításában). Sallay László – aki nélkül nem lennének etalon minőségű Etalon elektronikák, hangsugárzók. Takács Jenő – az ősöreg Philips CD-játszók és persze a csövek mágusa, akinek Sequerra monitorral megszólaltatott “kiállítási hangja” számomra az egyik etalon a valaha hallott összes kiállítás összes hangja között. Godina István – az abszolút megosztó, akinek elektronikáiért lehet rajongani és persze lehet azokat “lehúzni”. Egy biztos, a kilencvenes évek elején István bizonyította be számomra, hogy egy erősítőelektronika látványa is lehet esztétikai élmény, s teszi ezt azóta is összes készülékével. Vass Andrási György – a lángelme, aki ha nem Magyarországon született volna… (ide a világhír bármely fokozata beilleszthető). Gyuri “bácsit” is (szinte) mindnyájan ismerjük, mindegyikünket örömmel fogadta (fogadja) akár bejelentkezés nélkül is, és egyfolytában mesél és okít. Életre kelt végkép elhalálozottnak gondolt elektronikákat, épít újakat és közben zseniálisabbnál zseniálisabb ötleteken jár az esze. Egy-egy nála tett látogatás örök élmény bármely hifista számára – emberileg is, technikai ismeretszerzésben is.

A fiatalabb korosztályban pedig ott van Menyus, akinek bár van valódi, polgári neve is, de beceneve már-már önálló márkanév. Sok-sok éve építi, fejleszti elektronikáit – audio pc-it – és közben egyfolytában beszél. Mindig van egy-egy korszakalkotó ötlete – időnként az az érzésem, hogy minden napra jut egy -, amiről magával ragadó hévvel számol be. Képes úgy elmagyarázni másoknak (számomra) alapvetően érthetetlen elektronikai megoldásokat, hogy azok működése érthetővé válik. Teszi ezt szintén oly vehemenciával, hogy kis családom a távollétében Pepin bácsinak nevezi.

Menyus azonban nem tud egy, a mai világban rendkívül fontos dolgot, nem tudja önmagát és elektronikáit menedzselni, anélkül pedig legyenek azok bármilyen jók is, csak egy szűk réteghez juthatnak (juthattak) el. Mindenképpen kellett mellé valaki, aki mindahhoz ért, amihez Menyus nem, s ráadásul önmaga is hifista – mert a zene, a hifi szeretete nélkül, pusztán üzleti alapon építkezni, hifis céget alapítani, óhatatlanul a minőség rovására megy.

Az eredmény a Core Audio lett, ami azonban egy igazi, látogatható bemutatóterem nélkül csak félgőzzel tudott működni. Ezen igencsak komoly hiányosságot szüntették meg a hétvégén megnyitott bemutatóteremmel, ahol két szobában – egy kicsi és egy nagy rendszerrel – várják a látogatókat sok-sok zenével, nagyon jó hangminőséggel, valamint Menyus folyamatos és informatív szóáradatával

Nagyon közel vannak hozzám, ezért már a megnyitó előtt a terem “behangolása” során is többször meglátogattam őket, így mindenféle összeállításban, többféle hangsugárzóval volt módomban meghallgatni a szobák és a készülékek hangját. Mivel mindenkinek mások a hangi preferenciái, másfajta zenéket hallgatunk, más tulajdonságokat ítélünk előnyösnek, vagy éppen kizáró tényezőnek, így csak azt kell feltétlenül megemlítenem, hogy volt (van) olyan összeállítás, aminek hangját gondolkodás nélkül azonnal hazahoznám. Menyus (és persze a cég) egy pillanatra nem pihenő gondolkodását, a folyamatos fejlődést mi sem bizonyítja jobban, hogy a nekem igazán tetsző összeállításban nem a korábbi nagy dac volt bekötve, hanem már az új sorozat középső dac-ja (Denpo Reference), amit különösen javaslok meghallgatni ott is, saját rendszerben is.

Mint említettem, a Core Audio és én nem vagyunk messze egymástól, így aki meglátogatja őket és előtte / utána van még kedve további beszélgetésre, zenehallgatásra (kávéra), nálam is megállhat – majd jól kibeszéljük a core-osokat a hátuk mögött.

Megosztom:

Hozzászólások

1 Hozzászólások

Hozzászólás

Scroll Up