Az első LGT hanglemez, melyen (szerintem) először merték (és engedték!) igazán kihasználni hangszereiket a magyar beat-/rockzenészek, a többet tapasztalt, hallott, tőlünk nyugatabbra eső területeken megtetszett a menedzsereknek, a zeneértőbb közönségnek. Egyszeriben „exportcikké” vált a zenekar, a New Musical Express-ben egyenesen azt írták róluk, „…az új rock-szenzáció keletről jöhet!” – ez akkoriban nagyon pozitív kritikának számított.
A pozitív angliai cikkek hatására meghívták a zenekart az 1972-es Lincoln fesztiválra, ahol mellettük fellépett még valami Faces, Joe Cocker, meg Genesis is – teljes siker.
Az együttes stúdióba vonult Londonban(!) és elkészítette 2. albumát „Ringasd el magad” címmel. Továbbfejlesztve az első lemez zenei stílusát, egy progresszívebb, zeneileg magasabb szintű produktumot hoztak létre. Erre a lemezre megérett, összeszokott az együttes, olyan kvartettet alkotva, ami megfelelő menedzselés és a tagok együtt maradása esetén tényleg világhírűvé tehette volna őket. Ezt bizonyítandó, elegendő csak a „Lincoln fesztivál blues-t” meghallgatni az albumról – igen, az is a Locomotiv GT.
Comments