Nem kedvelem az aranyalbumokat – nem túl lelkesítő első mondat, de még nincs vége. Tehát, nem kedvelem úgy általában, de van egy kivétel és ez az LGT dupla lemeze.
Mindössze öt album munkásságát foglalja össze, viszont megvan rajta, szinte minden, amit az Együttesben legjobban szeretek (szeretünk), rajta van szinte az összes dal a „szokásos” tabáni koncertekről. Nagyon jól összeválogatott, egységes zenei anyag, melyen egyáltalán nem érezni az átlagos aranyalbumok „összeollózását”, hatásvadászatát.
Talán nem vagyok egyedül, aki úgy érzi, ezzel sajnos, „ki is fújt” az Együttes.
A Zenekar ugyan még összehozott egy nagyszerű albumot 1980-ban (erre is még visszatérek), de minden tiszteletem, a tagok iránti szeretetem, valamint a további évtizedek nagyszerű koncertjei ellenére, számomra itt ért véget az Locomotiv GT „aranykora”.
Aki egyetlen LGT albumot választ gyűjteményébe, az feltétlenül ez legyen!
Comments