Úgy gondolom, kevés LGT-lemezgyűjtő ismeri fel a megsárgult fotót. Igen, már megint betiltottak valamit a Zenekar „háza táján”, de szerencsére most nem egy komplett albumot, csak annak tervezett borítóját… Az eredetileg elképzelt lemezborítóhoz Eifert János készített egy jellegzetes belvárosi képet – lepusztult bérház, rajta még világháborús (meg persze 56-os) lövedéknyomokkal. Előtte hétköznapi, budapesti szürke városlakókként az Együttes tagjai. Maradjunk annyiban, nem egy turistacsalogató, a szocialista rendszer töretlen haladását bemutató reklámfotó. Talán ez lehetett az ok, talán más, de a Zenekarnak ki kellett találni egy másik borítót – nekem az eredeti elképzelés jobban tetszett.
Maga az album amolyan „profi szakmunka”. Minden hang a helyén, a négy zenész teljes összhangban játszik, mindenki ura hangszerének, hibátlan szövegek… Nekem egy kicsit olyan, mintha vonalzóval, hitelesített mércékkel készült volna. Nincs vele gond, de az „ős” Zenekar ugyanekkor megjelent Aranyalbumával összehasonlítva nagyon erős hiányérzetet kelt.
Comments