Jelentkezzen, aki hallotta már a Deep Purple örökbecsű „Black Night” c. szerzeményét Blood, Sweat & Tears szintű fúvósszekcióval előadva, hatalmas energiával, csápolásra késztető hangulattal, majd ugyanezen az albumon a Tip Toe Trou’ c. tinglitanglit vonószenekarral, amit követ a Hair ikonikus Aquarius-a, szintén a szenzációs fúvósokkal – vagyis a Bergendy első lemezét.
Mielőtt eljutunk ehhez az albumhoz, néhány szó a Bergendy indulásáról.
A Bergendy Együttest 1958-ban alakították meg a Bergendy testvérek. Mint egyetemi dzsesszegyüttes debütáltak ám nevük akkor még némileg hosszabb volt – Marx Károly Közgazdasági Egyetem Ifjúsági Dzsesszegyüttese. Elfáradtam, mire leírtam, meg persze elképzeltem, ahogy a rajongók a koncertek hevében kántálták Marx-ot (esetleg Engels-t és Lenin-t)… 1962-ben jött a zseniális ötlet, hogy rövidítenek, s nemes egyszerűséggel felvették a Bergendy nevet. Ettől kezdve minden megváltozott körülöttük. Állandó fellépőhelyük lett a Budai Ifjúsági Park, sorban készültek a rádió és TV-felvételek, kísérőzenekarként pedig megjelentek az első lemezeken.
1964-ben úgy döntöttek, felveszik Oroszlán György gitárost, s ezzel együtt megváltoztatják zenei stílusukat, s átnyergelnek a popszakmára.
Ezzel egy időben még Szörényi Leventénél is bepróbálkoztak, de ez a fúzió végül nem jött össze, de az utókor számára fennmaradt egy közös szerzeményük. A poposított Bergendy innentől kezdve mindenkivel fellépett, mindenkit kísért, de megérte, hisz 1969-ig körbezenélték Európát. ’69-ben csatlakozott a Zenekarhoz Latzin Norbert, így immár 7 főre duzzadt az együttes, melyben minden tag mestere volt hangszerének, jártasak voltak különböző, egymástól nagyon távol álló zenei műfajokban. 1970-ben új, énekelni is tudó basszusgitárost kerestek, s leltek rá Demjén Ferencre.
Telt házas koncertjeik, kiváló zenei tudásuk ellenére azonban másodvonalbeli együttesként jegyezték őket. Ki akartak törni eme méltatlan szerepből, s mindent elvállaltak, mindenütt ott voltak (talán pont ez volt a gond, nehéz volt őket beskatulyázni). Nem igazán tudtak egységes rajongótábort maguk köré szervezni úgy, hogy dzsessz, rock, fúziós, funky koncertjeiket „nyálas” popkoncertek követték, kísérték Koncz Zsuzsát, Katona Klárit, majd egy kis dzsesszrock…
1970-ben szerveztek egy több órás koncertet, melyen vendégül látták a Hanglemezgyár vezetőségét, s ahol zanzásítva mindent bemutattak, amit tudtak, amire zeneileg képesek voltak. Az eredmény az 1971-ben megjelent Beat ablak c. album lett, melyen a Zenekar a legkülönfélébb zenei stílusokban játszik bergendysen, s ad elő a korszakban aktuális világslágereket.
Az album többféle borítóval is megjelent, melyek közül több ma már igazi ritkaságnak számít. 1972 végén jött ki az a sorozat, melyre már a Bergendy cím került, s amit többen a Zenekar első lemezének tekintenek, mások pedig nem. Úgy gondolom, bár az albumon lévő szerzemények más-más névhez (nevekhez) kötődnek, a végtermék, a zene mégis vitathatatlanul Bergendy. Hét ember együtt zenélése, együtt lélegzése rengeteg zenei, hangzásbeli finomsággal, profizmussal.
A Black Night-ot pedig feltétlenül érdemes meghallgatni!
További Bergendy
További lemezkritikák
Comments