A fizika szabályai és a fizika törvényei – 2

Az első cikkben a hangsugárzók és az erősítők közötti elektromos konfliktusról vagyis azon problémákról írtam melyek miatt a zenei minőség nagyon leromlott a régi high fidelity-hez képest. Igen, zenei minőségről beszélek, ami valamelyest eltér a hangminőség fogalmától, ugyanis a hosszú távú, igényes zenehallgatás nagymértékben eltér az úgynevezett látványos hangtól, ami az első pillanatban mindenkit elkápráztat, de később ugyanez a hanglejátszás fárasztóvá válik és 10-20 perc után kikapcsolja a zenehallgató az egészet – mert elfárad, és csendre vágyik.

Most az ellenpróbával kezdem, vagyis mi van akkor, ha a régi jól bevált hangsugárzókat (Altec, Goodmans, JBL, … stb.), vagyis olyan hangsugárzókat, amelyek hagyományosan papírmembránosak, és jól megtervezett kivitelűek, rákötöm egy ‘rövidzárhajtány’ (elnézést) ‘voltage-pumping’ feszültség-kimenetű félvezetős teljesítmény-erősítőre? Mi történik a hangjukkal?

Ha röviden, egyetlen szóval akarom kifejezni az eredményt: HALLGATHATATLAN.

Eltűnnek a mély hangok, helyette valamilyen 2 dimenziós kopogást hallani, a középhangok rövidek lesznek nincs kicsengésük, a magashangok szinte teljesen eltűnnek ezekből a hangsugárzókból a térrel együtt, ráadásul, erősen hangerő-függőek lesznek. Vagyis a hangerő változtatásával a megszólaló hang karaktere is változik, ami ugyanezekre a hangsugárzókra egyáltalán nem volt jellemző, ha azokat korrektül megtervezett, elektroncsöves, illesztett erősítőkre kötöm rá.

(Egy megjegyzés: a mai modern elektroncsöves végfokok közül rengeteg kiesik a „teljesítmény illesztett” társaságból, de erről majd később.)

Még rosszabb a helyzet, ha egy fantasztikusan jó, eleven, szinte élő dinamikával megszólaló pl. Altec ‘Voice of Theatre‘ tölcsérsugárzót – amelyek a régi mozikban voltak elhelyezve a vászon mögött monóban – rákötök egy akármilyen félvezetős végfokra. …hát mit is mondjak?

Semmi sem marad meg a hatvan éve csodált hangjukból. Egy zavaros hangmaszlag lesz a  tölcséres rendszer megszólalásából, és riasztóan megjelenik maga a tölcsérrezonancia, vagyis sivítóan tölcséres lesz (szubjektíve) a hangjuk. Ebben az esetben is megint a legjellemzőbb jelző, hogy KOPOG az egész.

Az első részben írtam, hogy a fém-csévetest miatt mindenféle csillapító műanyagokkal vonják be a hangszórómembránokat, hogy csillapítsák a fém-csévetest által okozott csörömpölést, de ehhez még azt is hozzáfűzném, hogy ezt az említett, rettenetes KOPOG-ást is próbálták valahogy csökkenteni. Tudtommal a bextrém vált be erre a legjobban.

Mivel a hangszóróipar átállt erre a „tévedésre”, az lett az eredmény, hogy magán a felvételeken ezt a frekvencia tartományt (pl ‘K’ betű), erősen, akár 20dB-el is kiemelik, emiatt ezek a felvételek „egészséges” rendszereken idegesítően kattognak.

Ezt az állításomat könnyen ellenőrizheted, ha rámész a youtube-ra, vagy egy híres előadó remastered CD-jét (ott a legjellemzőbb) meghallgatod. 

Manapság már szinte minden felvételt egyszerűen tönkretettek ezzel a keveréssel, mert nagyon idegesítő ezt hallgatni a borzalmas éneksziszegés mellett, amit szintén vagy 20dB-el kiemelnek a felvételeken.

Héééé!? 20dB, az egy iszonyatos magas érték, hiszen, már 1dB-t is jól hallani – persze egy rendes high-fidelity rendszeren. Igen, high-fidelity-t mondok (írok), de hát miért nem high-end-et?

Mert nem is tudom, hogy ebben az új divattrendben (high-end) mi jót hozott a zenehallgatás terén, vagyis élményben, azon kívül, hogy egy őrület folyik pl. a kábelek körül, az erősítők kritikán aluliak (ismételten elnézést), és maguk a hangsugárzók is nagyon gyatrák és egyben érthetetlenül drágák. Tisztelet a kivételeknek, mint pl. a Magneplanar, egy-két igazán jó elektrosztatikus, vagy az Apogee szélessávú ribbonja.

DE(!) érdekes, hogy ezek az új dolgok is mind-mind sokkal jobban szólnak, ha TELJESÍTMÉNY ILLESZTETT KIMENETŰ erősítőkre vannak rákötve.

Tévhit pl., hogy a Magneplanar dipolsugárzónak nincs mélye. Igen, nincs, de ha egy ‘szabályos’ impedancia illesztett rendszerre kötöm rá, egyből van mélyhangja is, SŐT, nem is akármilyen.

Minden állításom melyeket leírok ELLENŐRIZHETŐ, ugyanis nem az a célom hogy lehúzzak mindent, hanem hogy tiszta víz kerüljön a pohárba, és az hogyan is történjen?

Először is, a zavaros vizet kell kiönteni belőle.

ÉS MOST KEZDEM EL A „NAGY NEM ÉR A NEVEM-et”, ami annyit jelent hogy titokban(!) a nagy gyártó cégek mindent tudnak erről a disznóságról, mármint, hogy a félvezető megjelenésével eltűnt a zenehallgatás LÉNYEGE és élvezete.

Én kb. 1970-re teszem a fordulópontot, mert a stúdiók is akkor kezdtek el rossz hangú, fejbe vert, dinamikátlan hanglemezeket KIKEVERNI.

Az első „remek” példám egy elektroncsöves grundig tk-320-as sztereó magnetofon, aminek (csak) a végfokát viszont már lecserélték félvezetősre, mint akkori nagy újdonság, Ez a magnó sokba került, 1969-ben kb. egy bogárhátú Volkswagen árába.

… és, hogy miért ezzel a magnóval kezdem?

Mert a sors fintora, hogy pont hozzám került ez az első félvezetős végfokkal rendelkező Grundig termék, ugyanis pár évvel ezelőtt akartam magamnak egy szalagos – lehetőleg elektroncsöves – magnót vásárolni.

Valahová Pécs környékére el is utaztam érte, hogy átvegyem személyesen ezt a még működő jószágot csekély 25 ezer forintért, és amikor hazaérve levettem a magnó dobozát, rácsodálkoztam valamire. Na, itt kezdődik a lényeg!

A dobozban a két szélén mindentől távol(!) 2 fekete, középméretű ellenállás van elhelyezve egy kis bakelit szegecses nyákra, távtartókkal (nyilván forró tud lenni azért helyezték el így). 

Mivel szaki vagyok, rögtön megkérdeztem magamtól hogy mire valók ezek az ellenállások, és minek rakták bele a dobozba ilyen furcsa módon? Gyorsan letöltöttem a magnó pdf-jét, és látom a kapcsolási rajzon hogy ezek az ellenállások 15 ohmosak (R182-282) és a magnó belső 4 ohmos hangszórójával vannak sorba kötve (!!!!)

Micsoda? Háromszor annyi teljesítményt zabáltatnak el a végfok erejéből erre az ellenállásra, mint ami a belső hangszóróra jut?

Hát igen, ez egy súlyos kényszerlépés volt a tervezőbrigád részéről, mert a jól bevált, sikeres, beépített grundig hangszórójuk, amit egy évtizedig csiszoltak, hogy jól szóljon 70Hz és 15Khz között és nagyon sokat el is adtak a magnójukból – főleg a grundig tk-47-esből amiben ugyanez a hangszóró van -, ezzel az új, félvezetős végfokkal egyszerűen eltűnt a grundig hangszórójuk VARÁZSA.

Azért ebben a húzásukban két csúnya dolog is van! Az egyik, hogy kifelé, a külső  hangszóró-csatlakozóra már közvetlenül, mint „rövidzárhajtány” van kötve a végfok! Hétköznapi nyelven szólva, be is volt parázva a tervezőbrigád, mert a hangszín-szabályzóval ebben a félvezetős magnóban sokkal erősebbre vették a mély-magas kiemelést, mint korábban. A loudness-t, a fiziológiai hangerő-szabályzási borzalmat is, itt már 2 lépésesre, és sokkal erősebbre tették mint a csöves elődnél – nyilván azért mert kipróbálták külső hangszóróval és hallották hogy halkra véve a hangot a mélyhang egyszerűen eltűnik, a középhang kopog, és a magas pedig kevés lett (erről írtam a cikk elején).

A másik csúnya és még nagyobb disznóság az, hogy ez egy európai nagy, mamutvállalat és semmit nem szólt kifelé a ‘szakzsargonba’ erről a kínlódásukról, vagyis erről a NAGY problémáról, hanem maguk is helytelenül, a hangszóró-csatlakozónál már nem impedanciával mentek ki, hanem feszültség generátorosan. (Csöves erősítőknél mindig nagy gond volt a WATT hajsza, ez is hatással lehetett rájuk.)

Nyilván azért nem szóltak semmit erről a 15 ohmos ellenállásról, ami belül van, mert szégyellték, hogy építenek egy több mint, 15 wattos végfokot az 5 wattos hangszórójukhoz, aminek a nagyobbik részét egy ellenálláson kellett eldiszipálniuk, hogy a TELJESÍTMÉNY-ILLESZTÉS SZABÁLYA valamennyire megmaradjon, és az addig jól bevált hangszórójuk továbbra is úgy szóljon, ahogy ez egy grundig magnótól megszokott volt.

Még egy dolog, hogy ezzel a 15 ohmos ellenállással párhuzamosan, be kellett kötniük egy 100uF-os kondenzátort, mert (én már tudom hogy) a hagyományos ellenálláson elvesznek a tranziensek, mivel a hagyományos ellenállás olyan, mintha a végfok és a hangszóró között levő kábel anyaga vasból lenne! Ezért van az Ultraphysics Conductive Line rézből kialakítva, mint soros ellenállás, a ‘voltage-pumping’ és bármilyen hangsugárzó közé, mint egy külső IMPEDANCIA adapter. Erről majd írok később (mindenre kiterjedő részletezettséggel).

Az érdekesség azonban az, hogy ez a conductive-line már kész volt, és kb. 1 éven keresztül már ezen keresztül hallgattam zenét, mielőtt ez a grundig renitens magnó hozzám került.

Nem tudom, hogy ha előtte jutottam volna ehhez a magnóhoz, az segítség lett volna vagy sem a conductive-line megalkotásához (szerintem igen), 

Így viszont hogy időben utána került hozzám a grundig, nagy visszaigazolás ettől a terméktől, hogy igazam van, és jó úton járok az igazi high-fidelity felé, ami régen egyszer már megvolt mindenkinek, de elúszott a tranzisztoros erősítők eljövetelekor.

Folytatom:
Farkas Péter 

Megosztom: