Találkozásaim az audio pc-vel

English language can be selected in upper left corner (British flag).  Amikor „83-ban megjelent a CD-formátum, nagyon sokáig mereven elutasítottam, majd pusztán csak kényszerből, másodkészülékként használtam. Be kell, hogy ismerjem, ezt utólag nagyon-nagyon megbántam. Az „utat” és a miérteket a korábbi „Oracle” posztokban olvashatjátok. Ebből okulva, azóta sokkal elfogadóbb lettem! A CD-t leváltani készülő (leváltó?) hálózati-lejátszó, audio pc fejlődését figyelemmel kísérem, sőt jelenleg is orosz jazz felvételeket hallgatok a youtube-ról egy internetre kötött Pioneer BD-játszón keresztül. Kifejezetten élvezem.

Első találkozás

A dedikáltan csak zenelejátszásra, filmnézésre használt audio és video pc-kről évekig csak olvastam és emésztettem az információkat. Abszolút elfogadtam az analóg táp (sőt, tápok) szükségességét, bólogattam a csöves egyenirányítás hangra gyakorolt jótékonyságát olvasva is, evidensnek tartottam készülékház csillapításának fontosságát… Azonban úgy éreztem, van még hová fejlődni, egyre több a fehér folt. Ilyen előzmények után látogattam meg Laci (Menyus) barátomat és saját fejlesztésű audio pc-jét Velencén, aki korábban is, a látogatás alatt is rengeteget mesélt nekem a pc-ben rejlő lehetőségekről és persze a megoldandó problémákról.

A zenehallgatás pozitív és negatív élményt egyaránt hozott. Egyrészt élveztem a hang legapróbb rezdüléseit, a ritkán hallható felbontást, a rengeteg színt, másrészt zavart a tér mélységének teljes hiánya és a hang lelketlensége.

Második találkozás

Laci folyamatos tervezésben, fejlesztésben van, így mintegy fél évvel később meghallgattam az aktuális állapotot is. A két meghallgatás között kicserélődött a rendszer hangsugárzója (Martin Logan helyett Vienna Acoustic lett), ami csak tovább fokozta a negatív és pozitív élmények szélsőségességét. Az ekkor hallható hang szinte felfoghatatlan mértékű energiákkal rendelkezett a teljes frekvenciasávban, tovább nőtt a felbontás, a részletek megjelenítése, de egyben minden rideggé, fárasztóvá is vált. Leginkább azonban az énekesek azonos hangszíne, az emberi hang melegségének teljes hiánya zavart – a korábbi hangkép számomra jobb volt.

Lacival „kielemezve” a pozitív változások és a múlt visszakívánása közötti ellentétet, arra jutottunk, hogy korábbi hangsugárzója, a Martin Logan által nyújtott könnyedség, levegősség hozzám közelebb áll, mint a második látogatásomkor használt Viena Acoustics hangsugárzók energikussága. Ez elfogadható magyarázatnak tűnt, hisz önmagam is panelsugárzót, Magneplanar-t hallgatok.

Harmadik találkozás

Néhány nappal ezelőtt Laci beállított hozzám egy nagyobb, meg egy kisebb kartondobozzal és két karvastagságú Stealth tápkábellel. Lepakolt, amivel először a szobám megszokott rendjét borította fel, mert hol kis asztalt, hol egy monitort, hol egeret kért, majd HDMI-kábelt, elosztót – én meg rohangáltam le-föl a házban, hogy kívánságait teljesítve, mindent behordjak a zeneszobába. Ezzel még úgy igazából nem zaklatott fel, de ezután audio-pc-jét rácsatlakoztatta a DAC-omra, majd bekapcsolta – ez utóbbit nem kellett volna…

Egy Pro-Ject CD Box RS futóművet és a hozzá tartozó RS-DAC-ot használok, amiből a futóművet helyettesítettük a PC-s forrással. A meghallgatott felvételek mindegyike jobban szólt, mint amit megszoktam rendszeremtől, de elsősorban ne afféle műszaki paraméterekre gondoljatok, hogy több mély, magas, dinamika, hanem többféle és jobban átélhető érzelem, energianövekedés a teljes hangtartományban, nagyobb kontrasztok, több szín, több hangjegy(!), nagyobb szoba… Nagyon nagy élmény volt minden felvétel hallgatása, függetlenül attól, hogy CD-rippet, vagy nagy felbontású felvételt hallgattunk – őszintén megdöbbentett, mennyire jól szól a rendszerem.

Ahogy melegedett be a PC – már leírni is nonszensz -, vált minden egyre valóságosabbá és az elcsépelt jelzőt említve, antagonisztikus ellentétként egyre analógosabbá. Talán megköveznek most néhányan, de az otthonomban megszólaló echte digitális hang (csupa egyesből és nullából) nagyobb élményt jelentett, mint amit valaha bárhol hanglemezről hallottam – van kb. 1200 LP-m. Természetesen feltétlenül hozzá kell tennem, hogy rengeteg olyan kiváló lemezjátszó, hangszedő létezik, melyeket még nem volt szerencsém hallani, tehát amit kijelentettem, távolról sem általánosításként, hanem saját élményként szabad csak értelmezni.

Ez már kifejezetten tetszik

Sok mindent ki lehetne emelni, ami maradandó élményt nyújtott, de a legfontosabb, az emberi hang megjelenítése, ami nem egyszerű feladat. A King’s Singers énekeseit hallgatva, minden szereplő jól körülhatárolhatóan elkülönült, még a magasságuk is egyértelműen érzékelhető volt, az énekesek hangja pedig időnként hátborzongatóan valódinak tűnt. El tudom képzelni, hogy „avatatlan fül” számára kifejezetten félelmetessé válhat az ilyen hang, mert „az ott állnak előttem”, de nem látom őket nehezen összeegyeztethető. Azaz, valójában mégiscsak látni, mert az agy hozzáképzeli őket a hanghoz. A másik ilyen élmény a Kaláka megszólalása, akiket nagyon gyakran hallottam élőben, mindenféle hangosítás nélkül. Természetesen belefér még sok-sok minőségi lépcsőfok a valóság és a PC-ről a szobámban megszólaló ének- és hangszerhangok közé, de már túllépte azt a küszöböt(?), amikor az agyunk már nehezen hiszi, hogy reprodukciót, digitálisan tárolt hangokat hall.

A tér minden felvételnél hatalmas, balra-jobbra a szobám falain túllépő volt (de csak miután bemelegedett a PC), a hátam mögül pedig nagyon sok visszhang, teremhang szólalt meg. Érdekes módon, amíg CD-futóművemet használva a hangkép tömege elsősorban a hangsugárzók mögé koncentrálódik, addig PC-ről inkább a hangsugárzók előtt, illetve velük egy vonalban épült fel.

Feltétlenül meg kell említenem, hogy a PC-s forrás nem változtatta meg a rendszerem megszokott tónusát, arányait. Minden egy picit melegebb, kerekebb maradt – amit nagyon szeretek, más számára pedig akár hiányérzetet is kelthet -, de mégis mindenből több részletet, hihetőbb hangokat jelenített meg.

Konklúzió az nincs. Azaz annyi mégis csak van, hogy a pc fejlesztése, az újabb és újabb ötletek egyre jobb hangminőséget eredményeznek, tehát nem beszélhetünk globálisan pc-s hangról. Ezzel együtt, nem rohanok holnap PC-s lejátszásra átállni, de már nem zárom ki kategorikusan a lehetőségét.