Az ‘áramvonalas’ IC-kábel története

Ebben a cikkben Farkas Péter az IC-kábel problematikájával foglalkozik, és javaslatos tesz egy házilagosan is kivitelezhető, rendkívül zajtalan, nagyon jó megoldásra. Ezennel át is adom neki a szót.

Aki ismer, tudja hogy én sohasem vettem igazán komolyan a készülékek közötti kábelek hatásmechanizmusát, mert több évtizedes tapasztalatom hogy ugyan számit hangban ha cserélgetem a  kábeleket de egyik IC-kábel sem volt mindenben jobb a másiknál, mindig valami csináltság érződött hangban a szuper drága avagy az olcsó bármilyen kábelek között.

Valahogy nem érdekelt, hogy mit használok IC-kábelnek.

Több, úgynevezett szuperkábel is járt nálam az elmúlt években – csupán kíváncsiságból, mert szélsőségesen szkeptikus voltam az ügyben. Járt nálam Siltech (ezüst), az összevissza fonott, drága Kimber, egy nagyon drága, vastag ezüst Van del Hul (métere 1000 DM volt annak idején), sőt még a tisztán szénszálas Van den Hul kábelt is meghallgattam.

Az igazság az, hogy ezek közül, ha bármelyiket is bekötöttem az általam használt olcsó, standard japán IC-kábel helyére, mindig valami pozitív varázslat érződött a hangban, sokat javult is valami, de hosszútávon hiányzott belőlük a megszokott semlegesség (a semminek a különös definíciója). Hiába volt gyengébb a standard kábel mégis nyugodtan visszakötöttem és vissza adtam ezeket a drága kábeleket a tulajdonosoknak.

Sokat foglalkoztam erősítők tervezésével és kivitelezésükkel, meg több hangfalat is építettem. Manapság már nagyon jól szól nálam minden – 30 év folyamatos és állandó keresgélési káosz után.

A napokban meglátogatott egy barátom, megszállott audiofil, aki főleg klasszikus zenét hallgat otthon, és mikor belehallgatott az audió-rendszerembe, azt mondta, hogy nagyon jól szól nálad a zene Péter. Minden szempontból nagyszerű a hang, csak azokat a borzasztó PVC kábeleimet is hallja benne. Mondom, de hát minden kábel PVC ami a piacon van, vagy a TEFLON, amit nem jó hallgatni valamiért.

Azt mondja a barátom, hogy igen, a teflon kemény hangú, és ő sem szereti, de a PVC meg nem engedi, hogy a hangok kicsengjenek –  túl hamar elcsendesedik a hangok után, vagyis fejbevert az egész, a mélyhangok meg gerjednek, nem természetesek. Mondom, hogy mire gondolsz? Van olyan kábelanyag, ami jó?

Igen a POLIPROPILÉN szigetelésűek, de olyan amiben a réz nincs előónozva, és semmiképp nem OFC borzalom.

Igazán? – kérdem én, de hol tudok ilyen összetételű kábelt venni, hogy kipróbálhassam? Erre a barátom azt mondta: oké hazamegyek és áthozom az általam megszerelt polipropilén tiszta rézzel levő kábelt és meghallgatod, hogy miről is beszélek.

Meg is történt a művelet, és jéééé? Tényleg jóval szebb lett tőle a rendszerem hangja. Mondom neki, hogy kell nekem ilyen drót (?) sok méter, mert kísérleteznék vele, mert voltak és vannak ötleteim a dologgal kapcsolatban. Azt mondja: rendben, adok bár nem túl sok van nekem felhasználatlan.

Kaptam tőle 13 métert ebből a POLIPROPILÉN finomságból, mert nem annyira egyszerű beszerezni. Na! – és hát itt kezdődik, hogy miként használjam fel ‘jól’ ezt a 13 méter drótot? 

Először is, tudnom kell hogy mi is az igazi probléma az egész IC-kábel dologgal, mert nem kevesen bújtak bele ebbe a témába, és sok-sok gyártmány is lett a világon, de mindenes(!) csodakábel, továbbra sem létezik, és engem a megoldás vezérel, hogy igenis legyen csodakábel – a többihez viszonyítva.

Először is, a tudományos alapokat kell figyelembe vennem, amik persze nem szerepelnek a hagyományos fizika tételekben, mert akkor már lett volna megoldás másoknál is. 

Az első nagy probléma, hogy van két készülékdobozunk (amik zárt rendszerűek) és ezeket a dobozokat akarom összekötni „hangkábellel” vagyis interconnect-el. A probléma ugyanis az, hogy a két készülék máshol helyezkedik el a térben (vagyis nem zárt rendszer onnan kezdve, hanem két zárt rendszer külön-külön) és ha bármi ami máshol van a valós térben arra másképp hat az alap elektromos tér, ami körülvesz mindent a világon. Ezek kozmikus zajok, különböző töltések a levegő által, és ki tudja még mi(??) hat rá ezekre a dobozokra, vagyis készülékekre, és ha össze akarom kötni egy kábellel hogy zenét vigyek rajtuk keresztül, egy nagy gond lesz, ugyanis a két doboz mivel más helyen van a térben köztük eltér szinte minden elektromosan, és ez az eltérés – ami DC-től a nano hullámokig van – a kábelt támadja HOSSZIRÁNY-ban, és ez a tény a kábel földjére is ugyanúgy igaz.

A probléma ezzel az, hogy a zenei jelet, amit a két dróton keresztül akarunk továbbítani (sztereónál négy dróton), egy zenei szempontból teljesen idegen elektromos jel modulálja időben (inkább mint amplitúdóban), mivel hosszirányban van a kábelen és zavarjel a két doboz különbsége miatt (elektromosan) létezik. Ez azt jelenti, mintha a kábel hossza változna összevissza miközben a zenei jelnek konstans érték kellene ahhoz, hogy tiszta legyen a hang, mint a zárt rendszeren belül.

Megjegyzés! – hogy erre az egész ügyre még az is rákerül, hogy a két doboz be van kötve külön-külön a hálózatba (tápellátásba), ami további rettenetes dolgokat művel az interconnect kábellel. Tehát, az elején irt okfejtésem, két, elemmel (akkumulátorral) működő dobozra értendő (ugyanis még úgyis fenn áll a nagy probléma). 

A második, szintén nagy probléma, hogy ezeket a drótokat árnyékolni is kell a külső térrel szemben, ami viszont KERESZTIRÁNYba támadja a hangkábelünket, és zúg is, ha az árnyékolatlan (elemes rendszernél is zajt visz be, nem 50 Hz-est, hanem mást).

A tudomány az lenne, hogy miként bánjunk ezzel a két problémával hogy megszűnjön a hatása zenehallgatáskor. (később kifejtem)

A harmadik probléma maga az anyag, a szigetelési és vezetési anyagok amiket használunk kábelkészítésnél. Nem konkrétan a kapacitás vagy induktivitás jelenti a problémát (ezek csak kis mértékben). Hang szempontjából(!!) nincs jobb vezető mint a hagyományos réz, amiben semmi ötvöző adalék anyag nincs. A speciálisan kristálykezelt réz, mint pl. az OFC vagy LC OFC lehet hogy fizikálisan nagy tisztaságú (mert annak hívják), de ha zenét viszek rajtuk keresztül, egyáltalán nem jók, sokkal zavarosabban szólnak mint a normális régi réz (van valami saját hangjuk a zene mellé).

Sokan szeretik az ezüst kábeleket, de az én gyakorlatomban valamiért kerülöm őket, sok-sok próba után is, mert csilingelnek, de akkor is, ha a zenében nincs olyan hang aminek csilingelnie kéne.

Az alumínium a harmadik lehetőség. Hangszórók tekercseinél használják a könnyű fajsúly miatt, hogy csökkentsék a hangszórómembrán tömegét. Ha alumíniumot próbálok interconnect-nek (ijesztő, hogy forraszthatatlan egyszerű eszközökkel) egy érdekes hangszín kerül elém. Eltér a réztől is az ezüsttől is, egy harmadik hangféle. Jó a basszusa, a középhang könnyed, a magas meg sohasem érdes, emiatt sok berendezésbe jól illeszkedne, amiben ezek a fogyatékosságok vannak jelen.

Tehát, maradok a réznél, ezzel az anyaggal keresem meg a megoldást.

Jön még a szigetelőanyag kiválasztása. Nyilván a ‘semmi’ a legjobb, de kivitelezhetetlen, a zománcbevonatú rézdrót katasztrófa a hangra, nyomott és kemény a hang tőle (egyszerre).

A mindenki által használt pvc-ről szintén kiderült nem is olyan rég (nálam) hogy tönkreteszi a zenét mindegy hogy ki gyártja, ugyanaz hangra, eltűnik a ‘sustain’ vagyis a hangok lecsengései, és a mélyhangokra valamiféle gerjedés kerül – szörnyű hogy szinte minden kábelt ezzel az anyaggal gyártják.

Persze alternatívaként teflont használnak szigetelőként, aminek remek a nagyfrekvenciás tulajdonsága, szinte olyan, mint magának a levegőnek, de hangra kemény, rosszul mondva műszaki a hangja (az ezüst is remek nagyfrekvenciásan DE …).

Hangra (kábelnél) két szigetelőanyag maradt ami ‘jó’, a papír és a polipropilén.

Érdekes, hogy a legjobb hangú kondenzátorok is vagy papírból, vagy polipropilénből vannak – lehetséges, hogy azért szólnak jól, mert nem tárolják magát a töltést miután kisütötted elektromosan, erről ismertek.

Akkor most jöhet a tudományos okfejtés, hogy miként kell helyesen bekötni a drótokat és az árnyékolást a két készülék doboz között, hogy legyen egy teljesen semleges és tiszta hangú interconnect kábelem (ez lenne elméletileg a csodakábel).

Oké, tehát csinálnom kell egy ‘áramvonalas’ kábelt, ami azt jelenti, hogy figyelembe van véve, hogy honnan hová kerül a zenei jel, vagyis az áram helyes iránya az, hogy a forrás hozza létre az áramot, és a másik vége a kábelnek a fogyasztó, vagyis elektromosan a lezárás.

A TÉTEL: ha ezt az ‘áramvonlas’ konstrukciójú kábelt fordítva (irány) kötöm be, akkor szörnyűen kell, hogy szóljon, ez legyen az elv. Ide muszáj egy megjegyzés. A hagyományos kábeleknél is meg szokták adni az irányt – arról van szó, hogy magát a vezető anyagát melyik irányba húzták mechanikusan, és aszerint adják meg az irányt. Azonban van ebben a dologban egy nagy pongyolaság is, hiszen a belső vezető iránya a forró érnek pont fordítva kellene hogy legyen a hideg érrel szemben, hiszen maga az ‘áramkör’ oda-vissza jön létre, de ezt nem veszik figyelembe. 

A másik dolog, hogy a hagyományos kábelt ha fordítva kötjük be, csak kicsit tér el a hangjuk szinte, az észlelés határa alatt van (sokaknál), de az is számít (sőt), hogy ha sokáig használjuk  a kábelt egy irányban és ha megfordítjuk, halljuk hogy érdesebb lesz a hangja – ami szinte többet számít mint hogy maga a gyártó melyik irányt adta meg gyárilag. (igen, a bejáratódási elv)

Az ‘áramvonalas’ IC-kábel

Nem fejtem ki a hibás elektromos drót és árnyékolási kötéseket, mert abból is van rengeteg variáció, hanem csakis a megoldást mutatom be, ami megfelelt a fizikában, vagyis remek a hangja és a tétel szerint, ha fordítva kötöm be, rögtön szólna valaki hogy azonnal kössem vissza az eredeti irányba, mert hallgathatatlan.

KIVITELEZÉS

Anyag: polipropilén és vörösréz. Az áramvonalas kábelhez összesen 6 vezeték érre (2×3) és két árnyékolásra van szükség. Mi? – mondaná a mérnök, minek ennyi szál? Ahogy jeleztem az előbb, csakis a megoldást írom le, a buktatókat nem (nagyon hosszú lenne kifejteni őket).

A HOSSZIRÁNYÚ zavar ellen, amit a két készülék okoz a kábelen (pl.kozmikus zaj) csakis úgy lehet kioltani, hogy az első meleg drótszálat, ami a forrás kimenetére van kötve végigmegyek a kábel másik végére, de onnan visszahozom a jelet egy másik drót szállal (mellette) a forráshoz ugyanabban az 1-es árnyékoló csőben (hívjuk így), azért, hogy ne legyen induktivitása az első szálnak, és fontosabb, hogy azonos (!) legyen időben a drót két vége, Na jó, de ugyanott vagyunk ahonnan kiindultunk a két drót vége (mindkettő) a forrásoldalon van. Igen, de ezt a visszahozott jelet egy harmadik drótszálra kötöm a forrásoldalon (a második drótra) amit viszont a másik, 2-es árnyékoló csőben halad végig és ezt a harmadik drótszálat kell bekötni a kimenetre (melegpont)!

Mi is történt így? Kaptunk egy adott kábel hosszon egy induktív mentes, és egy induktív szálat, melyek sorba vannak kötve, de a tér szempontjából párhuzamosan vannak, emiatt kiesik a kábel két vége között az idő mint a nagy hang-rongáló paraméter.

A másik drótszál, amin a föld-et viszem a forrástól szintén végigmegyek a kábel másik végére, és ugyanúgy visszahozom a jelet a forráshoz, de ez a 2-es árnyékoló csőben fut párhuzamosan a melegpont harmadik induktív szálával, és ez a visszahozott un. föld drótnak a végét a forrásoldalon kinevezem tulajdonképpen a ‘O’ (képen „x”) azaz nullának, ahol a legcsendesebb pont van.

Vagyis a HOSSZIRÁNYÚ zavar amit a két doboz okoz, annak a KÖZEPE elektromosan és így nyilvánvaló hogy az 1-es és a 2-es árnyékoló csövet erre a pontra forrasztom vagyis kötöm, sehová máshová(!), vagyis mind a két árnyékolás (cső) másik végét nem szabad bekötni sehová, szabadon van.

Sőt, jó tudni, hogy még egymáshoz sem szabad bekötni az árnyékolást a kábel kimeneti részén, így a KERESZTIRÁNYÚ zajjal szemben teljesen immunis lesz a kábel, csendes is lett teljesen (eredmény).

Az utolsó, 6. drótszál meg ezt a visszahozott földszálra kell kötni, ami egyben a kábel nullája is lett az árnyékolásokkal együtt, amit viszont az 1-es árnyékoló csőben kell vinni ami párhuzamosan van az induktívmentes meleg (két) drótszállal és ezt a 6. drótszál másik végét kell a bement földjére kötni.

Ennyi. nagyon érdekes az, hogy a két árnyékoló-cső vagyis harisnya egyik csatlakozó földjére sincs(!!) bekötve, mert minden kábel leggyengébb pontja pont ez, hiszen a pl. a kozmikus zajt azonnal eljuttatja a kábel másik végére és azt ‘kapacitíve’ ott helyben csatolja a másik csatlakozóra, hiszen a nano hullámokra bármi kis kapacitás rövidzárként viselkedik. 

Gyakorlat, vagyis a meghallgatás

Igen, ez a kábel TELJESEN ESZKÖZTELEN lett zeneileg, és rendkívül csendes, de nem fizikálisan értem a csendest, hanem a hangszerek hangjára gondolok, hogy nem kíséri végre a megszokott idegen valamiféle zaj, avagy zajféle (ezt nem sejtettem előre, mint eredményt). Több óra hallgatás után visszakötöttem valami hagyományos kábelre és szinte riasztó a különbség – tehát merészen merem hívni csodakábelnek.

Az utolsó próba nyilván hogy bekötöm fordított irányba és érdekes, olyan lett a hangja mint a hagyományos pvc kábelemnek (hiába használtam polipropilént ehhez a kábelhez).

TEHÁT, AHOGY A TÉTEL ÁLLT, AZ ‘ÁRAMVONALAS’ KÁBELT NEM LEHET FORDITVA HASZNÁLNI, vagyis lehet, de akkora különbség hangminőségben, hogy ha utcáról behívok bárkit, az azonnal megjegyezné, hogy az egyik irány tisztán szól, míg a másik irányban zavaros fejbevert, sőt tompa is. Vagyis a rosszirány szól úgy mint a többi kábel, ez lett a tanulság.

Ha valaki nem építi meg saját maga az ‘áramvonalas’ kábelt, hanem tőlem szeretne vásárolni, sőt csatlakozókat is akar rá, megteheti.
Felhív telefonon: Farkas Péter  +36 20 998 2793 (Megjegyzés annyi, hogy pár darabot összeforrasztok hogy elinduljon az ügy, de én nem fogok nagyüzemű termelésbe fogni, mert rengeteg más dolgom van.)

Az árak:

50 cm hossz ára párban (sztereó) 50 000 Ft
1 m hossz ára párban (sztereó) 70 000 Ft
1,5 m hossz ára párban (sztereó) 90 000 Ft
2 m hossz ára párban (sztereó) 110 000 Ft
3 m hossz ára párban (sztereó) 140 000 Ft
Az ár a csatlakozók árát nem tartalmazza. 

Megosztom: