English language can be selected in upper left corner (British flag). Rögtön az elején tisztáznom kell, hogy a jelenség amiről most írok, évtizedek óta ismerős számomra, számtalanszor, számtalan készülékkel, hangsugárzóval, kábellel megtapasztaltam, sokat beszélgettünk róla pro és kontra, de ennyire pregnánsan még soha senki és semmi nem törölte a „képembe” – mármint, hogy a jelenség igenis LÉTEZIK!
A fórumokon a különféle hasznos és értékes beszélgetések, a hifi- és zenehallgatási kultúrát előbbre vivő posztok, hozzászólások mellett sajnos nagyon sokszor kell „megküzdeni” a „tankönyveket” szinte szó szerint idéző ám az adott témában semmiféle valós tapasztalattal nem rendelkező fórumtársakkal. Elfogadom, hogy minden soruk és szándékuk abszolút segítőkészségből fakad, legjobb tudásuk, ismereteik szerint írják le mindazt, ami gyökeresen ellent mond a tapasztalatnak, de ez a fajta „elfogadási készség” visszafelé már erősen hibádzik, sőt, még tapasztalni sem hajlandóak – ez utóbbi a legszomorúbb.
Két rendkívül gyakori beszélgetési téma a CD-futóművek „sajáthangja” és a különféle készülékek, kábelek bejáratódási szüksége, beégési ideje. Vannak, akik hasonlítottak már össze különböző CD-futóműveket, éltek át bejáratódási folyamatot, netalán módjukban volt bejáratott és gyári „szűz” készüléket összehasonlítani. Az általuk megosztott tapasztalatokat a „tankönyvi” hozzászólók hamisnak, önpszichózisnak nevezik, egyrészt, mert szerintük minden CD-futómű (digitáliskábel, stb.) teljesen egyforma, mert csak 1 és 0, másrészt a bejáratódási folyamat pusztán a gyárak marketingdumája…
Tehát, pl. az ARC azért hívja fel a figyelmet a 600 órás bejáratódási ciklusra, hogy a gagyi ARC-elektronikák rossz hangminőségéről eltereljék a figyelmet, a 600 óra alatt pedig a vevő majd megszokja a sz@rt… – Félre értés ne legyen, ezt nem én mondom, hanem több évnyi és több száz, a témába vágó hozzászólások zanzásítása (konkrét válasza).
A rövidke bevezető után jöjjön a „képembe röhögő” megvilágosodás.
CD-játszóm egy három dobozos Pro-Ject RS trió, ami különálló analóg tápot, DAC-ot és CD-futóművet tartalmaz. Anno, amikor megvettem, annyira tetszett a hangja, hogy a jövőre gondolva, a trióhoz rendeltem egy tartalék CD-mechanikát és fejet. Az akkori forgalmazó, talán lustaságból, talán baráti gesztusként, de tett visszautasíthatatlan ajánlatot, így az alkatrészek helyett hazahoztam egy komplett és még ki sem csomagolt CD-futóművet. Tehát egyszeriben 2 futóművem lett, melyekből az egyik rákerült az állványra és azóta használtam, a másik pedig dobozában pihent egészen tegnapig.
A használatban lévő futóművem az utóbbi hónapokban el kezdett egyre gyakrabban hibázni, letiltani, „kerregve” keresgélni. Csütörtök estére úgy döntött, hogy köszöni szépen, de szeretne egy új fejet. Szétszedtem, és konstatáltam, hogy a fejcserét, vagy a komplett mechanika cseréjét nem úszom meg. Néhány óra is eltelt, mire eszembe jutott, hogy ember, de hát a „fiók mélyén” ott egy kicsomagolatlan komplett CD-futómű.
Fültől-fülig vigyorogva és vállamat elégedetten ütögetve az előrelátásomért kicsomagoltam az „új” CD-futóművemet, feltettem a polcra a régi helyére, bedugtam a kábeleket, bekapcsoltam a készüléket és egy kicsit hagytam melegedni. Elpakoltam a régi CD-játszót, elpakoltam a szerszámokat, ettem, ittam a megkönnyebbülés örömére, majd néhány óra múlva leültem zenét hallgatni a teljesen új készülék elé…
A megszólaló hangtól meglepődtem – de nagyon -, majd elzokogtam magamat és nekiláttam hibát keresni. Ellenőriztem a kábeleket, ellenőriztem az alátámasztásokat, a vízszintest, megnézetem a tápgenerátoron az áram paramétereit… Ezután újra indítottam egy másik lemezt, de nem történt csoda – legalábbis pozitív nem. Az új CD-futómű a kb. négy éves és sok-sok ezer órát használt régihez képest rendkívül rosszul, torzan, durván csörögve és monóban szól.
Mielőtt bárki is a bejáratódás ennyire nyilvánvaló fontossága és minőségváltoztató szerepe helyett elfogadhatóbb magyarázatot keresne, a két CD-futómű gyári száma: 29930 és 29932.
Comments