A legkisebb is számít – CD-leszorító korong

CD-játszó, tuning

Mire a CD-játszók (és vele a különböző optikai-lejátszók és formátumok) szép lassan eltűnnek a köztudatból, egyre több hifista kezdi elfogadni (mert tapasztalják), hogy a digitális formátumok futóművei (forrásai) pont annyira érzékenyek a mechanikus rezgésekre, mint analóg társaik. Ugyanannyira érzékenyek pl. a CD-leszorító korong milyenségére, mint a lemezjátszók a lemezleszorító-korongokéra.

Sajnos, a fejlődést, a probléma megismerését és (ki)javítását(?) immár 40 éve hátráltatják a “tankönyvi hifisták”, akik szerint minden CD-futómű teljesen egyformán szól, teljesen mindegy, hogy milyen és mennyi adatot olvasnak ki az adathordozóból, mert az adat digitális és különben is, ott a hibajavító-áramkör…

Azonban, aki egyszer is vette a fáradtságot és összehasonlított két CD-futóművet, vagy netalán elgondolkodott azon, hogy a legjobb hangú CD-futóművekben miért is található mindig ugyanazon néhány transzport, az tudja, hogy “valami van” – mert hallja, és / vagy mások (is) hallják.

A CD-játszók (futóművek) tehát érzékenyek az alátámasztásra, az állványra, a készülékház rezgésére, a mellettük dübörgő hangsugárzók keltette rezgésekre, stb. mely zavarhatások ellen különféle módon védekezhetünk – legalábbis mi, zenehallgatók, mert a “tankönyvi hifisták” ebből úgysem hallanak semmit, mert a jel digitális…

Szűkítsük le a problémakört magára a CD-korongra (valamint SACD, DVD, DVD-A, BD korongra) ami egyrészt hatalmas sebességgel pörög, másrészt pedig rezeg, rángatózik, és mindenáron le szeretne repülni a forgatómotor tengelyéről.

Régóta ismert fogás, hogy az optikai korong rezgését csökkenthetjük egy rátett második koronggal, vagy valamilyen csillapító-koronggal. Milliónyi változat létezik, melyek közül a különböző szénszálas megoldások kifejezetten olcsón kínálnak (kipróbálandó) alternatívát.

A próbák során találtam egy magyar hifista társunk által vastag, gumiszerű anyagból készített “CD-rátétet”, ami jobbnak bizonyult, mint a nemzetközileg is igen jónak tartott Marigo Aida, így a CD-játszómhoz – ami felültöltős – azt használom, a BD-játszómhoz pedig az Aida-t.

A korong rezgéseit csökkentő leszorítókkal már gyárilag is felszerelnek bizonyos futóműveket – VRDS -, illetve gyártanak utólagosan átalakítható megoldást – a Philips Pro futóművekhez az Electrocompaniet Spider korongját és kiegészítőjét.

electrocompaniet spider

Azonban bármilyen is az ominózus futómű, egy dolog közös bennük – a korongot valahogy rögzíteni kell a forgatómotor tengelyén. Erre is többféle megoldás létezik – “rugós pöcök”, cd-leszorító korong, ami lehet mágneses, vagy kisebb-nagyobb tömeggel “operáló”.

Ez a blogbejegyzés egy mágneses CD-leszorító korong miatt íródott, amely koronggal igencsak érdekes tapasztalatokat szereztem – mert igen, a legkisebb is számít.

CD-futóművem felültöltős, így az említett, vastag rezgéscsillapító-korongot minden további nélkül rá tudom tenni a CD-lemezekre. A gond, csak a záró-fedéllel van, mert a plusz csillapításra tett cd-leszorító korong teteje rendkívül közel kerül a záró-fedélhez, és bizonyos helyzetekben, vastagabb CD-knél bizony hozzáér.

Mivel két ugyanolyan komplett futóművem van (melyből az egyiknél lézerfejet kellene cserélni), így a kettő közül az egyik CD-leszorító korong tetejét megcsiszoltam – így már nem ér hozzá a fedélhez. Azonban mindig zavart, ha belegondoltam, hogy milyen légáramlatok, mini “tornádók” alakulhatnak ki a CD-leszorító korong környezetében lévő rendkívül szűk helyen.

CD-leszorító korong

Kétévnyi “rémüldözést” végre tett követte, mert alaposabban megvizsgálva a korongot, rájöttem, hogy az egyetlen mozdulattal szétszedhető, és a műanyagházból a lényeg, maga a mágnes-gyűrű kivehető. A rögzítést adó mágnes mérete (szélessége, magassága) alig fele a teljes korongénak, így – elméletem szerint – kevésbé kavarja meg a levegőt.

Az egyik CD-leszorító korongból kivettem a mágnest, a másikat gyári állapotban hagytam, majd jött az összehasonlítás szimplán (vagyis a rezgéscsillapító rátét nélkül), majd a rezgéscsillapító-koronggal.

A különbség ugyan nem nagy, de van akkora, hogy a gyári állapotú CD-leszorító korong visszakerült a dobozába, és innentől kezdve zenehallgatáskor csak a mágnes-gyűrűvel rögzítettem a CD-lemezeimet.

Így ment ez már több hónapja, amikor az egyik látogatásakor Attila barátom kézbe vette a gyűrűt, és feltette nekem azt a kérdést, hogy: “Mi ez az apró lukacska a tetején?” – mert bizony, kiderült, hogy a hónapok óta csupaszon használt mágnes-gyűrű egyik oldalán egy aprócska pont van, a másikon pedig nincs.

Barátom javaslatára gyorsan kipróbáltuk, hogy mi van, ha a “pontos” oldala néz felfelé, és mi van, ha a “pontatlan”? Bizony, nem szól egyformán – teljesen egyértelmű, hogy a pontozott oldalával felfelé jobban szól a CD-futómű. Azóta úgy használom.

Ezután. felvetődhet a kérdés, hogy nem lehetséges-e, hogy a “csupasz” mágnes és a komplett gyári kivitelű CD-leszorító korong különbségét esetleg nem csak a mágnes kétféle helyzete adja?

Természetesen nekem is eszembe jutott, így szétszedtem a gyári állapotban lévő korongomat, abban is felfelé néző jelöléssel helyeztem el a mágnes-gyűrűt, majd belehallgattam egy CD-be azt a gyári koronggal rögzítve, valamint a csupasz mágnes-gyűrűvel is. A sima gyűrűvel változatlanul jobb hangot produkált a futómű, így a gyári leszorító ismét visszakerült a dobozába.

A Pro-Ject RS CD tulajdonosainak mindenképpen javaslom ezt a mintegy 30 másodperc alatt elvégezhető “átalakítást”, de javaslom mindazoknak is kipróbálni, akik másfajta felültöltős CD-játszót használnak, de az abban lévő CD-rögzítő korong szintén mágneses kivitelű.

A jelenségen azonban érdemes elgondolkodni még akkor is, ha különböző okokból nem tesztek, vagy nem tudtok próbát tenni.

Látszólag nagyon egyszerű a magyarázat, mert a mágneseknek pólusaik vannak, melyek helyzetének megváltoztatása van hatással. No de mire is, miért is? A CD-játszóknál használt gyűrű-mágnesek lehetnek sugárirányban, vagy sugárra merőlegesen is kétpólusúak. Ha sugár irányban, akkor mágneses szempontból teljesen mindegy, hogy a gyűrű melyik része néz felfelé, ha sugárra merőlegesen, akkor ismét felvetődik a kérdés, hogy mire hat másként, ha az északi pólus néz felfelé, és nem a déli (vagy fordítva)? Mivel jó lenne tudni (érteni) a választ, így a mágneses terekben jártas olvasók segítségét kérem.

Továbbgondolva a jelenséget, óhatatlanul eszembe jut néhány ősrégi megfigyelés, melyek az évtizedek alatt a feledés homályába merültek, s melyek kísértetiesen hasonlítanak, a mágnes-gyűrűvel kapcsolatos észrevételre:

– A látszólag mindkét felén teljesen egyforma hanglemezalátét (lemezpárna) más hangot eredményez, amikor az egyik fele érintkezik a hanglemezzel, mint amikor a másik. Ez igaz filc, parafa, de a legegyszerűbb gumiból készült alátét esetében is.

– A lemezjátszók hajtószíja más hangot eredményez attól függően, hogy melyik oldala érintkezik a lemeztányérral (kifordítom-befordítom).

– Az akrilból, üvegből készült mindkét oldalukon teljesen egyforma lemeztányérok kétféle hangképet adnak aszerint, hogy melyik oldaluk néz felfelé.

– A készülékállványoknál használatos, és mindkét felületükön teljesen egyforma “polclapok” (üveg, rétegelt lemez, mdf, hdf, stb.) más-más hangot eredményeznek aszerint, hogy melyik felük néz felfelé, melyik felükön támaszkodnak a készülékek.

Biztosan vannak még további, ilyen jellegű megfigyelések a hifi világában, melyek elfelejtődtek, vagy csak egy-egy szűk körben maradtak fenn, de a felsoroltakat talán érdemes (lenne) kipróbálni, és az utókor hifistáinak számára megőrizni.

Megosztom:

Comments

Leave a Reply

EnglishFrançaisDeutschMagyar
Scroll Up