Destination Audio NiKA – ilyen „állatot” még nem láttam…

English language can be selected in upper left corner (British flag).  …amikor beléptem az ajtón és majdnem beleütköztem, először János barátomnak (Impressivia) jeleztem, hogy erre azért illett volna felkészítenie, majd hosszasan és szemérmetlenül stírolni kezdtem az előttem tornyosuló Destination Audio NiKA hangsugárzót, mert bizony, ilyen „állatot” még nem láttam.

A képek nem adják vissza a valódi méret, a valódi látvány meghökkentő hatását, de majd ti is elmentek megnézni, meghallgatni. Az alja olyan, mint a B&W 801D mosógép méretű alsó szekciója, csak még nagyobb, a tetején pedig egy hatalmas, fából készült tölcsér helyezkedik el, a végén akkora „motorral” és annak – szintén fa – foglalatával, ami önmagában akkora, mint az egész hangsugárzóm.

A hatalmas test és a tetején tátongó méretes tölcsér bizony lazán űberelte azt az élményt, amit korábban a Tannoy Westminster, Klipsch Klipschorn, Opera Consonance M15, vagy éppen az Avantgarde Audio Duo látványa (és meghallgatása) keltett bennem – csak, hogy maradjak a tölcséres hangsugárzóknál. Az RDacoustic Evolution ugyan térfogatra, magasságra nagyobb, de nem érződik belőle az a fajta stabilitás, megingathatatlan tömeg, mint a Destination Audio NiKA hangsugárzóból.

Nem vagyunk egyformák, és ez különösen igaz ránk, zenehallgatókra. Azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne némi általánosítással szűkíteni a „kört”. Erre tipikus példa a NiKA, aminek középsugárzója és magassugárzója – amit eddig nem említettem, mert a 40 centis mélysugárzó fölött, annak dobozában bújik meg – tölcséres kivitelű. Vannak zenehallgatók, akik rajonganak érte, vannak, akik nem és vannak, akik percekre sem tudják elviselni.

Egy biztos, alapvetően másfajta módon tálalják a zenét, mint a sztatikusok, ribbonok, magnetosztatikusok, állványos apróságok, stb. Az egyikben „ezt” lehet szeretni, a másikban „azt”, de nagyon fontos, hogy ne akarjuk megkeverni a kártyát, ne akarjuk ízlésünket, zenei kívánalmainkat másokra rákényszeríteni, mások ízlését pedig magunkra.

Ez most érdekes lesz, de leírom, sohasem kedveltem a tölcséres hangsugárzókat. Azaz, így nem teljesen igaz, mert pl. a Rammstein, The Exploited, Iron Maiden, Dire Straits, SBB, stb. koncerteket kevésbé élveztem volna élőben a koncerthangosításokhoz használt tölcsérek nélkül, de reprodukált zenét hallgatva, néhány percen belül mindig távozásra késztettek.

Nem – nehogy urbánus legenda legyen belőle -, nem azt írom, hogy rossz a tölcséres megoldás, nem azt írom, hogy ne lennének vitathatatlan erényei, de nem az én világom. Az otthoni zenehallgatásban a nyugalmat, a hosszú távú hallgathatóságot keresem, az olyan hangképet, ami más számára halál unalom lehet(ne).

Az igazat megvallva, nem is teljesen értettem, mit lehet bennük szeretni, amivel talán néhány embert megsérthettem a múltban, s ha így történt, ezúton is elnézést kérek tőlük – mert tényleg nem azonosak a kívánalmaink, elvárásaink.

Mintegy három órát hallgatva a lengyel hangsugárzót és az elé kötött rendszert (KR elő-végfok, netes digitális forrás, Otari orsósmagnó), módosult az összkép. Változatlanul nem én vagyok az a zenehallgató, aki a tölcséres hangsugárzás előnyeit ecseteli, és bárkit (pl. egy Magneplanar helyett) rábeszélne, de most legalább eljutottam odáig, hogy megértettem, mit lehet bennük nagyon szeretni. Ez hihetetlen nagy eredmény és élmény a számomra.

A hang nagyon más, mint amit legutóbb a szintén KR erősítőkkel hajtott Sonus Faber Stradivari-tól hallhattunk. Egészen más erények, egészen más hátrányok, olyannyira, hogy akinek az egyik tetszik, garantáltan boldogtalan lenne a másikkal, és fordítva.

Nem is igazán szeretném jellemezni, hiszen ez a blogbejegyzés nem más, mint egy lelkes és előzetes beszámoló, amit a lenyűgöző látvány és egy megértést hozó hangélmény eredményezett.

Amikor fogadóképes lesz az egyébként irodaként üzemelő bemutatóterem, javaslom, feltétlenül menjetek el ti is megnézni, meghallgatni a Destination Audio NiKA hangsugárzót.

A „tölcséresek” azért, mert nem túl gyakran találkozni ilyen tölcséressel, akik inkább „tölcsér nélküliek” pedig azért, mert tényleg sokkal befogadhatóbb a hangja, mint a sztereotíp tölcséres hangzás.