Egy NAIM-tulajdonos (naemita) varázslatai

– avagy nyolc NAIM év zanzásítása

Barátom elkövette a legrosszabbat, amit közös hobbinkban csak tehet az egyszeri hifista – összeállított egy komplett NAIM-rendszert meghallgatás és józan ész nélkül, pusztán múltbéli tapasztalataira, máshol hallott élményeire hagyatkozva. Akár jó is lehetett volna a döntés, hisz teljes és összetartozó rendszer lévén levette a variálás gondját a válláról, azonban erősen tévútnak bizonyult. Az adott szobában, az adott összeállítás egyszerűen nem volt alkalmas zenehallgatásra!

Úgy gondolom, a barátok feladata az is, hogy segítsék egymást, akár „szemnyitogatással”, vagy ha másként nem megy, határozott – igaz, elsőre akár bántónak tűnő – szavakkal jelezzék a problémákat. Nem voltam rest rögtön az első meghallgatás után és még számtalan alkalommal a tulajdonos „szemébe vágni”, hogy azonnal adjon el mindent és kezdje elölről a zenerendszer építését, mert nem csak neki vannak gondjai vele. Sokszor, sokféle módon mondtam meg neki, hogy számomra elviselhetetlen, zeneietlen, durva, erőszakos a hang, amit valójában ő sem tudott hosszasan elviselni és másként jellemezni.

Erről az „esetről” különféle beszélgetések során, különféle fórumokon többször írtam is, s minden alkalommal, mint tipikus példát említettem, hogyan nem szabad audio-rendszert összeállítani. A tulajdonos nem sértődött meg, nem haragudott meg rám, nem vádolt meg azzal, hogy „olyan szavakat adok a szájába, amiket nem mondott”, hanem rezignáltan elfogadta, mint szomorú tényt, amit balgaságában elkövetett. Sőt, a NAIM forgalmazója sem „durcizott” be egyetlen alkalommal sem és egyetlen NAIM tulajdonos sem kezdett el üzleti szempontokat, rosszindulatot, stb. emlegetni… (lásd a Franco Serblin Facebook poszt utáni hozzászólásokat)

Tehát adva volt egy rendszer…

…ami nagyon rosszul szólt és adva volt egy tulajdonos, aki bár belátta döntésének hibáit (is), de nem volt hajlandó visszamenni a „startvonalra”, ellenben nagyon szeretett volna otthonában olyan minőségű hangot létrehozni, ami alkalmas a hosszú távú, élvezetes zenehallgatásra. Úgy döntött, készülékeit, kábeleit, állványait (tehát a komplett NAIM-rendszert) megtartja és megpróbálja kihozni belőle a maximumot – ennek kb. nyolc éve. Ezen időszak alatt – mint afféle „biztos fül” – számtalan alkalommal hallgattam meg a rendszert, és bár hallottam a változásokat, általában csak annyit tudtam mondani, „adj el mindent és kezdd elölről”.

…no de, miért is írom le mindezt?

A napokban ismét barátomnál jártam, ismét megpróbáltunk (megpróbáltam) zenét hallgatni, majd mikor már a harmadik CD-nél kértem, hogy ne vegye le, hanem hallgassuk végig a tételt, az opera jelenetet, stb., tudatosult bennem, hogy végre zenét hallunk (hallok). A rendszer, amit éveken keresztül ostoroztam, hallgathatatlannak ítéltem (ítéltünk) ZENÉL – így, csupa nagybetűvel! A Blood Sweat and Tears első albumát nem is engedtem levenni, hanem az egészet végighallgattam. Csak, hogy tényleg átérezzétek a jelentőségét, leírom újra, nyolc év alatt ez volt az első alkalom, amikor nem vártam már 1-2 perc után, hogy kapcsolja ki a készülékeket és inkább beszélgessünk, hanem komplett lemezt végighallgattam és minden percét élveztem. Sorban tettük fel az albumokat és mindegyik élvezetes volt, függetlenül a felvétel minőségétől. A hallottaktól azonban nagyobb örömet okozott, hogy barátomon azt láttam, végre boldogan hátradőlve, elégedetten tudott (tud) zenét hallgatni!

A számotokra is fontos lényeg azonban csak most jön!

A rendszerben az elmúlt években semmi sem cserélődött, minden eleme (kábelek, állványok, elektronikák, hangsugárzó) ugyanaz, de még csak az elhelyezésük sem változott jelentősen (hangsugárzók néhány centimétert, az elektronikák állványai pedig kb. 10 centimétert mozdultak). Mégis, hogyan lehet, hogy egy hallgathatatlan, teljes cserére ítélt rendszer megtáltosodik és végre zenél?

Összefoglalva, leírom az elmúlt években történt „előrevivő” változásokat, és bár némelyik megmosolyogni való, a végeredmény szempontjából azonban jelentősek:

• A 10 mm2-es „ösvény” kicserélődött NAIM tápkábelre (az elhelyezésből adódóan, mindössze 4 méterre volt szükség).
• Az „ösvény” vége és a tápkábelek eleje össze lettek forrasztva (kiváltva az elosztót és a különféle tápdugókat).
• A szobában lévő minden kislámpa, plafonlámpa, állólámpa „helyes fázisa” be lett állítva.
• A szobában lévő egyéb elektromos eszközök tápellátása már a szobán kívül leválasztható lett egy olyan kapcsolóval, ami a fázist és a nullát is megszakítja.
• A korábban pusztán a földön álló számítástechnikai eszközök kaptak egy tölgyfa állványt.
• Egy, a hangdobozok között lévő kb. 3 méteres polc 10 centivel rövidebb lett.
• Az egyik hangsugárzó elé bekerült egy alacsony zsámoly, aminek lábaira filctappancs lett ragasztva.
• A hangsugárzók melletti polcok néhány lapjának faanyaga megváltozott.
• Néhány polclap vékonyabb lett.
• Különféle helyekre, polcokra felkerültek „női csecsebecsék”, terítők, máshonnan pedig le lettek szedve.
• Felkerült egy festmény a falra.
• Megváltozott egy kisasztal helyzete, hogy minden lába a szőnyegen legyen.
• A szomszéd szobában át lett helyezve egy súlyos szobortartó az állványával!
  …

A felsoroltakon kívül még nagyon sok „kísérlet” nagyon sok érdekes, meghökkentő eredményt hozott. A személyes kedvencem, amikor a házigazda pusztán a számítógépek elosztójának különböző elhelyezésével olyan eredményeket ért el, mintha a rendszerben egy ekvalizer segítségével változtatnák a hangszíneket – és ez nem vicc!

A tanulság?

A nyolc évvel ezelőtti (kezdeti) állapot és a mai között hangban jelentős különbség van, azonban ezt pusztán olyan eszközökkel(?) érte el, ami a hifiben tulajdonképpen értelmezhetetlen, ami egyenlőre, még az egészen nyitott gondolkodásúak számára is nehezen befogadható. A történetben szereplő NAIM-rendszer változatlanul nem az „én világom”, a hallottak alapján még mindig nem venném meg magamnak, de már csak az ízlésbeli és zenehallgatási preferenciák különbsége miatt. Az pedig, hogy ezt a hatalmas javulást összességében 0 forint ráfordításával érte el a tulajdonos, legalábbis elgondolkodtató kellene, hogy legyen minden vérbeli hifista számára.

(A képek illusztrációk.)