Jimi Hendrix, a sajnálatosan rövid élete és zenei pályafutása alatt három stúdióalbumot, három koncertalbumot, valamint 49 kislemezt és különféle válogatásalbumot készített. Úgy vélem, az életében kiadott életmű csúcsa az Electric Ladyland.
Halála után ugyan sorban jelentek meg a további koncertfelvételek, a különféle szisztéma szerint összeállított válogatásalbumok, valamint azok válogatásai – legalább 150 -, de mindig is az Electic Ladyland maradt a nagy kedvencem. Úgy vélem, s ezt kizárólag magánvéleménynek tekintem, hogy aki hallotta ezt a dupla albumot, mindent hallott Hendrix zenéjéből – vagy éppen, ha csak egyetlen Hendrix albumot vinne magával arra a bizonyos lakatlan szigetre, az feltétlenül az Electric Ladyland legyen.
Azonban, ezt a blogbejegyzést nem a zene, hanem a cenzúra szülte, ami Jimi Hendrix igencsak közismert albumának kevésbé ismert borítóváltozatát nem engedte megjeleníteni a „közösségi hálón”.
Mindent értek és megértek, sőt elfogadok. Elfogadom – mert kénytelen vagyok -, hogy a Facebook megengedi a rémhírkeltést, megengedi a politikai hazugságokat, megengedi mások alázását, megengedi az uszító szövegeket, megengedi a minősíthetetlen stílusú és hangnemű beírásokat, hozzászólásokat, megengedi vértől fröcsögő balesetes videók megosztását…
Sorolhatnám hosszasan, hogy mi minden jelenhet meg a Facebook-on, de az Electric Ladyland borítófotója nem.
Hendrix 1968-ban megjelent dupla LP-jének borítójára többféle terv is készült. Maga, Jimi is készített egy tervet, amely szerint Linda Estman (Linda McCartney) lett volna a „címlaplány”, aki egy csoport gyerekkel körülvéve üldögélt (volna) a Central Parkban.
1968 október 16-án, azonban nem ez, hanem a közismert, vörös-sárga-fekete arcképes változat jelent meg, amely fotót Karl Ferris készítette egy Jimi Henrix koncerten a Saville Színházban.
Franciaországban és a Benelux államokban Alain Dister két fotójából készítettek egy montázst a címlaphoz, belül pedig Jean-Pierre Leloir és Donald Silverstein fotóiból készítettek egy összeállítást.
Tehát az amerikai és európai kiadás „némileg” eltért egymástól, de ezzel még nincs vége a borító-történetnek.
Az angliai kiadó, a Track Records úgy döntött, hogy a különleges albumhoz egy különleges és meghökkentő borító is dukál, ezért David Montgomery-t, a korszak egyik legjelentősebb fotósát bízták meg egy csoportnyi (19) pucér nő lefotózásával. Tehát az Electric Ladyland „cicis” belsőborítóval jelent meg, ami egyeseket felháborított, másokat pedig fellelkesített.
Nos, ezt a borítót – mint ritkaságot – szerettem volna megosztani egy lemezjátszóval, hanglemezekkel foglalkozó közösségben, de a Facebook pornográfiára(!) hivatkozva nem engedte megjeleníteni.
Nézzétek meg, és döntsétek el önmagatok, hogy napjainkban mennyire számít pornográfnak ez a cover. Aki nem tartja annak, sőt, szeretne is beszerezni egy, a fotós által dedikált eredeti nyomatot, 3000 dollárért megteheti.
Comments