Ez nem szimplán pofon, hanem lórúgás…

English language can be selected in upper left corner (British flag).  Akik ismernek, akik olvassák a blogot, olvassák a blogcikkek különböző fórumokon való megosztását, olvassák bizonyos emberek, bizonyos érdekkörök és nem utolsó sorban egy bizonyos szakma reakcióit, csodálják türelmemet, és csodálják, hogy miként tudok még a legprimitívebb „hozzászólóval” szemben is higgadt és kulturált maradni – max. törlöm, letiltom eme lényeket.

Most azonban, a számomra felállított kommunikációs keret(ek) határait fogom súrolni, amivel kapcsolatban előre jelzem, hogy ahhoz képest, amit szívem, eszem, lelkem szerint írnék, kifejezetten szende kislányos stílusban folytatom.

Van tehát egy bizonyos informatikus „réteg”, akik az „én vagyok az informatikai mérnök”, „30 éve építek hálózatot”, „sík hülye vagy a switchekhez, és különben is segg hülye minden zenehallgató”, stb. kommunikációra ragadtatja magát valahányszor beszámolok (beszámolunk) a modem / router / switch / ethernet kábel képviselte forrásról. Igen, forrásról!

Eme szakmai tudásukban ezer százalékig biztos lények, semmiféle tapasztalatszerzésre, semmiféle „eszmecserére”, semmiféle együtt gondolkodásra nem alkalmasak, azaz, inkább úgy fogalmaznék, hogy nem ereszkednek le a tapasztaló, jelenségeket felfedező zenehallgatóhoz, filmnézőhöz.

A netes hálózatot használó zenehallgató, filmnéző – és itt immár sok millió személyről és sok tízmillió tapasztalatról van szó – nem informatikus, nem hálózatépítő, nem programozó, tehát a tapasztalatait nem tudja és nem is kötelessége szakmai szempontok alapján értelmezni. Nem kötelessége a szakmai magyarázat, ellenben az kötelessége lenne pl. a „30 éve hálózatokat építek, tehát mindent tudok” stílusú szakmabelieknek, és legfőképp, az „én vagyok az informatikai mérnök” stílusú mindent tudóknak.

A „mindent tudók” attitűdje tehát az, hogy a zenehallgató hülye, aki hallja pl. switch és switch között a jelentős hangminőségbeli különbséget, az a hálózatokhoz nem értő elmeháborodott – és különben is, hol van a magyarázat…

Még az sem zavarja a „szakmát”, hogy a szakmának van egy olyan rétege, amelyik kiemelkedő hangzással rendelkező switch-eket, nagyon jó hangú ethernet kábeleket, szenzációs hálózati kiegészítőket tervez – ergo, a „szakma” szakmai szempontok alapján szimplán hülyének nézi a szakmát. Szóval, van ám gond rendesen.

Eme „szakmai” ellenállásnak, attitűdnek kárvallottjai a zenehallgatók, filmnézők, akik a rendkívül hangos és rendkívül agresszív „szakma” miatt nem jutnak valós információkhoz, és ezért nem tudják, hogy akár fillérekből is javíthatnának hang- és képminőségükön, kicsit nagyobb összegért, pedig akár rendszercserével felérő javulást is elérhetnének.

…mert a „szakma” nem szeretné, ha tudnák, hogy streamelt zenehallgatás, filmnézés esetén a forráskészülék maga a router, maga a switch, amiből következően alapvető meghatározó szerepük van az elérhető hang- és képminőségben.

…és akkor most váltok, mélyen meghajolok, kalapot emelek és köszönetet mondok.

Köszönetet mondok annak a tényleg valódi szakembernek, aki évtizedek óta hálózatokat épít, szervereket, szerverfarmokat programoz, ipari switch-eket telepít és programoz, stb.

Nem zenehallgató, nem hobbitárs, ellenben elgondolkodott azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy sok millióan valódi tapasztalatokat szerezve hívják fel a figyelmet olyasmire, amit „szakmatársai” hosszasan ecsetelve tartanak idétlenségnek. Elgondolkodott azon, hogy valódi szakmatársai milyen ismeretek, milyen megoldások alapján terveznek olyan switch-eket, melyeket a zenehallgatók kifejezetten jónak tartanak.

Kíváncsiságát tett, személyes megtapasztalás követte, aminek eredményeként a mai napot közös felfedezéssel, ok-okozati összefüggések keresésével töltöttük, aminek eredményeként rájöttünk néhány nagyon fontos – mondom, nagyon-nagyon – fontos dologra. Olyanokra, melyekről a „szakma” hallgat, vagy éppen a „30 év szakmai tapasztalat” ellenére, halvány fingjuk nincs róla.

Az előzmények röviden.

Tartottunk egy tíz készüléket összehasonlító switch-tesztet, amiről és eredményéről a későbbiekben fogok beszámolni.

Kialakult egy sorrend, ami annyit jelent, hogy a meghallgatott eszközök közül hat nagyjából a kuka kategóriának bizonyult – legalábbis zenei szempontból. Találtunk két best buy-t és még kettőt, melyeket érdemes figyelembe venni, valamint összeállítottuk a négy switch-es rendszert.

A teszt második felében érkezett meg a szakma jeles képviselője, aki hallotta a két legjobbnak választott switch közötti hangzáseltérést, aki hallotta, hogy a magával hozott saját switch-e mennyivel rosszabb, mint bármelyik számunkra elfogadható a tesztalanyok közül.

A zenehallgatást egy hosszas beszélgetés követte, majd bekerült a rendszerbe egy menedzselhető switch, amit nem véletlenül választottunk, és nem véletlenül hagytunk ki a „körmérkőzésből”.

A menedzselhető switch sokféle állítási, programozási lehetőséget tesz lehetővé, így például olyasmiket is, melyek, mint ötlet felmerültek az elmúlt hetekben. Hiába vannak azonban ötletek, ha azokat mi, mint zenehallgatók nem tudjuk kivitelezni, mert ugye, nem az a szakmánk.

Itt lépett a „képbe” Róbert, akinek viszont a kérések, ötletek teljesítése, kipróbálása éppen a szakmájának része, és évtizedek óta napi szinten műveli is mindazt, ami az ötleteink szakmai megvalósításához szükséges.

Róbert tehát a „30 évnyi szakmai tapasztalattal”, „informatikus mérnökként” nem érezte degradálónak, hogy szóba álljon velünk, zenehallgatókkal, nem derogált számára velünk közösen tapasztalatokat szerezni, és nem érezte kevésbé mérnöknek, kevésbé informatikusnak és kevésbé „30 évnyi szakmai tapasztalatosnak”, hogy ötleteinket átültesse a gyakorlatba.

Ehhez az „átültetéshez” volt szükség a menedzselhető switch-re és nem utolsó sorban Róbertre.

Első körben meghallgattuk az ominózus switch-et úgy, ahogy a user megvásárolja, ahogy a zenehallgató alapból beköti. A kapott hangminőség nagyjából a korábban említett „kuka” kategóriát képviselte, ami egy kicsit lelombozott minket, de kíváncsiságunk töretlen maradt.

Elmondtuk, mit szeretnénk, milyen „helyzeteket” szeretnénk kipróbálni, Róbert pedig belépett a switch kezelőfelületére és nekilátott a laptop billentyűzetét nyomkodni.

Tehát a kérdések / kérések és eredményeik:

Van-e hangkülönbség a switch „normál” alapállapota és aközött, ha a nem használt kimeneteket szoftveresen lezárjuk?
Igen, van – sőt, óriási a különbség.

Van-e hangkülönbség a switch „normál” alapállapota és aközött, ha a kimeneteket párhuzamosítjuk.
Igen, van.

Van-e hangkülönbség, ha a switch nem használt kimeneteit lekapcsoljuk és aközött, ha azokat párhuzamosítjuk.
Igen van – a teljes lekapcsolás sokkal jobb.

Van-e hangkülönbség aközött, hogy a kimenet fix 10 / 100 / 1000 Mbit-es, vagy automata beállítással rendelkezik.
Igen van. Magasan legjobb a fix 100 Mbit.

Melyik a jobb hangú üzemmód? Half duplex, vagy full duplex?
A full duplex sokkal jobb (kifejezetten analógosabb).

Van-e hangzásbeli különbség, a bekapcsolt és kikapcsolt Vlan között?
Igen van, de annak megítélése, hogy melyik jobb, nem egységes.

Be kell-e kapcsolni a loopback detection funkciót?
Ez egy nagyon érdekes kísérlet volt. Ha a nem használt kimeneteket lekapcsoljuk, akkor a loopback detection funkció ront a hangminőségen, azonban, normál állapot esetén, vagyis ha minden port él, akkor javít a hangminőségen.

Meg lehet-e oldani az egy switch-en belüli négyszeres „felfűzést?
Ezen a switch-en nem, mert blokkolódik, viszont Róbert a beállítás, programozás során rájött, hogy mely típusú switch-ekkel lehet blokkolódás, hurokképződés nélkül megcsinálni, amire még visszatérünk.

stb.

Most jön azonban, a legérdekesebb rész – a tesztalany firmware-ében való kutakodásnak, állítgatásnak lett egy minden zenehallgató, filmnéző számára fontos eredménye!

Talán, még emlékeztek, hogy sok-sok bekezdéssel korábban jeleztem, hogy az ominózus switch gyári beállításokkal nem igazán volt a szívünk csücske. Nagyon messze elmaradt a teszt során legjobbaknak talált switch-ektől. A szoftveres beállításoknak köszönhetően azonban elérte azt a hangminőséget, amit csak úgy tudok jellemezni, hogy mindenféle megingás, gondolkodás nélkül mind az öten ezt hoznánk (hoztuk volna) haza.

…és itt jön a gondom, ami nem csak az enyém, hanem sok-sok millió „streamelő” zenehallgatónak, filmnézőnek a gondja is.

Évek óta jelezzük, hogy switch és switch között különbség van. Évek óta jelezzük, hogy a felfűzött switch-ek jobb eredményt adnak. stb. Eme észrevételeinken a „szakma” egy része hangosan hahotázik, amire indokként pl. azt hozzák fel, hogy „tehát tök egyformák kívül-belül” – meg még sok egyebet.

B@sszus, miért nekünk, nem szakmabelieknek kell rájönni arra – szimplán tapasztalati úton -, hogy ha hardveresen minden egyforma, akkor kizárásos alapon a szoftver okozza a hangzásbeli különbséget.

B@sszus, miért kell évek óta arra várni a zenehallgatónak, hogy egy igazi szakmabéli végre leüljön mellé és meghallgatva az immár 4-5 év alatt összegyűlt tapasztalatokat – és persze meghallgatva mindazt, amiről a zenehallgató beszámol -, nekiálljon gondolkodni és programozni.

B@sszus, miért kell évek óta arra várni a zenehallgatónak, hogy egy igazi szakmabéli végre „leüljön mellé” és szakmailag is elfogadja, értelmezze, hogy a különböző pontosságú órajel, különböző mértékű jitter hatása jelentős hangminőségbeli különbséget eredményez.

B@sszus, miért kell évek óta arra várni a zenehallgatónak, hogy egy igazi szakmabéli végre kimondja – mert saját kezűleg állítja be és hallja a különbséget -, hogy a switch-ek összes olyan beállítása, ami adateldobással, új adatbekéréssel, stb. jár, mind-mind a hang- és képminőség rovására megy. Sokkal jobb néhány hibás bit továbbküldése, mint az adatcsomag állandó újra lekérése.

stb.

B@sszus, mitől fél a „szakma”, miért nem hajlandóak valódi szakmai elkötelezettséggel rendelkező munkatársaikhoz hasonlóan elmenni a zenehallgatókhoz – netalán magukban zenét hallgatni -, és megtapasztalni, hogy a routerek, switch-ek mennyire jelentős mértékben képesek beleszólni a „végeredménybe”.

B@sszus, mitől fél a „szakma”? Netalán attól, hogy kénytelenek lennének szembesülni azzal, hogy az állandóan emlegetett „banki adat” átvitele – ami bizony statikus – egészen más elvárásokkal rendelkezik, mint az állandóan változó, dinamikus, zene és film.

…és ismételten meg kell jegyeznem, hogy a szakma azon része, amelyik nem a fórumokon történő sárdobálásban éli ki magát, hanem valóban érti is azt, amit csinál, egyre jobban szégyelli magát szakmájának „sárdobáló” frakciója miatt.

…és ismételten meg kell jegyeznem, hogy mindazon tárgyakat, melyekre a „szakma” a sarat dobálja, valójában a szakmatársaik tervezik, készítik, programozzák, tehát a mintegy öt éve tartó és néha bizony primitív és vérlázító stílusú „hülyének nézés” során, valójában a szakma egyik fele köpködi hatalmas vehemenciával a szakma másik felét.

…és amikor én, mint zenehallgató mindezt végiggondolom, sajnálatosan végig élem, és még sajnálatosabban bokszzsákként elszenvedem, akkor csak arra tudok gondolni, hogy hol járhatna már a hálózati zenehallgatás, filmnézés minősége, ha a szakma végre összefogna és energiáikat nem a már-már beteges „miért nem” kiabálásba, a fórumokon való, és már könyvtárat megtöltő „hülye zenehallgató” elemzésébe fektetnék.

Megosztom: