Javaslom, csak nagyon óvatosan és csak fél szemmel nézzétek meg ezt a Generál borítót – sőt, valami gyomor-/lélekerősítőt sem árt előtte felhajtani. Úgy gondolom, az MHV által kiadott legrondább lemezborítót vagyok kénytelen megmutatni nektek. Ráadásul, amit láttok, tudatos grafikai tervezés, jól megfontolt, ám egy kicsit kacifántos pártállami döntés eredménye.
A Generál első lemezét kevés példányban adták ki, ám ezen példányok, s rendkívül látványos koncertjeik „kitermelték” saját rajongói rétegüket. Ezzel még nem is lett volna probléma, ám külföldön – a szocialista és kapitalista régióban egyaránt – hatalmas sikerük volt. Folyamatosan stadionokban, hatalmas koncerttermekben léptek fel önállóan és a korszak sikeres nyugati zenekaraival együtt. Egyik daluk még a holland slágerlistát is sokáig vezette. Abszolút „nyugati minőségű” zenét, színpadi látványt nyújtottak, amit a hazai popszakma urai nem szívesen láttak. A zenekar tagjai ezen külföldi sikereken felbuzdulva, nem voltak hajlandóak meghunyászkodni sem a Magyar Rádió nagy hatalmú urai, sem Erdős Péter (MHV-kiskirály) előtt.
A Hanglemezgyártó vállalat azt nem tehette meg, hogy tiltólistára teszi a Generál együttest, ám 2. lemezük stúdiómunkáit, a lemez megjelenését, terjesztését megpróbálta maximális mértékben hátráltatni. Ezen „hátráltató-„, lejáratókampány jól megfontolt része volt ez a krizantémos, lila dizájn is.
A második album megjelenését (1974, más források szerint 1975) tagcserék is nehezítették. Várkonyi Mátyás leszerelése után a Zenekarhoz csatlakozott, Ákos István az USA-ba, Reck Lajos pedig Svédországba disszidált. Sajnos, az Együttes körül (és belül) kialakult helyzet, az albumon meg is hallatszik. Az első lemez csodálatos világát nem sikerült megismételni.
Comments