Hány százalék a – hifi – optimum

egyéb

Avagy, mennyi az annyi?

Egyik olvasónk rendkívül fontos, tulajdonképpen alapvető témát javasolt “boncolgatásra” – hangrendszerünk – hifi eszközeink – összeállításánál mire hány százalékot költsünk a keretösszegből?

“Mindentegybe” rendszereknél – függetlenül attól, hogy a TESCO állította össze számunkra, vagy a Linn – egyszerű dolgunk van. Megvesszük, hazavisszük, bekapcsoljuk és hallgatjuk. Azonban még az ilyen, alapvetően szerencsés vásárlókhoz is eljutnak a hírek holmi kábelekről, állványokról, alátámasztásokról, tápszűrőkről… Ha nincsenek kellően felvértezve ellene, előbb-utóbb azt veszik észre, hogy ők is csereberélnek, variálnak, kalkulálnak és nagyokat buknak – azonban sokkal kevesebb pénzt, időt energiát veszthetnek, mint azok, akik részegységekből építkeznek, ráadásul ész nélkül.

Mielőtt belevágunk egy hangrendszer összeállításába, először is illik (kötelező!) sok-sok mindent meghallgatni, hogy egyáltalán sejtsük, mit is szeretnénk, valamint feltétlenül érdemes gondolkodni. Igazából azt is el kell(ene) dönteni, hosszú távra tervezünk – akár több évtizedre -, vagy veszünk valamit, aztán majd bővítgetjük, csiszolgatjuk a jövőbeni lehetőségeinktől függően.

Amennyiben eljutottunk odáig, hogy nagyjából tudjuk, mit szeretnénk, a pénz is együtt van, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan építkezzünk optimálisan, miként hozhatjuk ki adott pénzből a számunkra(!) legjobbat.

Létezik két, összetartozó “ökölszabály”, amit kénytelen vagyok most is leírni, bár ez a poszt nem erről szól:

  1. Egyetlen készülék, hangsugárzó, kábel, stb. hangja sem javul, nem fog jobban tetszeni, ha sikerül nagyon “ócsóé” hozzájutni – az alku mértéke nem növeli a későbbi élvezeti értéküket!
  2. A készülékek (stb.) hangminőségét nem az áruk határozza meg – tehát egy készülék hangja nem attól fog majd tetszeni, hogy az ára sok-sok nullát tartalmaz.

Most, hogy ezen túljutottunk, beszélhetünk végre a – hifi – százalékokról.

Az ősi alapszabály az volt, hogy pénzünk 40 százalékát hangsugárzóra, 30-at erősítőre, 30-at forráskészülékre költsük. Ezt a Linn úgy módosította, hogy a front end legyen akár 70% – természetesen valamelyik Linn Sondek lemezjátszó – minden egyebet pedig vegyünk meg a maradékból. Logikus elgondolás, csak nem szokott beválni.

linn sondek hifi

A hangsugárzó gyártók javaslata, valamint sokak tapasztalata alapján, legtöbbet a hangsugárzóra költsük – akár 70-80%-ot is -, a maradékkal pedig kezdjünk valamit. Ez a javaslat már gyakrabban beválik, mint a Linn féle, de mégsem az igazi – az okáról még írok pár gondolatot.

hangsugárzó hifi

Térjünk azonban vissza a régi szabályhoz (40-30-30). Abban az időben, amikor ez a javaslat elfogadottá vált, még nem ismerték a kábelek, állványok és egyéb kiegészítők szerepét, hatásukat a rendszer hangjára. Azóta sok minden történt, elfogadottá vált, hogy igenis nem mindegy, milyen kábelezést használunk, mire tesszük a készülékeket, stb. Ennek következtében a napjainkban érvényes alap javaslat: 30% hangsugárzó, 30% erősítő, 30% jelforrás, 10% kábelezés+alátámasztás. Ezt tulajdonképpen tekinthetjük nagyon jó kiindulási alapnak, amivel a kezdők, a kevésbé tájékozottak nem igazán nyúlhatnak mellé. Az esetleges rossz készülékválasztás esetén a lehető legkisebb anyagi veszteséggel tudnak cserélni, változtatni.

Több évtizednyi zenehallgatás (hifizés) során azonban érdekes tapasztalatokra tehet szert a nyitott fülekkel “szemlélődő”, hallgatózó és nem utolsósorban megfelelő nyitottsággal rendelkező zenehallgató. Időnként hallhatunk olyan, kifejezetten olcsó rendszereket, melyek ellent mondva mindenféle ismeretnek, szabályszerűségnek, árcédulának, rendkívül jól, sok-sok örömet okozva szólnak, vagy éppen ellenkezőleg, sok-sok nullás árú rendszerek szólnak fárasztóan, elviselhetetlenül rosszul – sajnos ez a sokkal gyakoribb eset.

Mi lehet ennek az oka? Hogyan lehetne az első variációt (az olcsón elfogadhatóan jót) elérni? Miért szól(hat)nak oly rosszul nagy gonddal összeválogatott nagy rendszerek? Tehetnénk fel még számtalan hasonló kérdést, amire sajnos a pontos választ nem ismerjük, azonban, ha lebontjuk egyedi esetekre, akkor (talán?) már lelhetünk válaszokra!

Néhány pozitív példa:

Egy 30 éves szíjhajtású lemezjátszó egy korabeli integrált erősítővel – amibe még jó phono-t építettek – és kétutas 30 éves angol kisdobozzal garantáltan el fog varázsolni mindenkit, akiknek elsődlegesen az akusztikus hangszerek hangja és a jó tér a fontos. Ráadásul, mindezt kb. 100 000 Ft-ért teszi (használtan). Vannak azonban ettől is meglepőbb jelenségek, amikor legfeljebb 20-30 000 Ft értékű “rendszerek” képesek hihető jelenlétérzetet, teret, érzelmeket közvetíteni. Ezen jelenségek (rendszerek) taglalása, azonban már túllép a megszokott és elfogadott elveken.

musical fidelity a1 hifi

Legyen akkor egy példa a másik végletre is:

Ha erősítőnek néhány wattos SE erősítőt választunk, akár többmilliós, ezüst kimenő-transzformátorokkal, hangdoboznak pedig valamelyik nagyobb (drágább) Dynaudio-t, a kapott hang – az árcédula ellenére – semmiféle örömet nem fog okozni.

Némi gondolkodás (és sok-sok tapasztalás) után előbb-utóbb mindenki számára világos lehet, hogy hangrendszerünk elemei gyakran épp annyira összeférhetetlenek egymással, mint egy panelház lakói, vagy éppen fordítva, ideális kapcsolatuk az “égben” köttetett. Ennek a jó-rossz kapcsolatnak két könnyen emészthető oka is van. Az okok gyakran visszavezethetőek technikai paraméterekre, valamint hangi jellemzőkre. Könnyen belátható, hogy egy 3 wattos csöves semmit sem tud kezdeni egy olyan hangsugárzóval, aminek meghajtásához “erőműre” van szükség, vagy egy erősítőt, amelyik érzékeny a kábelkapacitásra, “őrületbe lehet kergetni” a hangszóró-kimenetére kötött ribbon kábelekkel.

Van azonban még egy ok, ami azonban paraméterekkel kevéssé magyarázható, de az igazán jó hangrendszerekre – ártól függetlenül – egyaránt jellemző. Erre használják (használjuk) a szinergia szót – a rendszer alkotóelemei szinergiában vannak egymással. Olyan jól összeillenek, hogy a végeredmény messze felülmúlja mindazon várakozásokat, melyeket áruk alapján várhatnánk.

Tehát a jelszó, szinergia (összetartozás, együttműködés, egyensúly, kiegyenlítettség, stb.)

Visszatérve az eredeti témához – mire, hány százalékot költsünk -, vagy maradjunk a már említett 30-30-30-10% elosztásnál, vagy ha van időnk, energiánk, keressük a szinergiát! No de, hogyan is kellene azt tenni?

Úgy gondolom, egy hangrendszer legmeghatározóbb eleme a hangsugárzó. Nehéz rátalálni az igazira, de ha sikerült, az tényleg örök darab marad(hat). Tehát először keressük meg a számunkra legszimpatikusabb hangsugárzót – nem a legdrágábbat! Nem szabad kapkodni és nem szabad semmit sem az ára miatt lenézni, vagy éppen felértékelni. Sokszor példálóznak velük – ezért én is bátran teszem – egy LS3/5a, Celestion SL6/600/700, B&W 801, Shahinian Compass / Obelisk, Magneplanar, stb. nem az áruk miatt okoznak az irántuk fogékonyak számára élethosszig tartó örömet. Van azonban egy nagyon fontos és szomorú észrevétel (szabály). Amennyiben többször, többféle rendszerben is tetszik egy-egy adott hangsugárzó, sajnos semmiféle biztosíték nincs arra, hogy ugyanazon gyártó nagyobb (drágább) hangsugárzója még jobban fog! Tehát először mindenképpen a nekünk legjobban tetsző, még megfizethető hangsugárzót vegyük meg – ezzel hosszútávon nagyon sok buktatót, tévutat és pénzt spórolhatunk.

A következő lépés az erősítő. Könnyen belátható, hogy a hangsugárzókban rejlő lehetőségeket csak egy olyan erősítő fogja kihozni belőlük, amivel technikailag, hangilag illeszkednek és főleg(!), meg van közöttük a szinergia. Könnyű nekem mások pénztárcájával vigéckedni, de az erősítőn nem szabad spórolni, nem szabad félni akár a választott hangsugárzónk árának többszörösét is kiadni rá – erre az utóbbi években egyre többen jönnek rá. Amint megtaláltuk a számunkra (és egymás számára) legjobb, még megfizethető erősítő-hangsugárzó párost, akár fel is lélegezhetünk, mert egy ilyen kapcsolatból elrontani a hangot, már művészet – lehet, de ahhoz nagyon kell igyekezni. Ezután jöhet a front-end, a kábelezés, az állványok és egyéb kiegészítők – de csak szép lassan, kapkodni, “beleugrani” semmibe sem szabad. Ezen eszközöknél szintén érvényes az alapigazság, a számunkra legjobb hangminőséget sohasem az ár határozza meg!

Megosztom:

Hozzászólások

2 Hozzászólások

Leave a Reply

  • Hérics Tamás

    Szinergia témához. Van-e olyan hely az Interneten, ahol az emberek összegyűjthetik ezirányú tapasztalataikat? Jó lenne valahol az ilyen összeválogatott rendszereket együtt látni, persze szubjekív, de legalább valakinek tetszett már valaha.

    Egyszer azt mondták, legalább “nemzeten” belül kell maradni és akkor nagyobb eséllyel indul az ember.

    Pl. nálam egy szerencsés akusztikájú 21 nm-es nappaliban:
    Északi vonal: Hegel HD12 – Electrocompaniet AW100 DMB – Dynaudio Contour 1.1 (25th edition)
    Olasz vonalon (korábban egy igényszinttel alacsonyabban): Chord Mojo – Fase Audio PFM300 – SonusFaber Principia5

  • Kováts Gerzson

    Nálam van egy kis csalás 🙂 Már akartam írni, hogy kb. 50% hangszóró, 25% erősítő, 20% hangforrás, 5% kábelek. Aztán rájöttem, hogy amit hangforrásként számoltam, az egy DAC. Hangforrásként van rajta egy muzeális mini hifi CD lejátszóként optikán bekötve és felváltva a tabletem és a laptopom USB-n. Ezeket is bele kéne valahogy számolnom?

    A szinergia egyébként meg van az alkatrészek között: Heed Enigma + Heed Obelisk Si III + Heed Abacus 🙂

EnglishFrançaisDeutschMagyarItalianoPolskiРусскийEspañol
Scroll Up