Haruki Murakami – Peter-Cat Jazz Bar

Audio, Egyéb, Vintage

Sokunk fantáziáját mozgatta már meg egy jazz bár, hifi bár, “hifi-kávézó”, vagy valami hasonló közösségi hely gondolata. Tőlünk nyugatabbra és nagyon keletebbre sok-sok példával találkozhatunk, mint például Haruki Murakami Peter-Cat nevű bárjával.

Sajnos, 40 éve már csak múlt időben beszélhetünk a Peter-Cat bárról, de a témakörrel kapcsolatban megkerülhetetlen Haruku Murakami személye (bárja), valamint mindaz, amit közös hobbinkért, a zenéért, a zenehallgatásért tett.

Nem zenész (bár tanult zongorázni), nem műszaki ember, legfeljebb amatőr módon ért a hifihez, de akkor miért is válhatott jelképpé a japán jazz- és hifi-rajongók között, miért is emlegetik nosztalgiával még ma is az 1981-ben bezárt Peter-Cat bárt, miért mesélnek még ma is nagy-nagy szeretettel egy-egy ott volt közös, piálós, beszélgetős (jazz)lemezhallgatásról, meghitt hangulatú, élő koncertről?

Talán van olyan olvasó, akiben már fogalmazódik a kérdés, hogy “ez” a Haruki Murakami, “az” a Haruki Murakami?

Igen. Közös hobbink egyik japán példaképe nem más, mint a japán kortárs irodalom legnagyobbja, 22 különböző nemzeti és nemzetközi irodalmi díj tulajdonosa, akinek 18 regényét magyarul is kiadták.

Haruki Murakami 1

Külön érdekessége Murakami életútjának, hogy sokkal hamarabb lett megszállott jazz-rajongó, korábban lett bártulajdonos, minthogy élete első regényét megírta volna – amely regényben és (szinte) az összes továbbiban jelen van a zene, megjelennek valós zenészek, “elhangzanak” valós kompozíciók, és jelenetek játszódnak valós (jazz, hifi) bárokban, kávézókban, éttermekben.

Egyik zenekedvelő rajongója még egy Spotify-listát is összeállított azokból a zenékből, melyek valamilyen módon megjelennek Murakami könyveiben. Ez a lista több mint 3400 felvételt, 238 órányi zenét tartalmaz.

…és hogy érzékeltessem Haruki Murakami zenei ízlését, néhány zeneszerző és zenész, akik megtalálhatóak könyveiben és persze azon a bizonyos Spotify-listán: Beatles, Rolling Stones, Elvis, Ray Charles, Michael Jackson, Beethoven, Liszt, Mozart… és persze az állandó rajongás, Coltrane, Ellington, Monk, Art Blakey, Miles Davis, Stan Getz, Gerry Mulligan…

Mindez 1964 januárjában kezdődött, de nem egy születésnappal. Azaz, tulajdonképpen ez is egyfajta szülinap, a jazzre való rácsodálkozás, a zenei rajongás megszületése.

A “The Jazz Messengers” japán koncertturnéja során ellátogatott Kobe-ba, ahol az akkor 15 éves Murakami először hallhatott, láthatott igazi, élő jazz-t. Ez az este örökre megváltoztatta az életét, és tett komoly károkat anyagi helyzetében.

Már ifjan el kezdte gyűjteni a jazz albumokat – melyek a Peter-Cat bár zenei alapját képezték -, majd a könyveinek köszönhetően elért jobb anyagi körülmény lehetővé tette, hogy tízezer különleges, eredeti kiadású LP-t “tárolhasson” a polcain.

Haruki Murakam

A Jazz Messengers kétszer is megjelent az író életében. Az első alkalmat már tudjuk, az a bizonyos koncert ’64-ben, másodszor  pedig 1978-ban a bárjában történt sok-sok közös lemezhallgatás, elmélyült beszélgetés eredményeként.

Első fontos írása – ami még nem regény, hanem esszé – “The Jazz Messenger” címmel jelent meg. Két témakört taglal benne, melyek közül számunkra az az érdekesebb rész, melyben a zene számára legfontosabb elemét a ritmust taglalja, valamint arról elmélkedik, hogy írói énjének kibontakozásához elengedhetetlen a zene szeretete, a zene megértése.

Később, a sokadik regénye megjelenése után, már mint világhírű író is többször leírta, elmondta: „Gyakorlatilag mindent, amit az írásról tudok, a zenéből tanultam. Lehet, hogy paradoxon hangzik ezt kimondani, de ha nem lettem volna ennyire megszállott a zene iránt, talán nem lettem volna regényíró. Még most is, majdnem 30 évvel később is sokat tanulok a nagyszerű zene írásáról.”

Azonban fontosnak tartom hozzátenni, hogy a Murakami-féle, vagyis valódi, elmélyült zenehallgatás nem azonos a rendszerek, készülékek tesztelésével, két-három percenkénti továbbugrással, ugyanazon jól hangzó zenei részlet ismételgetésével…

Peter-Cat Jazz Bar

Haruki Murakami Tokióban ismerkedett meg feleségével, hol másutt, mint egy lemezboltban, ahol Yoko eladóként dolgozott. Nagyon hamar kiderült, hogy mindketten ugyanarra vágynak – egy olyan helyre, ahol nem csak jól érzik magukat, nem csak kedvenc tevékenységüket csinálhatják egész nap (zenehallgatás, beszélgetés, elmélkedés), de még ha szűkösen is, de megélhetnek belőle.

A közös akarat, közös vágy eredménye lett az 1974-ben megnyílt Peter-Cat bár, kávézó, ahol Murakami lemezgyűjteménye szolgáltatta a zenei alapot az alábbi képen olvasható készülékekkel megszólaltatva. A kandzsik mellett felfedezhetőek a típusszámok, így a rendszer elemei beazonosíthatóak. (A névadó, közös macskájuk, Peter volt, akihez a visszaemlékezéseik szerint gyakran hozzábújtak melegedni fűtetlen, bérelt szobájukban.)

A Bár 1977-ben költözni kényszerült, de az új hely – Tokió központi része – nagyobb látogatottságot, nagyobb ismertséget, és egyben nagyobb anyagi megterhelést hozott. 1981-ig működtek, és az épület ma ugyanolyan zarándokközpont az író rajongói és volt vendégei számára, mint a “Jóbarátok” bérháza Greenwich Village-ben.

A Peter-Cat Jazz Bar bezárásának azonban nem anyagi okai voltak – Haruki Murakami úgy döntött, a továbbiakban az írásnak szenteli életét, és belekezdett első regényébe – “A Wild Sheep Chase”.

Megosztom:

Comments

Leave a Reply

EnglishFrançaisDeutschMagyar