A leganalógosabb hanglemez!
A szinte minden nap új formátumokat kitaláló digitális „forradalom” után is sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy a legjobb hangminőség, sőt, az egyetlen igazi formátum, ami valódi hangminőséget nyújt, az a hanglemez. Ezzel sokan nem értenek egyet, a témában folyamatosan megy az adok-kapok a különböző fórumokon. A szalagos magnók és azon a mesterszalagokról készült közvetlen másolatokat hallgatók persze csak mosolyognak az egészen – de talán már ők sem sokáig. No persze, nem arra gondolok, hogy egyszeriben megszeretik bármelyik a digitális formátumot, hanem inkább arra, hogy néhány éven belül számukra is elfogadhatóvá válik az LP hangminősége.
A „jelszó”, HD-Vinyl, amit már leírni is nonszensz. Gondoljunk csak bele, a „HD” betűpárt kifejezetten a digitális formátumok magasabb minőségi szintjét jelző kiegészítésként vezették be a köztudatba – HD, vagyis High Definition, vagyis nagyobb felbontás. Átültetve a hanglemezek esetére, ez nagyobb felbontású LP-t jelent. Magam előtt látom, ahogy néhányan elgondolkodnak (most mi is van?), mások esetleg jóindulatúan elmosolyognak, de mielőtt még bárki is április elsejének érezné a mai napot, folytatom.
A hanglemezjátszás legnagyobb gondja maga a hanglemez és az abban lévő barázdák. Adott a felület nagysága, adott a fordulatszám és adott, hogy a barázdákban mennyi információ helyezhető el. Azonban, mi van akkor, ha kihajítjuk a tankönyveket, sutba dobjuk a berögződéseket és igénybe vesszük a számítástechnika adta lehetőségeket?
Ezt tette az ausztriai Rebeat Digital nevű cég és elsősorban annak tulajdonos zsenije, Gunter Loibl!
Lemodellezték (írtak / írnak egy szoftvert) a hanglemezt, annak barázdáit, és az egész lemezvágási folyamatot, mint topográfiai (térképészeti) problémát kezdték el vizsgálni. Ha belegondolunk, teljesen jogos, hisz erős nagyításban a hanglemez felszíne, a barázdák akár egy óriási Grand Kanyonnak is értelmezhető. A topográfiában már évtizedek óta használják a 3D modellezést, miért ne lehetne a hanglemez barázdáit, azok elhelyezkedését, mélységét, oldalfalait, stb. is lemodellezni és optimalizálni.
Az „optimalizálás” hatalmas minőségi ugrást jelent(het). Eredményeként 30%-kal nő a lemezek játékideje, dinamikatartománya. Teljesen megszűnnek a tangenciális hibák, jelentősen csökken a belsőbarázda torzítás, kiszélesedik és egyenletesebbé válik a frekvenciasáv.
Azonban ehhez a sok jóhoz nem elegendő csak a szoftver önmagában. Mivel a hibák egy része a hanglemez előállítása (préselési folyamat) során keletkezik, ezért kidolgozták a kerámialemezből lézeres eljárással közvetlenül készülő „apa” nyomóforma előállítási lehetőségeit.
Nem kell megijedni, az így elkészült hanglemez nem igényel majd új lemezjátszót, új hangszedőt, hisz teljesen kompatibilis lesz a „normál” technikával készült hanglemezekkel. A kapott hang azonban bármely lemezjátszón jobb lehet, mint amit napjaink „direktvágot” 180 grammos 45-ös fordulatszámú hanglemezéről kaphatunk.
Egy aprócska gond azért mégis lesz, ugyanis maga a jelhordozó (HD-LP) sokkal több információt fog tartalmazni, mint amit az átlagos analóg-rendszerek képesek „kinyerni” belőle, valamint a hangszedők jelentős része sajnos a 20-100 kHz-es tartományt gyorsan legyalulja róluk.
A HD-Vinyl jelenleg még csak terv. A koncepció, a szoftver és a folyamat alapja már ki van dolgozva, a szabadalom le lett védetve, azonban az ötletgazda cég nem rendelkezik megfelelő tőkével, így befektetőkre vár.
A jövő szempontjából feltétlenül meg kell említeni, hogy Loibl úr – az ötletgazda – és Heinz Lichtenegger úr – a Pro-Ject tulajdonosa – legalábbis, bizakodásra okot adó, tapogatózó tárgyalásokat folytat.
Megosztom:
Comments