Infraplanar – a dipol szubbasszus

English language can be selected in upper left corner (British flag).  Már a címben is van némi ellentmondás, de mindjárt mindent megmagyarázok. Tehát Infraplanar és nem Magneplanar, de a működési elv ugyanaz. Infra, azaz 20 Hz alatti hangok megszólaltatására alkalmas; planar, azaz dipolsugárzó, ami mindenféle hangdobozt nélkülöz, sőt a szó igazi értelmében vett hangszóró sincs benne. Most többen felkapják a fejüket, hogy ez úgy hülyeség ahogy van, mert ott az akusztikai rövidzár, ami megakadályozza a mélyhangok létrejöttét – azaz a panel eleje és háta kioltja a mélyhangokat. Valahogy azonban a valóság teljes rendszerességgel „megizéli” a fizikát – legalábbis a hifiben. Akkor jöjjön néhány gondolat az Infraplanar hangsugárzóról, ami sajnos mára nyomtalanul tűnt el a hifis köztudatból.

A történet úgy kezdődött, hogy az amerikai mérnök – Jim Winey – kidolgozott egy olyan hangszórót, amelynél a mágnes is, a tekercs is, a membrán is síkban volt kiterítve, hangdobozt nem igényelt és hatalmas mennyiségű levegőt volt képes megmozgatni. Ez lett a Magneplanar hangsugárzók alapja, amely hangsugárzókat a Magnepan cég 1969 óta gyártja úgy, hogy az elven semmit, a kivitelezésen pedig alig változtatott. Mondjuk a típusokat sem túl gyakran cserélgeti, hiszen a közkedvelt MMG-t közel 25 évig gyártotta.

Jim Winey úr az elv minden részletét szabadalmaztatta, amely szabadalmi leírásokat az évek alatt történt kiegészítésekkel együtt, sikerült pdf-formátumban megszereznem. 49 oldalnyi minden részletre kiterjedő és igencsak érdekes olvasmány. Majd felteszem a blogra és mindenki átlapozhatja.

Azt már nem őrizte meg az utókor számára a történelem, hogy a francia mérnök, Claude Lacroix kapott-e engedélyt Jim Winey úrtól, vagy csak „lenyúlta” az ötletet, de úgy döntött, hogy épít egy olyan szubbasszus hangsugárzót, ami méltó párja a gyors, tiszta hangú állványos hangsugárzóknak és persze ideális társa az összes dipolsugárzónak.

Megtervezte és elkészítette tehát az Infraplanar hangsugárzót, ami dacolva az akusztikus rövidzárral, teljes energiával zenél 10 Hz-en, de még a 2-3 Hz-es frekvenciákat is meg-meglebbenti.

Aki még nem hallott nagyobb méretű Magneplanar hangsugárzót, az nem tudhatja, hogy milyen az, amikor a basszus mindenféle erőlködés, fújás és mellékhangok nélkül csak úgy „meglibben”. Hatalmas és dobozos hangsugárzóval nehezen reprodukálható élmény.

Lacroix úr tehát elkészítette a bemutatópéldányt, aminek csodájára jártak. Leglelkesebb híve Jean Hiraga úr lett, aki többször is meghallgatta és önmaga is többször demonstrálta kvalitásait. Talán nem véletlen, mert az Infraplanar – számomra érthetetlen módon – mindössze néhány Wattal is beérte (na jó, 10-12 Wattal).

Kétféle változatban készült. Az egyszerűbbnél csak a mozgó fólia háta mögött volt mágnes elhelyezve, a nagyobb verziónál pedig elől is, hátul is, ami nagyobb érzékenységet és gyorsabb membránmozgást eredményezett.

A 2007-ben történt megjelenés után több francia, angol, német és amerikai hifi újság is tesztelte. A Stereoplay és a francia Prestige egyenesen odatette az egyik legjobban sikerült Magneplanar, a 2.7QR mellé, és bizony elengedhetetlennek tartották a használatát.

Az Infraplanar tehát jött, sokan látták és mindenkit meggyőzött, majd nyomtalanul eltűnt – azaz állítólag még létezik a cég is, a panel is (van weboldaluk), de 2014-ben jelent meg az utolsó hír róluk. Később, a Magnepan cég a DWM basszus-planárpanellel újra visszahozta ugyan a dipol magnetosztatikus szub műfaját, de az Infraplanar kvalitásait megközelíteni sem tudta – talán, nem is akarta.

Jöjjenek a puszta számok – és ismételten hangsúlyozom, dipolsugárzóról van szó:
Méret: 1260 x 1260 x 70 mm
Súly: 75 kg
Frekvencia-átvitel: 8 Hz-450 Hz +/- 3 db
Alsó határfrekvencia : 2 Hz (akkor már miért nem 1 Hz?)
Érzékenység: 95 dB csak hátsó mágnessel, 101 dB első-hátsó mágnessel
Maximális terhelhetőség: 400 W

A méretadatokból látható, hogy az elhelyezése nem volt túl egyszerű, de egy pár Infraplanar panel szereóban is, házimoziban is felejthetetlen élményt nyújthat(na).