…és eljutottunk Koncz Zsuzsa lemezeim végéhez.
1980/81-re teljesen kifulladt maga a Fonográf zenekar, valamint minden olyat elmondott a Szörényi-Bródy páros, amit Koncz Zsuzsa tolmácsolásában hitelesen átadhatott. Jöttek az új szerzőpárosok, előbb Tolcsvay-Bródy, majd Bornai Tibor-Bródy, majd Laár András, Dolák-Saly Róbert…
Azt mindig fontosnak tartottam egy zenészben, hogy tudja, mikor kell az addigi vonalat abbahagyni, mikor kell váltani, megújulni, mikor kell a zenének „hozzáöregednie” a művészhez.
…és persze, ha nincs mit mondani, abba kell hagyni. Az énekesnő hátterében mindig nagyon jó zenészek, remek szerzők dolgoztak, akik sokféle zenét írtak. Azonban számomra a nyolcvanas évekre a művésznő és zenéje (személye!) túlságosan egysíkúvá, unalmassá vált – nem fejlődött semmit, sem hangilag, sem személyiségben, sem előadásmódban.
Menetrend (1981)
Ismét egy „visszatekintő” lemez a már feloszlott Fonográf zenészeivel. Az egész lemezből (zenét beleértve) a belső lemeztasak grafikája a legizgalmasabb. Nem szokványos megoldás csupa maradandó fotóval.
Fordul a világ (1988)
A nyolcvanas évek végén forrongott az egész szocialista tábor. Remegett, izzott minden. Tudtuk, éreztük, hogy lesz valami, reméltük, hogy megváltozik „fordul a világ”. A rendszerváltás aprócska előszeleként jellemzik e lemezt, bár sokkal-sokkal kevesebb (pl. politikai) vihart kavart, mint a Jelbeszéd.
Comments
1 comments
AudiJo
„…A rendszerváltás aprócska előszeleként jellemzik e lemezt, bár sokkal-sokkal kevesebb (pl. politikai) vihart kavart, mint a Jelbeszéd….”
Talán azért, mert ekkor már sokkal inkább ki lehetett mondani azt amit ’73-ban még nem!
AudiJo