Eljutottunk a KITT Egylet „K” betűjéig és itt egy kicsit zavarba kerültem. Adva van egy énekesnő, aki 1962-óta a pályán van, egy ország (és a teljes volt szocialista tábor) ismeri, kiadott számtalan lemezt, kapott Kossuth-díjat, Liszt-díjat – Koncz Zsuzsa.
Megpróbálok nagyon óvatosan fogalmazni, mert nem szándékozom senkit (sem rajongót, sem a Művésznőt) megsérteni, de van néhány tény, ami mellett nem lehet elmenni. A hatvanas évek nagy triójából (Koncz, Kovács, Zalatnay) a legszűkebb hangtartománnyal rendelkezik; színpadi jelenléte (mozgása, kisugárzása, energiája) legalábbis semleges – nézzetek meg egy Janis Joplin koncertfelvételt -; és a legfontosabb, úgy gondolom, a mögötte álló igazi zenészek nélkül „életképtelen”. Ezzel együtt gyűjtöttem lemezeit, eljártam koncertjeire, mert a dalok, melyeket számára írtak, gyönyörűek, a szövegek elgondolkodtatóak, időnként egészen magvas gondolatokat tartalmaznak, megzenésített verseihez pedig csodálatos „versalapokat” választott (vagy választottak számára).
Munkásságára már-már a csapodár szót is használhatnám, hisz pályája során „állt mögötte” az Omega, Illés, Metro, Fonográf, Korál, KFT, zenéin, szövegein pedig szinte a teljes popszakma dolgozott.
Néhány, együtt látva meglepő név: G. Dénes György, Müller Péter Sziámai, Karafiáth Orsolya, Adamis Anna, Laár András… és persze a jól bevált Bródy/Szörényi páros.
Első lemeze 1969-ben jelent meg „Volt egyszer egy lány” címmel. A borítóját sok-sok évvel ezelőtt kölcsönadtam egy fotózásra, ahol „elkeveredett”, így mára sajnos csak a műanyag zacskóban lévő lemez maradt meg. A lemezen Koncz Zsuzsát az Illés, a Metro, az Echo és a Tolcsvay Trio kíséri.
Koncz Zsuzsa – Szerelem – 1970
Gyönyörű „szerelmes” lemez, melynek néhány dala hallatán az ember gerincén tényleg futkároz a hideg.
Comments