Nem egy sikeres album. Az idősebb, „ős LGT-s” korosztály már nem volt vevő rá (szó szerint), az ifjabbak, az új generáció pedig nem tudott mit kezdeni vele. Nekik még mindig túl intellektuális volt zeneileg, szövegileg, pedig a zenekar, és a szövegíró Dusán mindent megtett, hogy a lemez „közérthető” legyen. A dalszövegek egy részét az eredeti változatokhoz képest egyszerűsítették, a zene pedig nélkülözött minden spontaneitást, izgalmat.
Ez már tényleg a Zenekar végét jelentette. A Loksi utáni hanglemezeik alig fogytak, koncertjeik közönsége megritkult (mint maguk a koncertek száma is). Nem volt értelme folytatni, így 1987. május 2-án megtartott utolsó tabáni koncertjüket követően az LGT tetszhalott állapotba süllyedve „felfüggesztette önmagát, de nem oszlott fel”. Az azóta eltelt harminc évben azonban a Zenekar nem tűnt el a feledés homályában. Rendszeresen találnak alkalmat, amikor együtt zenélhetnek, amikor monumentális koncerteket tarthatnak:
1992. Búcsúkoncertek a Nyugati Pályaudvaron
1999. Westel Kapcsolat Koncert
2002. LGT-fesztivál Óbudai-sziget
2007. Sziget Fesztivál
2013. február 15-17. Aréna
Az „utolsó” lemezük óta több albumot, koncertfelvételt, filmet is kiadtak. Ezek közül a kevéssé ismert ZÖRR c. lemezre hívnám még fel a figyelmeteket. Egy rendkívül érdekes, izgalmas közös zenélést tartalmaz az Amadinda, az LGT és a Stendhal Trió közreműködésével. A három zenei világot igazi zenei csemegeként ötvözték egyetlen közös hangzásba, milliónyi apró részletet, színt, gondolatot tartalmazó „utazásba”.
Comments