Múltidéző – Musical Fidelity CDT

English language can be selected in upper left corner (British flag).   Ez a beszámoló a Musical Fidelity CDT CD-játszóról – melyet Ken Kessler írt – 1992-ben jelent meg az Audiofil Magazinban. Kessler úr véleményét akkor kiegészítettem néhány gondolattal, észrevétellel, melyek így közel 30 év távlatából helytállónak bizonyultak. Kellemes időutazást kívánok a Musical Fidelity valaha volt legjobb ár / minőség aránnyal rendelkező digitális készüléke a Musical Fidelity CDT bemutatójának olvasása közben. A „békásított” CDT kubai grafikusművész barátom Israel Velazquez munkája, akinek, nem csak megmutattam  a CDT-t, de meg is hallgattattam vele.
Ezennel átadom a szót Ken Kessler-nek. 🙂

„Elöljáróban engedjetek meg nekem egy megjegyzést: véleményem szerint a CD-Iejátszók alapelveinek tervezését már alapjaiban elrontották, ezért a gyártó cégeknek csak igen nagy erőfeszítések árán sikerül elfogadható zenei minőséget megszálaltatni velük.

Kénytelenek vagyunk ezt elfogadni, mert nincs más választásunk, ugyanis a lemezgyárak megszerették a „jövő” digitális médiumát és a legtöbben már egyébként sem gyártanak LP-ket. (Ahogy a mérföldes lépésekben haladó technikai fejlődést látom, a lemezgyárak hamarosan, valami még egyszerűbben gyártható, nagyobb profitot hozó, ugyanakkor a zenéből még sokkal kevesebbet megőrző hanghordozóba fognak beleszeretni. Valószínűleg az lesz az az idő, amikor a legelvetemültebb analóg-pártiak is könnycseppes nosztalgiával fognak emlékezni a „jó öreg” CD-re. – szerk.) Valamivel elfogadhatóbb lesz azonban az amúgy pocsék hangzás, ha csövekkel kombináljuk a CD kimenetét.

Micsoda?! Végül Kessler is beadta a derekát az évek során az intravénás koffeinadagok hatására? – kérdezheti az olvasó. Hogy merészel ilyet állítani, amikor nyilvánvaló, hogy az elektroncsöveknek nincs semmi közük a digitális jelekhez?

Nekem mindegy hova rakják a csöveket ha ezzel kellemesebb hangzást érnek el!

Nem árulok el nagy titkot egyébként azzal, hogy minden csöves CD-öszvér, csak az analóg szekcióban használ csöveket. Egyébként. ha végeredményként jobb hangzást kapunk, akkor miért lenne zavaró, hogy közben csöveken is átvándorolnak a hangok, nem igaz?

Lehet, hogy a csöves lejátszók csalnak, és csak színesebbnek tűnik a hangzásuk, mindazonáltal engem meggyőzött melegségük, az hogy életszerűbbek és kevésbé embertelenek.

És most a Musical Fidelity segítségével hallhatjuk azt is hogy a „Csöves Mágus” – Tim de Paravicini – mit képes egy digitális forrásból kihozni. Hozzá kell tenni hogy Tim szenvedélyes rabja a hagyományos analóg-lemezeknek. Ez a szimpatikus hozzáállás szintén megnyerte jóindulatomat.

A Musical Fidelity CDT-jét nevezhetnénk akár a „szegény ember CAL Tempest-jének” is (mint ahogy, az A100 pedig a szegény ember ARC-je – szerk.). A CAL volt az első sikeres csöves CD és egyúttal az egyik legjobb hangzású a CD-k történetében. Így aztán ha a CDT igazolja a mondást ama almáról, ami éppen a termőfája közelébe pottyant, akkor mindnyájunknak ritka élményben lesz részünk.

Anthony Michaelson szokás szerint szűkszavú volt, mikor a CDT belsejéről faggattam. Feltételezem, hogy ezt Tim-től tanulta, aki már akkor is gyanúsan néz rád, ha csak az időt kérdezed meg tőle.

Kávézás közben Anthony a Musical Fidelity CDT CD-játszóról a következőket közölte velem tőmondatokban: „Két ECC88-as van az analóg részben és a készülék nem Philips klón, hanem átvétel egy nagy tajvani cégtől. Külön-külön tápegység csatornánként. A-osztályú „Single Ended” trióda. Különleges szűrő és EQ áramkör. „

Hát, mindenesetre köszönjük Anthony. Ezt még én is kitaláltam volna. És a többi fontos dolog: Multi bites? Bitstream? Túlmintavételezés? Hogy erre mi Anthony Michaelson válasza?

„Csak hallgassuk a CDT-nket! Ha mindenáron a számok érdekelnek, akkor vegyünk inkább egy órát.”

Végül is, csak egyet kell érteni Anthony Michaelsonnal, hiszen ez a kis CDT olyan szép, olyan kívánatos, hogy igazából nem is fontos mi van benne, és hogyan működik. Főleg ha jól láthatóan csövek vannak benne! Már csak ezért megéri megvenni ezt a mindössze 499 fontos CD játszót (1992-ben).

A CDT külseje hasonló az A-osztályú Musical Fidelity termékekéhez, sarkított élű műszerfala jól beleillik a sorba. A bordázott tetőlapot úgy alakították át, hogy befogadja a CD-futóművet, ezáltal olyan hatást kölcsönözve az egésznek, mintha egy A-osztályú erősítőbe egy hordozható CD-lejátszót építettek volna bele. De látványában és tartalmában mégsem olyan bizarr a dolog, mint azt az előbbi leírás alapján magunk elé képzelhetnénk.

Az előlapon mindössze egy bekapcsológomb található, mert a többi szabályzógombot (nincs túl sok belőlük) a fedőlapon helyezték el a CD-transzport részeként.

Mivel a CDT árát 500 font alá tervezték, kimaradt belőle minden olyan felesleges extra dolog, ami csak növelné az árat. De hogyan lehet meghatározni, hogy mi a felesleges? Ez a lejátszó ugyanis a legkényelmetlenebb, amivel valaha is találkoztam, kevesebb szolgáltatása van mint az én hordozható Technics-emnek. Mindössze egy léptetőgomb (skip), egy lejátszó-/megállítógomb (play/pause) és egy track-leolvasógomb (read-out) található rajta a legelemibb programozási lehetőségekkel.

Elég nehézkes a későbbi felvételek kiválasztása is. Nincs időkijelzés, A/B Ismétlés, gyorskeresés, normál ismétlés, FMS, index, gyorslejátszás, stb. (sőt nincs benne radar-kontroll, mini-bár, levehető ajtajú turmixgép … – szerk.) Ami a legrosszabb, hogy nincs távirányítója sem. Mindezek miatt nehéz elfogadni azt a véleményt, hogy a CDT a Rega Planar lemezjátszó csöves CD megfelelője. (No persze csak a szolgáltatások mennyiségére nézve.  – szerk.) Még akkor is ha a Rega analóg-játszónak összes plussza, hogy két sebességes és van egy végleállító karja. Úgy érzem kicsit túlzásba vitték a CDT szolgáltatásainak szerénységét.

A tetőrészen egy műanyag ajtó található, ami nyomásra nyílik és zárul – tehát a Musical Fidelity CDT felültöltős. Csúsztassuk be a nyílásba a lemezt, zárjuk le a fedelet és máris kezdődhet a lejátszás. Ennyi az egész. És ha elkezdesz gondolkozni azon, hogy miért is vetted meg ezt a mazochistáknak való szerkezetet, akkor fordítsd odébb néhány fokkal a tekintetedet. és rögtön látod a kivágásokban a fedőlap által kissé takarva a két izzóan ragyogó ECC88-ast.

A hátlapon található aranyozott kimenettől eltekintve más mondanivaló nincs is a CDT külsejéről. Ha a készülék felmelegszik, a fedőlap az A-osztályú erősítőkhöz hasonlóan hűtőként viselkedik, de soha sem lesz olyan forró, hogy megégetné az ember kezét.

Nagy megkönnyebbülésünkre, a CDT külsejében eltér a CD-piacot uraló egyhangú, fekete dobozoktól, ugyanakkor viszont tévedhetetlenül azonos családból való az A-sorozatú Musical Fidelity készülékekkel. Mivel sokan vannak, akik még mindig rendületlenül az A1 (A100) erősítőnek mind hangban, mind formailag legmegfelelőbb CD párját keresik, a CDT potenciális vásárlója világszerte több mint 30 000 A1 tulajdonos.

Mindezek ellenére mégsem állhat az A1-nek megfelelő osztály dobogójának csúcsára, mivel hiányzik egy fontos tulajdonsága. Az A1 igazi, lebilincselő A-osztályú hangot ad, ugyanakkor úgy kell kezelni, mint bármelyik normál erősítőt. Hangzásban a CDT sem rosszabb, de el kell felejteni mindent, ami a CD-játszók kényelmes használhatóságát jellemzi.

Ha további külső tulajdonságokra vagy kíváncsi nem érdemes tovább olvasnod. Csak akkor érdemes folytatni, ha egy olyan CD-Iejátszóról akarsz többet megtudni, ami úgy szól, mint egy hagyományos lemezjátszó.

Nyilvánvaló, hogy Anthony és Tim mindent tudatosan végiggondoltak, és beleadták összes tudásukat mikor megalkották ezt a finom, édes kis csöppséget. Ez talán segít elviselni azt a tényt, hogy a CD immár legyőzte a vynilt (1992!).

A frekvenciatartomány széleit egy kis elmosódottság jellemzi. A basszus gazdag és teljes, de aki sokat hallgatott hagyományos lemezjátszót, az kicsit „nyúlósnak” fogja találni a CDT alsó regisztereit (ez a korszak tipikus Musical Fidelity hangzásképe – szerk.). A lágy magashangok azonban könnyen elcsábíthatják azokat, akik a CD-ket általában túl keménynek tartják, mégis szeretnének átlépni a digitális táborba. A részletek gazdagok és nincs észrevehető információveszteség. A csövek egy páraréteget helyeznek a felső frekvenciák fölé, és ez egyfajta szűrőhatásként távol tartja a kellemetlen digitális-zajokat.

A CDT-nek van azonban legalább még egy olyan jó tulajdonsága, ami feledteti velünk az összes kényelmetlenséget és a hiányzó szolgáltatásokat, ez pedig a középtartomány.

Ha az Ortofon SPU tervezője CD-játszót készített volna, az úgy szólna, mint a CDT. A középtartomány sima, ugyanakkor világos és a részletek sem hiányoznak, minden a helyén van . A CDT nagyon kellemesen közvetíti a középmagas hangokat és mentes minden fölösleges trükktől, ezáltal kényelmes zenehallgatást és kikapcsolódást biztosít a hallgatónak.”

Ken Kessler